Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (21) Opera (629) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ezért az előadásért meg fogom próbálni a lehetetlent – írni egy rövid ajánlót, amelytől csak azt várom, hogy október 10-én, azaz holnapután kedden szerez még néhány nézőt a második és egyben utolsó alkalomnak. Most még 96 hely van szabadon a Zeneakadémián. NE legyen!! Nehéz elhinni, hogy nincs a városban egy teljes Solti teremnyi ember, akit érdekelne egy fiatal magyar zeneszerző új operája, amely ráadásul rövidebb másfél óránál.

Vajda Gergely tisztában van az idők szavával, neki már eszébe se jut Mozarthoz hasonló elhajlásokhoz, nem akar minket a székünkben tartani egy történettel igazán hosszan. Persze szörnyen hosszúnak is érződhetne ennyi idő, de nem az, egyáltalán nem érzékeljük az idő múlását, fordulatos a cselekmény, rengeteg a váltás, és a főszereplő – Rebecca Nelsen -, aki felkavarja a kisváros (Six Points) életét, végig bírja énekelni, mégpedig remekül. Egy pillanatra sem enged el sem minket, sem a fonalat.

A zene dallamos, a mű könnyen hallgatható, nyugodtan be lehet ülni előkészület nélkül is.

A Zeneakadémián a fesztivál szórólapjára ránézve ért az est egyetlen megrázkódtatása: ezt az apró betűméretet már nem tudom elolvasni. Érdekelne, hogy aki ezt előállította, és tisztában volt, hogy összesen maximum háromszáz darabra lesz szükség, a takarékoskodás mellett egyáltalán felmérte-e, hogy egy ilyen előadás közönsége nem tipikusan a harminc alattiakból kerül ki. A mellettem ülő idősebb hölgy megnyugtatott, hogy neki szemüveggel sem menne. Ezt meg kell azért emészteni.

Miután a részletes kritikai megjegyzéseimet így rátok öntöttem mind, jöjjenek a pozitívumok.

Ez az előadás számomra igazán fontos a rendező személye miatt volt, ezért hagytam ki ma két másik eseményt, a fiam kézimeccseit is, mert éreztem, hogy megint valami izgalmasat fogok látni tőle.

Almási-Tóth András egyike azoknak a rendezőknek, akiknek szeretem minden munkáját megnézni, mert kreatív energiák áramlását érzékelem bennük, mindig kitalál valamit régi művek kapcsán is, minimum átírja őket, vagy háromból csinál egy negyediket más cselekménnyel és más helyszínnel. Ezúttal egy új műhöz jutott hozzá, ráadásul a zeneszerzővel korábban és nem is egyszer dolgozott már, alkalmasak lehettek a körülmények.

Ami minket érint: ideális a szereposztás, benne Rebecca Nelsen, akiről hihető, hogy minden közelébe kerülő hímnemű egyedet elvarázsol, és már az amerikai bemutatóban is énekelte a darabot. Miután ő viszi a vállán az előadást, nagyon célszerű volt rátámaszkodni, és a többi – hozzá képest – jóval kisebb szerepet betanítani magyar énekeseknek. (Még egy vendégénekes fellép, a főszereplő fiaként Keith Browning, aki szintén az ősbemutatóból mentődött át, pontosan olyan, amilyen kell: rappelni is tudó színes bőrű fiatal fiú, akiről elhisszük, hogy mindössze 19 éves.)

A főszereplő Georgia barátnőjeként Meláth Andreát látjuk, akinek ez a szerep megint nagyon jól áll. Elhisszük neki a polgármestert is, és azt is, hogy képes barátságot fenntartani egy tőle ennyire eltérő alkatú fiatalabb nővel. Az előadás egészen finoman lebegteti, hogy akár még rá is hathat Georgia kisugárzása. (Ezt a regény egészen konkrétan leírja, az operába sikeresen át tuták emelni, sok fecsegés nélkül is.) Nagy Zsófia és Kiss Diána szerepe rövidebb és hálátlanabb, ők a megcsalt feleségek az előadásban, és Izsák Lilitől egy különösen előnytelen, ámde feltűnő zöld kosztümöt is kapnak. Nem cél, hogy velük szimpatizáljunk, bár akár áldozatot is láthatnánk bennük, vagy másként szerencsétle sorsú nőtársakat.

