Nincs tévedés a címben, szombaton ismét megnéztem más előadókkal a Mozart-Requiemet és ez után átmentem az Üllői útra, ahol némi késés után bekapcsolódtam Bach H-moll miséjébe. Rövid beszámoló következik.
III. Mozart Requiem - 2014. nov.22.
Kórustalálkozó volt a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Dísztermében. A Budapesti Vonósok kísért. Először fellépett az Ádám Jenő Gyermekkar. Bach, Delibes és Handel műveket adtak elő. Ezt követte a Mozart-Requiem, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola vegyeskarának és a Cantante kórusnak együttes közreműködésével.
Ahogy az október 23-i Requiem-előadás kapcsán is említettem, ennél a műnél talán a kórus szerepe a leghangsúlyosabb. Most jól is szólt. A viszonylag kis termet látva azt vártam volna, hogy túl hangos lesz a zene, de megnyugtató volt észlelni, hogy nem, egyáltalán nem. Éppen jó volt a hangerő, a szólisták is jól mérték fel, hogy mire van szükség, nem volt senki sem sok, sem kevés. Sapszon Ferenc vezényelt és -a halál, sőt az utolsó ítélet gondolatával együtt is - áradt a derű most is a zenéből. Nem lehet Mozart Requiemjét eleget hallgatni.
A koncert élvezetét számomra megzavarta, hogy egy család túlságosan komolyan vette Kodály felszólítását, amely arra vonatkozott, hogy a zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Úgy tűnik, hogy a csemetéknek, akiket egy látványos erkélyre helyeztek el, valóban szórakoztató volt a koncert, amelyet gyakran kommentáltak, de nem tartom sportszerűnek sem a résztvevőkkel, sem a közönséggel szemben azt, hogy valaki 2-3 éves gyereket bevisz és másfél órán keresztül elvárná tőlük, hogy csendben figyeljenek. Muszáj lett volna megbecsülni a zenészeket és a kórustagokat is azzal, akiknek rengeteg munkája feküdt az előkészületekben, hogy az első mukkra (nagyjából húsz perc elteltével) kiviszik a csemetéket, ha már behozták. A koncert közösségi élmény, jó a gyereknek, de talán elég akkor is, ha annyit már fel tud fogni, hogy mások miatt csendben kell lenni. Ez az, ami sokaknak, (felnőtteknek sem!) jut el a tudatáig. Amint láttam, volt nem egy kórustag is, akik szintén a gyerekek megfigyelésére fordították az energiájuk egy részét.
Ha ezt le tudnám számítani, bár nehéz, mivel állandóan kizökkentem a zenehallgatás során, akkor azt mondhatom, hogy egyébként kellemes élmény volt.
A szólisták közül ketten megegyeztek az október 23-án elhangzott Requiem szereposztásával. Vámosi Katalint így most hallottam másodszor a szoprán szólót énekelni. Jó, érdekelne más darabokban is. Vincze Klárát tavaly csak a Zeneakadémián láthattam, ott viszont elég gyakran. Idén is fellép a Varázsfuvolában. Most is átütött személyiségének a varázsa, már előre várom, amikor az Operaházban felfedezik, és megkapja a hozzá illő szerepeket. Beöthy-Kiss László tavaly a Figaróban emlékezetes volt számomra, őt viszont koncerten nem hallottam eddig. Színészi képességei itt nem tudnak kiemelődni, de a tenor-szerepet ő is jól elénekli. Ha igazán őszinte vagyok, ezen a ponton éreztem egyedül erősebbnek a szerdai Requiemet, Megyesi Zoltán hangjához talán mégis jobban illik ez a szólam. Ha már a szerdáról van szó: ahhoz a koncerthez is nagyon jól jött volna , Cser Krisztián basszusa. Nincs elég sok basszus szólam ebben a műben, de ami van, annak sem mindegy, hogy ki és hogyan szólaltatja meg. A négyeseknél sem árt, ha ott van hozzá ez az erőteljesen és szépen szóló hang, amely mégsem telepszik rá a többi szólamra. A basszista hamarosan ismét énekli a Trubadúrt (ma, nov.28-án és 30-án), aztán pedig következnek december-január folyamán a Parázsfuvolácskák is, illetőleg az új bemutató, A bűvős vadász. Aki már idáig eljutott a bejegyzésben, sőt veszi a fáradtságot, hogy átfussa az operás cikkeimet, de még nem győződött meg arról személyesen, hogy milyen is ez az énekes, akit már néhányszor megemlítettem, nézze meg. A hangját nem fogom tudni körülírni, akárhogy erőlködöm ezzel egy ideje már. Olyan, mint a levegő - maradjunk ennyiben.
