Mitől elég jó (nekünk nézőknek) egy színházi előadás? Erre a kérdésre a legegyszerűbb válaszom: ha jobb állapotban jövünk ki a végén, mint ahogy beültünk.
Ennek a feltételnek ez a nyolcvan perces előadás meg is felel, és aki felüdülés céljából megy színházba, az jó helyen jár ezúttal is. Én kedden este nagyon jó hangulatban mentem haza, egészen feltöltött a színészek – Pokorny Lia és Király Dániel - játéka, akiknek első nagy találkozását öröm volt nézni.
Ennyi a lényeg, és most ugyanez valamivel hosszabban:
A Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatója, a "Keresztül kasul" egyben Jerry Mayer 2006-ban megjelent romantikus komédiájának magyarországi premierje is, a „Churchill és Garbo” illetve az „Intim vallomások” után a színház harmadik idei produkciója. Ha a korábbi évek – néha kilenc! – új előadásával ez a mennyiség nem is versenyezhet, az semmiképp nem mondható el, hogy eseménytelenül (és munka nélkül) telt el a Rózsavölgyi 2021-es évének első fele.
Az új darabokra a közönségnek van is igénye, a színház kedd este is teljesen tele volt, és egészen olyan a hangulata, mint volt a járvány előtt. Ennek már a kezdés előtt is lehet örülni.
Enyvvári Péter díszlettervező ezúttal megtartja a szalon legszokványosabb elrendezését, a színpad színpadként működik, ahol egymás közelében marad a nyolcvan perces vonatút során a szokásosnál alaposabban megismerkedő két szereplő. Dicső Dániel rendező alig mozdítja el őket egymás közeléből, mindössze az ülések elrendezésén változtatnak menet közben néhányszor (lsd. a fotókat) – ezzel is kifejezve kapcsolatuk erővonalainak átalakítását.
A színlapon a történet alaphelyzete elolvasható, és ez alapján bárki eldöntheti, hogy szeretne-e egy nagy TALÁLKOZÁS tanúja lenni, amely során láthatunk két, látszólag össze nem illő, egészen más közegben mozgó embert, akik először konfrontálódnak (később is), közben kiderül, hogy kölcsönösen hasznára lehetnek a másiknak, és (ki hinné?) vonzódni kezdenek egymáshoz.
A képlet tényleg sablonos, de a drámaíró – a két nagyszerű színész által - gyorsan eléri, hogy elkezdünk nemcsak nekik, hanem a kapcsolatnak is drukkolni, nagyon hamar bevonódunk. Abban kezdünk reménykedni, hogy a két ember mégis egymásra talál, és mer kockáztatni.
Jó megoldás, hogy a drámaíró nyitva hagyja a kérdést, és minden néző szabadon eldöntheti magában, hogy a szereplőket közös életre (ásó-kapára), vagy pusztán egy-egy további találkozásra szánja, esetleg ennél pesszimistább, és nem juttatja őket el még erre a szintre sem.
Feltehetően a legtöbben várjuk, hogy a szereplők kockáztassanak, miközben mi magunk az előadás megtekintésével egyáltalán semmit nem reszkíroztunk meg. Mindkét színész olyan nagyon jó – mondhatom ezt előélményeim alapján a legnagyobb nyugalommal -, hogy előre sejthető, hogy teljes életet tudnak adni ennek a két nagyon eltérő alkatú figurának. Cselényi Nóra jelmezei a különbségeket kellően hangsúlyozzák is, lásd a fotókat. Kicsit sem lepett meg, hogy jól fognak együtt is érvényesülni, bár ez volt első közös szereplésük. (Egy piros pontot azért megérdemel az, akinek ez a kettős az eszébe jutott.) Pokorny Lia és Király Dániel két ok arra, hogy közös keresztrejtvény-fejtésük érdekes legyen számunkra, amely persze csak apropó, metafora.
Eleinte persze nem nézett úgy ki, hogy ebből a találkozásból lehet beszélgetés, de ezáltal, hogy mégis lett, mi is elképzelhetjük, hogy majd egyszer velünk is történhet efféle rendkívüli dolog, ha a fehérlovas királyfira már kevésbé is számítunk. Erre jó a romantikus komédia műfaja.
A Szalon egyébként már hattól nyitva, aki szeretne ténylegesen beszélgetni, akár hamarabb is érkezhet, élvezheti az előadáson túl a hely barátságos légkörét is.
Ezek után várom a pénteki Intim vallomásokat…
PS.A fotók a Rózsavölgyi Szalon facebook oldaláról származnak - nem követik az előadás történetét időrendben.
