Ma egész lazán sikerült elindulnom a Kelenföldi Szent Gellért templomba egy emlékhangversenyre. Ugrin Gábor karnagyra emlékeztek Bach Máté Passiójával. Bár tudom, hogy korábban voltak kísérletek arra, hogy színházi beállításban énekeljék, de biztos voltam, hogy most ez egy hagyományos hangverseny lesz. És így is volt.
Előzetesen valaki figyelmeztetett, hogy "szörnyű" hosszú a mű...Fél nyolctól valóban eltartott majdnem tizenegyig, viszont nem érződött hosszúnak, közben nem néztem az órámat. Szerencsére kiosztották a kétnyelvű szövegkönyvet, így követni lehetett azt, hogy mit énekelnek.
Most ébredtem rá, hogy annyi megnézett és különösen meghallgatott requiem mellett nekem mindeddig a passiók kimaradtak. Pedig minden évben a zenében is megvannak a "szezonok". Novemberben ott vannak a requiemek, december-januárban az Opera Diótörőt, A denevért és Bohéméletet játszik felváltva, majd a Húsvét a passióké és a Parsifalé.
A mai koncerten Csapó József (Evangelista), Geiger Lajos (Jézus), Szabóki Tünde (szoprán) és Cser Krisztián (basszus) voltak azok, akik külön is kiemelendő teljesítményt nyújtottak. Feltétlenül azt éreztem, hogy hiába volt ez egy ingyenes koncert és nem valamelyik nagy presztizsű helyszínen, mégis ugyanúgy odatették magukat az énekesek, mintha csak a MüPá-ban léptek volna fel. Az ilyesmi látszik, érződik. Erősen úgy tűnik, hogy van olyan jó ez a zenei anyag, hogy önmagáért is szerethetik énekelni. A kórus az, amely igazán dominál persze, talán jobb is lehet a kórusban énekelni, kevesebbet kell két megszólalás között várni.
Aki netán elgondolkodik most, hogy lehet, hogy a Máté passió az ő életéből is kimaradt, most itt lesz két lehetőség is az Operában - április 17-én és 19-én. (Ha meg épp Parsifalt akarna, akkor a hagyományos nagypénteki mellett lesz még előtte egy szerdai és később 21-én egy hétfői alkalom is.)