Georgia férfi-kollekciójába négy férfi is beletartozik, akik felváltva jelennek meg, hogy a nő társaságában felüdülést találjanak. Remek karakterek ezek, jó látni újra Szappanos Tibort, Cseh Antalt, illetve vannak fiatalabb férfiak is a gyűjteményben, úgymint Tötös Roland és Gulyás Bence. Georgia nem válogat, minden rászoruló férfit felkarol, életkortól és testalkattól függetlenül.

Természetesen nem született volna meg a mű, ha nincs konfliktus. Ennek kiindulópontja a házasságtörése miatti lelkiismeret furdalástól szenvedő lelkész volt, a bonyodalom pedig egy másik lelkész érkezésével bontakozott csak igazán ki. Utóbbi, Szappanos Tibor szívtipró alkatú utóda Erdős Attila, akit szintén eltalál a szerep. Nagyon sok hasonló figurát fog még játszani, A vámpír óta ez még nyilvánvalóbb, mint korábban volt. Lehetett neki is örülni.

Örülhetünk az EGÉSZ csapatnak, amelyben mindenki a helyén van, ráadásul a rendező láthatóan arra törekedett, hogy ne terhelje a cselekményt felesleges elemekkel, néha (amikor a templomban vagyunk) kinyitja a teret,máskor leengedi a függönyt, amelyre vetíteni lehet, és ezzel is érzékelteti a váltásokat. Egyszerűségében is a legjobb Almási-Tóth munkák közé tartozik, hagyja, hogy Rebecca Nelsen hatni tudjon ránk, esélye legyen az öltözéseket lebonyolítani úgy is, hogy végig velünk van. Az előszínpad két szélén két jelzett szobahelyszín megfelel a célnak (bal oldalon asztal, jobb oldalon egy kanapé), és ennyi elég is ahhoz, hogy zökkenőmentesen kibontakozhasson a történet. (Az előadás elején a lámpákra szerelt ventillátorok forognak, ez már önmagában utal a déli hangulatra, hiszen nincs szoba hasonló világítótestek nélkül. Áttételesen is értelmezhetőek - a fülledtségre, a templomban ülők erotikus túlfűtöttségére is utal.)

 

georgia

A történet főszereplője egy nő, aki elmebeteg anyját és idegenben titokban neveltetett fiát is eltartja, mégpedig számos hódolója ajándékaiból. Az, hogy minden a fű alatt maradjon közérdek, hiszen ezek a hódolók házas emberek. Egészen addig minden rendben is van, amíg a lelkészben nem ébred fel a bűntudat. Az események innen gyorsvonatszerűen robognak előre 85 percen át.

Ennyi támpont éppen elég, többre nincs szükség (a szórólap elolvasására sem) ahhoz, hogy pontosan követni tudjuk a cselekményt, ráadásul az angol szöveg rendszerint jól érthető, de felirat is van.

Vígoperának minősül, bár nem annyira érezzük boldognak a véget, viszont menet közben sokat lehet nevetni, az biztos. Nem érezzük meg talán csak utólag az igazi súlyát ennek az emberi sorsnak, talán mert Georgia Bottoms is komédiaként, játéknak éli meg az életet. Pénzt kap, és minden kliensének figyelmet, időt ad, vágyaikat betölti, de még illúziókat is biztosít számukra: azt gondolhatják, hogy vele boldogabb életet élhetnének, vége lehetne a szürke mindennapoknak. Mindenki a saját kiürült házasságában unatkozhatna, ha nem lenne ez a nő, és nem tűnne általa érdekesebbnek, vonzóbbnak a világ. Ő az, aki miatt egy holdas éjjelen érdemes sétára indulni…

Ha csak a kisváros szereplőit nézzük, ez lehet a benyomásunk, csupa unalmas ember, aki nem tud mit kitalálni, hogy a saját életét izgalmasabbá tegye – ehhez kell Georgia Bottoms, de csak a legnagyobb titokban. Amint napvilágra kerül minden, ez a közös élet folytathatatlanná válik persze.

Ami nagy erőssége az operának, és a regénynek is: a központi szereplő kidolgozott egyénisége.

Nagyon könnyű lenne gyors véleményt formálni egy több férfi által kitartott nőről, de itt árnyalatokat látunk. Ugyan a nézők között nem túl sok vamp –típus ülhetett ma a Zeneakadémián, többen lennénk, akik egyébként a megcsalt feleségekkel tudnánk rokonszenvezni, de mégis, annyi járulékos körülmény derül ki számunkra a hősnőről, hogy nagyon gyorsan az ő szempontjait fogjuk elsődlegesen átérezni.