Ha a zenét valaki csak hallgatni szereti, otthon és nyugodt körülmények között, annak kiemelten javaslom a Hungaroton CD-jét (Christian Geist: Kirchenkonzerte), amelyik fent van a lemezkiadó honlapján is az archivált anyagok között és letölthető (vagy az Idegennyelvi könyvtárból egy hétre kölcsönözhető). Ezt a CD-t most már vagy hat hete hallgatom, egészen kivételes élmény. (Ezért nem fagytam még szét, mert ezt hallgatom mászkálás közben.)
Mindenkinek javaslom, hogy néha nézzétek meg az Operaházból megismert énekeseket koncerteken is, nem haszontalanul eltöltött idő ez sem.(Majdnem kétszáz szólista lép fel, lehet közülük válogatni, nem muszáj pont azt a harmincat kedvelni, akiket én nézek, elég nagy a választék.)
IV. Bach: H-moll mise - 2014. nov. 22. - Örökimádás templom
Az Ars Nova Sacra Énekegyüttes és a Concerto Kamarazenekar előadását láttam tegnap, vezényelt: Cser Miklós. A karmesterhez fűződik egy tavaly áprilisi Máté passió élményem is, amely számomra az egyik nagy találkozás-élményt adta idén. Legutóbb két napja hallgattam. Egy hete kezdtem kicsit rákészülni erre az általam eddig nem ismert műre is, amely sokak szerint a zeneszerző főművének számít. A darabon kívül újdonság volt számomra a szoprán énekesnő is, Szappanos Edit. Erőteljes volt, tetszett. Bakos Kornéliát nemrég láttam háromszor a Lukréciában. Most már őt is ismerősként hallgattam. Megyesi Zoltán két nap szünet után most is nagyszerű volt, hangja áthatotta az egész templomot. Egészen messze ülve is azt éreztem, hogy mennyire átélten énekli. A basszus szólamot Kovács Péter szólaltatta meg. A fiatal basszistának ez volt az első szóló fellépése.(Ma megismétli a budafoki Szent Lipót templomban.) Én mindössze azt sajnáltam, hogy csak két ária jutott neki. (Christian Geisttel ellentétben úgy tűnik, Mozart és Bach is sokkal több esélyt adott a szopránoknak és tenoroknak, mintha a basszus szólamot kicsit hanyagolták volna, eléggé el nem ítélhető módon. Két óra alatt mindössze két basszus-ária: kevés.)
Ennek az eseménynek sem csaptak valami túl nagy hírverést. Valószínűleg a hallgatóság nagyobb része a mise után ottmaradt hívekből állt. Észrevehető volt, hogy az első óra letelte után sokan elszivárogtak, két órát soknak találtak. Az idő relatív. Nekem kellemes élmény volt ebben a szép templomban stresszmentesen zenét hallgatni, bár nem éreztem, hogy annyira áthat, mint a Máté passió tavasszal. De feltétlenül jó, hogy mentem. Nem rossz egy kicsit kilépni a színházi közegből...És ma annál jobban élveztem - négy nap szünet után - az első prózai előadást a Spinozában. Beszámoló következik.
