Nem volt szándékomban direkt módon a teljesítőképességem határait feszegetni, de úgy hozta a műsor, hogy az elmúlt napokban minden korábbinál több előadáson voltam. Ahogy a címből látszik (10 nap alatt 8 zenés előadás/koncert), az idei "vissza a prózához" programot nem egészen sikerült megvalósítani. Ha a múlt héten látott (egyébként remek) és már megírt hat előadás nem történt volna meg, akkor , akkor sem lehet okom panaszra. Kivételesen jól sikerült eltalálnom az arányokat, a zenés és prózai profilom éppen egyensúlyban volt.
Koncertekről persze sokkal nehezebb beszámolni nem-zenekritikusként, és így ezekről alkalmakról most együtt írok le néhány benyomást nemcsak nyomhagyó és ajánló célzattal.Közben néhány kérdésen is elgondolkodtam: milyen egy nézőbarát műsor, miként lehetne a régi vagy éppen a kortárs zenét megszerettetni, hogyan lehetne minél hatékonyabban bevonzani a közönséget? - Az egyik alkalom legfőbb tanulsága is éppen a közönség viselkedése: nagyon könnyen tönkre lehet tenni egy előadást, és akkor aztán vitatható, hogy érdemes volt-e rá egyáltalán elmenni.
Ezekről lesz szó az alábbi események kapcsán - akit csak egy program érdekel, tekerjen bele nyugodtan:
I.szept.30. hétfő – Mátyás templom – Purcell Kórus és Orfeo Zenekar – vezényel: Vashegyi György
II.okt.1. kedd – az Erkel Ferenc Kamarazenekar koncertje Biatorbágyon, a zene világnapján
III.okt.5. szombat – Kálmándy 30 – Gála (külön bejegyzés is készült erről - itt csak néhány rövid megjegyzés róla)
IV.okt.6. vasárnap – Budafoki Dohnányi Zenekar – Kortárs Romantikusok 3.0 – vezényel: Hollerung Gábor
V. okt.7. hétfő - Erkel Színház - Ferruccio Furlanetto dal- és áriaestje
VI. okt. 8. kedd - Trafó -"El valahova"
VII. okt.9. szerda 16h - Erkel Színház - Hunyadi László - Operakaland
VIII. okt. 9. szerda 20h - Várkert Bazár - "..és Echo"
Ebben az első részben az I-III.-ról lesz szó, folytatás következik.
I.szept.30. hétfő – Mátyás templom – Purcell Kórus és Orfeo Zenekar – vezényel: Vashegyi György
Az I. kerületi önkormányzatnak évek óta állandó kapcsolata van Vashegyi Györggyel és együttesével, előre lehet számítani például az adventi hangversenyükre – talán idén se lesz ez másként.
Ezúttal a Mátyás templomban hallhattuk ingyenes koncerten a zenekart, amelyet a rádió is felvett, ráadásul másnap a programot Makón is eljátszották (ahová tavaly egy fellépésre el tudtam kísérni a zenekart), sőt néhány nappal később Amszterdam legismertebb koncerttermében is. Megjegyzem: nem kis feladat egy ilyen műsor betanulása, és az tesz jót a zenekarnak, ha nem egyetlen koncertre kell felkészülni, akkor érezhetik még azt is, ahogy előadásról előadásra megemelkedik az eljátszott mű. (Megjegyzem, hogy a koncertek közül ez volt az egyetlen program, amelyik megszólalhatott többször is, persze leszámítva Furlanetto estjét, aki műsorába olyan darabokat is választott, amelyek már Pesten is hallhatóak voltak tőle a legutóbbi fellépésén.)
A zenekar profiljához illeszkedő módon a műsor most sem slágerszámokból állt, hanem Vivaldi két darabja (g-moll Kyrie RV 587 és D-dúr Gloria RV 589) a legfőbb része egy Conti-mise volt (Missa Sancti Pauli (Mirabilium Dei), 1715), amelyet az együttes évekkel korábban lemezre is vett. Kevesen lehettek a helyszínen olyanok, akik jól ismerhették a darabot, kifejezetten rétegközönséget szólított ez meg, viszont népszerű helyszínen és ingyenesen, így tele lett a templom.
A fiammal nem sokkal a kezdés előtt merészen bekéredzkedtünk a szentélybe, ahonnan nagyon közelről lehetett figyelni a zenekari művészeket és a kórust is, akik közül már sokakat be tudok azonosítani. Örömmel láttam, hogy ezen a koncerten szükség volt mind Szokos Augustin, mind Gyöngyösi Levente közreműködésére, akikről most is messziről látszott, hogy mennyire élvezik a zenélést, ahogy a karmester is folyamatosan mosolygott a Conti mise előadása közben. Ez nyilván önmagában is hat. (Gyöngyösi Leventét hat nappal később szerzőként is viszontláthattam a Zeneakadémián.) Persze oldalnézetből a szólistákat is nézegethettük: Szutrély Katalint, Pintér Ágnest, Balogh Esztert, Bernhard Berhtoldot, Melkovics Zoltánt és Najbauer Lórántot.
