Mezei néző

Ismét a Centrál műsorán a Liaison – Pokorny Lia egy új, méltó partnerrel folytatni tudja. Az újrakezdés estéjéről következik rövid beszámoló. Az első alkalomról írt ajánlómat igyekszem nem ismételni.

Az előző hétvégén fesztivál volt a Bartók Béla út vidékén. Az „Eleven Ősz”-ből sokat ugyan nem láttam, az utca csendes volt ezen a verőfényes vasárnap délutánon, bár nyugtáztam, hogy a Bűvészbolt működtetője kiköltözött üzlete elé, és az arra elhaladókat, majd előtte megállókat valamiféle…

Nem volt rossz ez a hétfő, de az egész napi munka után az átlagnál fáradtabban mentem gyalog a Centrál felé (a Lánchíd lezárása most szép nagy kerülőt is jelentett), és nem tartottam a legjobb ötletnek, hogy így állítok be a Kisszínpadra, teljesen kilúgozva, ámde még mindig a péntek-szombati dupla…

Mitől elég jó (nekünk nézőknek) egy színházi előadás? Erre a kérdésre a legegyszerűbb válaszom: ha jobb állapotban jövünk ki a végén, mint ahogy beültünk. Ennek a feltételnek ez a nyolcvan perces előadás meg is felel, és aki felüdülés céljából megy színházba, az jó helyen jár ezúttal is. Én kedden…

Jó megérkezni a Centrálba. Meglátjuk az ingyenes ruhatárat, a vállfás rendszerével, és ebből a gesztusból is átjön, hogy ez a színház megbecsüli a nézőit. Ez minden egyes alkalommal eszembe jutott, de most le is írom. A mai helyzetben minden színháznak nagyon kell igyekeznie, hogy versenyképes…

Ezen az estén egy másik színházba készültem egy hosszabb ideje halogatott előadásra, amely végül elmaradt, így kötöttem ki a Centrálban a Tökéletlenek 27. előadásán, egy pótszéken. Pokorny Lia és Rudolf Péter

Egy nagyon takaréklángon végigcsinált (torokgyulladásos) április után elhatároztam, hogy májusban aztán most tényleg belehúzok a lemaradásaim pótlásába, és így is történt. Az elmúlt kilenc napban kilenc előadást néztem, és úgy alakult, hogy ebből hat (!) szólt a párkapcsolati krízishelyzetekről, és…

„Igazi bolondos, szerelmi kergetőzést” ígér az előadás színlapja, és Puskás Tamás – 2015. decemberében bemutatott – rendezése be is váltja ezt az ígéretet – most is, két évvel később is. Az előadás valóban felhőtlen komédia, és ugyan egy hajszálnál is közelebb vagyunk ahhoz, hogy tragédiára váltson…

A megtekintett 242 előadásból a legjobb operaélményeimet már sorra vettem, legyen szó a prózai előadásokról ezek után. Olyan előadás csak egy volt, amelyik annyira lelombozott, hogy ott is hagytam, és nemigen tudnék semmilyen pozitívumot kiemelni belőle utólag sem. Csak arra megyek el, amelyikben…

Három éve és egy napja mutatták be a Centrálban David Lindsay-Abaire 2011-es darabját, amely Bostonban játszódik, amerikai környezetben. Londonban is nagy siker volt, és annak ellenére, hogy a mi viszonyaink egészen pontosan nem feleltethetőek meg a nyugatiaknak, úgy tűnik, hogy a darab alapkérdései…