Látunk egy kiszolgáltatott kisembert, aki a körülmények rabságában élve mégis próbál optimistán gondolkodni. (Ja igen, ez egy amerikai opera. Nem egy magyar. Akkor már lett volna benne húsz perc, amikor a főszereplő másokat hibáztat életének nehézségeiért. Nem, ebben nem vettem észre hasonló tendenciát. Éli az életét, elviseli a döntése következményeit, megy előre.) Erősen úgy tűnik, hogy szórakoztatja a körülötte folyó kisvárosi élet, a több emberrel folytatott szimultán játszmák, a templomi flörtök, ahol minden résztvevő egyszerre van jelen, Látunk valakit, aki teljes egészében, hatványán tudja az életet élvezni. Ez adhatja kisugárzását, emiatt vonzó. Végül megteszi az utolsó lépést, és nyíltan is vállalja önmagát.

Az előadásban kiemelt szerepet kap két fontos esemény – „9-11”, azaz az ikertornyok elleni terrortámadás, illetve a Katarina hurrikán is említődik a lezárásban. (A szereplők végül Alabamából New Orleans felé tartanak…)

Nem pusztán érdekessége ez a darabnak, az amerikaiakat mélyen érintő események voltak ezek, én találkoztam olyan floridai asszonnyal, aki saját maga is látta a robbanást, és megmutatta a fotókat, amelyeket készített percekkel utána. Ezen túl is, a terrortámadás alapjaiban is megváltoztatta mindenki életét, aki Amerikában él vagy megfordul – elég ha csak a repülőtéri ellenőrzések szigorodására gondolunk.

A műben benne van az a gondolat, amely nemcsak az amerikaiakra, de szinte minden átlagemberre érvényes: Georgia szeretné CSAK a saját maga életét élni, nem akar változást, ki akar maradni a nagy eseményekből minden áron – milyen kár, hogy ez végül sosem lehetséges.

A rendező nagyon célszerűen, kivetítésekkel is felerősíti a két eseményt – tévéhíradókból idéz, míg közben néhány átvezető zene alatt hangyák sürgölődését nézhetjük.

Hangyákat láthatunk rothadó avaron sürögni-forogni, akik minden eléjük kerülő akadályon áthaladnak, és élik az életet rendületlenül. ( A regényben sokszor említődnek a hangyák, akik közösségben élnek és Georgia figyeli őket, csodálja életük rendezettségét, és azt is, ahogy egymással kapcsolódni tudnak. Emiatt szinte adta magát ez a többször felbukkanó filmes betét a hangyák életéről.)

Jó megoldás volt ez is, mint a háttérbe állított neonkereszt és ezzel éppen a templomi helyszín, a vallás és az erkölcsösség fontosságának felerősítése, amely éles ellentétben áll a darab szereplőinek életmódjával, akik a templomba elsősorban flörtölni járogattak. (Az előadás akár egy hatalmas ágyon is játszódhatna...)

Ha valakit ennyi sem győzött meg arról, hogy jó lenne odamennie kedden a Zeneakadémiára, és meggyőződni arról, hogy milyen is Vajda Gergely operája, azt megnyugtatom, további agitációt nem fejtek ki, most nincs időm két hónapos kampányra már, holnap már kedd van.

Mellékes személyes megjegyzések, mert ez egy blog:

Viszont azoknak, akik idáig is eljutottak és érdekli netán őket, leírok még néhány személyes dolgot, mert belőlem ilyeneket is előhívott ez az előadás.

Vajda Gergely életrajzából és riportokból egészen nyilvánvaló, hogy egy olyan szerencsés, tehetséges és nagy munkabírású emberről van szó, aki szinte egyszerre képes Amerikában (Alabamában) és Magyarországon is sikeres zenei pályafutással jelen lenni, bár valószínűleg élete nagyobb részét mégis átutazóban töltheti a mindenféle helyszín között. Ezen az operán valóban érezhető, hogy ismeri a déli államok közegét.

A műben felvetődik egy másik állam is, Arkansas. Az amerikaiak túlnyomó többsége sosem járt itt, és úgy emlegeti ezt az államot (azon kívül, hogy Clinton ide való), mint a legelmaradottabb helyek egyikét, ahol semmi nincs. Aki nem tud róla semmit, és azt mondod neki, hogy te Arkansasban élsz, majdnem biztos, hogy elkezd nevetni. Rengetegszer átéltük. Mucsa lehetne a legjobb magyar megfelelője.