Ezen a koncerten, ahogy a későbbieken is, megállapítottam, hogy a néző legjobban azt a zenét tudja értékelni, amit jól ismer, és sokkal nehezebb egészen új művek befogadása, viszont másként nem lehet továbblépni, és tényleg jó néha, ha hagyjuk magunkat sodortatni, bevállaljuk azt, amit felkínálnak nekünk. Hatalmas teljesítmény volt ezt a Conti-misét eljátszani, és még így is, hogy számomra ismeretlen volt, érzékelhettem a produkció létrehozóinak igényességét.
Szép este volt, jó volt a Várba felsétálni. Azt, hogy mennyire szerencsés választás volt menni, jelezte az is, hogy oda és vissza is láttunk egy-egy sünt. (A gyengén kivilágított lépcsők mellett célszerű nézelődni, ha valaki másnak is van ilyen jellegű érdeklődése. Sokaknak azért nem lehet, a zenekarnak szánt sün-videónk, amelyet a Mezei Néző fb-oldalára kitettem, nem robbantotta fel a netet. )
II.okt.1. kedd – az Erkel Ferenc Kamarazenekar koncertje Biatorbágyon, a zene világnapján
Az Erkel Ferenc Kamarazenekar már 34 éve létezik, még tinédzserként alapította többek között Kostyál Péter, aki ezen a hangversenyen koncertmesterként is közreműködött, illetve az együttes jelenlegi vezetője, Lesták Bedő Eszter is a kezdetek kezdete óta benne volt. A BFZ további muzsikusait is felfedezhettem a zenészek között, például Fekete Zoltánt, aki a Lanner kvartettben is tag, illetve a Wagner-napokon a Siegfriedben a színpadon is mindig fellépő fúvósokat: Berki Sándort és Hamar Gergelyt. A szintén ingyenes koncertet itt is az önkormányzat támogatta, és a helyszínül szolgáló Juhász Ferenc Művelődési Ház remekül megszervezte, mert egészen tele volt, sőt még álltak is a fal mentén, sőt kisebb gyerekek ültek a földön az első sor előtt. Családi koncert volt ez, talán évtizedek óta nem vettem részt ilyen eseményen, amelyiken ennyire sok apró gyerek ült, és hallgatta Mozart, Mendelssohn, Vivaldi és Bartók zenéjét.
A koncert számai között kérdéseket kaptak a gyerekek, és csokoládét lehetett nyerni, továbbá a fellépő vendégeket – Kelemen Barnabást és családját – kérdezgették is, jellemzően arról, hogy miként élik meg a hétköznapjaikat családként, hogy lehet a „normális” életet és a zenélést összekapcsolni.
Ugyan én elsősorban azért döntöttem a Biatorbágyra vonatozás mellett, és azért vállaltam be ezt a négy és fél óra időszükségletű programot, mert az együttes vezetőjének a hegedűjátékában akartam gyönyörködni, de a sors másként akarta. Lesták Bedő Eszter az Orfeo előadásain lesérült, ezúttal csak a műsorvezető szerepkörét tudta felvállalni, így a koncert végül nekem is elsősorban a Kelemen család miatt vált emlékezetessé.
Láttuk játszani a család tagjait párban, végül mindhármukat együtt. Az a harmónia, amely áradt Kelemen Barnabás, Gazsi és Kokas Katalin közös zenéléséből nem maradhatott hatás nélkül senkire, utólag ezt így fogalmaztam meg: jó lenne legalább így közösen dominózni, ahogy ők együtt hegedülnek.
Ez a program jó példa lehet arra, hogyan kell megszervezni egy beavató szándékú koncertet, amely után a gyerekek közül sokan érezhették azt, hogy lett közük a klasszikus zenéhez.
III.okt.5. szombat – Kálmándy 30 – Gála
Erről írtam külön bejegyzést szinte azonnal, nem tudtam megállni. Nézőbarát műsort állított össze az ünnepelt, és persze ő maga volt a legfőbb vonzerő. Jelentősen többen érdeklődtek iránta, mint két nappal később Furlanetto iránt - hiába, nagyon számít az, hogy a nézők sokasága kötődik hozzá. Harminc éve itt van velünk - ez érződött a gála közben is.Szeretjük. Igen, sokan eleve az énekesre veszik a jegyet, egy gála megmutatja azt is, hogy mennyi embert képes egyedül bevonzani. Messze még a baritonista pályájának vége, ez volt a legfőbb konklúzióm.
PS. A fotók az érintett együttesek fb-oldaláról származnak, ahol még több is megtekinthető belőlük. Kálmándy Mihály képét Bercz Valter készítette.
Folyt. köv.
