Aki felejteni szeretne és azért ült be a K2 előadására, az cseberből vederbe esett, ezt is mondhatnám, de K2 kétórás, egyrészes előadása után, amelynek éppen a premierjéről jöttem és a holnapi második előadás elé írok egy rövid ajánlót.
Lear: Kocsis Pál
Ez a baleset persze olyanokkal fordulhatott csak elő, akik egyáltalán nem ismerik a K2 tevékenységét, sőt a társulat színlapját sem olvasták el, mert még abból is feketén-fehéren kiderül (és a vörös szín sem véletlen rajta), hogy a hatalom természetrajzával foglalkozik az előadás.
Túl sokat nem lehetett műsoron Edward Bond „Lear” című drámája (1972-ből), amellyel én több, mint 30 éve találkoztam, amikor középiskolásként megvettem a Modern Könvytár sorozatban a szerző kötetét (A pápa lakodalma – benne négy dráma), így most hazaérve ezt a könyvet azonnal le is vehettem a polcomról. A színlap feltünteti, hogy a csapat Földényi F. László fordításának átdolgozott változatát mutatja be, amelyet a rendező, Benkó Bence partnereként Bíró Bence készített, akinek a neve számomra szintén garanciát jelent mostanára (lsd. Káli holtak, Figaro3), ahogy maga a K2 csapata is.
Bán Bálint, Viktor Balázs
A 6Szín terét most pont ugyanolyan módon alakították át, ahogy az Ernelláék Farkaséknál c. előadás kapcsán is történt, éppúgy használ a látványtervező, Mucsi Balázs takaró nejlont és a szereplők több ruhadarabja és néhány díszletelem (deszkák, munkapad) építkezésre utalnak. Az uralkodó, Lear utasítására ugyanis fal készül, és ebből születnek bonyodalmak is.
A színlap is kiemeli, amit már Shakespeare Lear királyából is ki szoktak bontani az elemzők: a zsarnok hatalmát az általa nevelt lányok uralkodása követi, és az alattvalók szempontjából nem látszik fejlődés – mondhatni ők is csöbörből vödörbe esnek.
A darabban ráadásul a háború nagy nyomatékkal szerepel, és az ezzel kapcsolatos részek most persze egészen más hangsúlyokat kapnak, mint ahogy ez januárban, a próbafolyamat megkezdésekor lehetett. Aki szeretett volna nem gondolni az ukránok helyzetére, az nem sok segítséget kapott ezen az estén – nagyon sok mondat aktuálisan is értelmezhető.
Urbán Richárd
Most jó lenne közbevetni valami „DE”-t, ami tompítaná a fenti állítást, de a zene (Zságer-Varga Ákos) és a világítás (elégtelensége) szintén a komor hatást erősíti.
Edward Bond kapcsán sokszor leírták, hogy műveiben sok a kíméletlen erőszak és szenvedés, nem kínál túl sok fogódzót a nézőnek. Sötéten látja a világot (a hetvenes évek elején), és nem hajlandó ezzel kapcsolatban hazudni.
Miután a 6Szín befogadó színház, tizenhárom nagyon különféle karakterű társulat kap módot a megmutatkozásra a város közepén, óriási különbség van az egyes esték között, érdemes alaposan megnézni mindig a műsort. Ez feltehetően nem ugyanannak a közönségnek készült, mint az „Édeskettes hármasban”, bár azok a nézők, akik egyes színészek miatt járnak színházba, akár kíváncsiak lehetnek mindkettőre.
Boros Anna
Ezt a sötét és sok reményt nekünk fel nem mutató előadást én is azoknak tudom ajánlani elsősorban, akik a darabban szereplő színészekre, illetve azok összjátékára kíváncsiak. Miután nem is olyan régen ment híre annak, hogy a K2 a korábbi módon nem folytathatja az útját, Fábián Péter és Benkó Bence most már külön fog dolgozni, örülnünk kell, hogy egy újabb előadással is előálltak, és most a jelenlegi tagok – Piti Emőke, Bán Bálint - mellett olyan színészek is visszatértek – lsd. Viktor Balázs, Boros Anna -, akik már korábban önállósították magukat. Azt nem tudom, hogy Urbán Richárd, illetve Kocsis Pál játszott-e már a társulattal, de feltételezem, hogy utóbbi Kaposvárott a többiek tanára lehetett. (Urbán Richárddal kapcsolatban már négyen is megírták, hogy a nemrég bemutatott Rebellisekben is mv-ként szerepel.)
Kocsis Pál Lear szerepében a legnagyobb lehetőséget kapta, és meglehetősen formátumos lett alakítása már ezen az első előadáson is. Miután az elmúlt éveket Kecskeméten töltötte, ahonnan esti előadás után nincs Pestre tömegközlekedés, ez önmagában is magyarázatot ad arra, hogy miért láttam nagyon keveset színpadon, bár mindig szerettem színészetét, amely mostanára láthatóan elmélyült.
(Ezen a héten is csak a visszajutáson múlt, hogy passzolnom kellett egy kecskeméti előadást – persze a háború és a covid árnyékában nem ragadtam le hosszan ennél a veszteségnél, hogy pont kecskeméti ajánlót nem tudtam így írni. Ahogy pl. szolnokit sem. Ez van.)
Kocsis Pált valóban egészségtelenül régen nem láttam játszani, így szinte meglepetést is okozott, de a többieknek is voltak szép pillanatai, mindenkinek volt olyan szereplője, amelyik erőteljesebbé válhatott a többinél. Bán Bálint segítőkész fiúként, Viktor Balázs pedig kompromisszumkész udvari emberként szintén emlékezetes volt. (A darab ÖTVENÖT (!) szereplőt kívánna meg, illetve még hozzáteszi a szerző, hogy „további katonák, munkások, idegenek, őrség, stb.” – minderre van hat színész. Emiatt is szükséges lehetett az átdolgozás)
Boros Anna és Piti Emőke
Nem felszabadító élmény ez az este, leginkább annak a nyugtázása, hogy valahogy csak elvonszoljuk magunkat, próbálunk úgy is a felszínen maradni, ha a nagypolitika felesleges dolgokat ránk erőltet (lsd. a történetben a falépítés). Az igazodás áldozatokkal jár, nincs ingyen – de aki meg nem alkuszik meg, azt mindenhogyan bedarálják. Kérdés, hogy megéri-e, ha egyszer előbb-utóbb mindenképp ugyanaz a vége.
Ps.A fotókat Szkárossy Zsuzsa készítette.