Történetesen életemben 3 különböző évet éltem pont Arkansasban, ugyanabban a kisvárosban,ahol  valóban megtapasztaltuk, hogy nincs élet a templomi közösségeken kívül. Aki egyikben sincs, az szinte nem is létezik. Megtapasztaltunk sok más dolgot is, és az elmúlt hetekben régi életünk tanúi közül több is elvetődött felénk-hozzánk. Az utolsó amerikai vendégek ma délelőtt mentek el, és most különösen sajnálom, hogy ezt az operát nem tudtam nekik megmutatni, szerették volna pedig.

Az előadás ezt a honvágyamat, ami időnkét elővesz Fayetteville után, megint előhozta. Ott kísértem végig először 24 évesen, hogyan születik meg egy előadás az olvasópróbától kezdve egészen végig a bemutatóig, dolgoztam étteremben és könyvtárban, élveztem a helyi könyvtár óriási operagyűjteményét, amelyeket helyben kivetítve meg lehetett nézni és néha így hetente 4-5 előadást is láthattam MET-felvételen. Volt egy csodás sportközpont, ahova minden nap eljártunk úszni, és nem került az éves bérlet többe, mint 150 dollárba a teljes családnak. Jártunk az ingyenes komolyzenei hangversenyekre, amelyek végén minden gyerekem szerette a süteményeket, mert az is mindig hozzá tartozott az élményhez. Voltam önkéntes jegyszedő (csak önkéntes jegyszedőkkel dolgoznak, másként muszáj lenne a minimál órabért kifizetni – és az túl sok), egyszóval beilleszkedtünk többé-kevésbé a kisvárosi életbe. Nyolcezer lakos+ negyenötezer egyetemista - és a városnak volt egy hatvanezres stadionja, amely minden meccsre egészen tele lett. És persze vettünk autót, és néhányszor körbe is utaztunk időről időre – voltunk New Orleansban is a hurrikán előtt, majd az újjáépítés után is. Az utolsó évem során azért minden napot számoltam vissza, bár tudtam, hogy még ez is szép emlékké válik egyszer. Vissza kellene megint nézni...

Ez és még sok más eszembe jutott erről az amerikai déli operáról, Vajda Gergely ideálisnak tűnő kétlaki életéről, és persze az is, hogy hát igen, kétszer még a kint maradás esélye is fennállt, lehetnénk mi arkansasi állandó lakosok is vagy 24 éve, ha úgy döntünk.

De nem lettünk, és ha ránézek a színházi előadásokat nyilvántartó excel-táblázatra, akkor azt látom, hogy 1993 óta 2964 előadást tudtam megnézni a legváltozatosabb helyszíneken. Évi 123 előadáshoz valószínűleg New Yorkon kívül nem túl sok helyen juthattam volna hozzá, így lehet, hogy mégis csak ez a jó helyzet, itthon lenni és a Zeneakadémián a tőlünk félig-meddig elszármazott Vajda Gergely amerikai operáját nézni. Akár még egyszer, újra.

ps. 2017.10.15.

Már eltelt négy nap, miután még egyszer megnéztem ezt az előadást. A két megtekintés között 48 óra telt el, de ez elég volt a fenti ajánló megírásán túl arra is, hogy a teljes regényt elolvassam. Nehéz volt letenni, bevállaltam egy hosszú (hajnali háromig tartó) éjszakázást is miatta. A regényben minden aprólékosan ki van dolgozva, a főszereplő életmódja és hátsó gondolatai is, és ehhez képest külön öröm volt még egyszer szembesülni azzal, hogy az opera milyen jól vissza tudta adni rövid jelenetekben és zenében ugyanezt. Azóta letöltöttem a szerző egy másik regényét is, kíváncsi leszek arra is, hogy mennyire más.

Az újranézés azt is megmutatta, hogy annak ellenére nem veszített a mű érdekességéből, hogy már nem voltak úja a megoldásai. Mindenkinek ajánlani tudom a megtekintését, ha ismét előkerül, addig pedig az eredeti regényt.

Címkék: Opera Zeneakadémia Cseh Antal Szappanos Tibor Almási-Tóth András Izsák Lili Gulyás Bence Károlyi Katalin Meláth Andrea Erdős Attila Vajda Gergely Kiss Diána Tötös Roland Nagy Zsófia Georgia Bottoms Rebecca Nelsen Keith Browning

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr3312941615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása