Mezei néző

Színházi válság van kétségtelenül, még mindig hat a „maradj otthon” kampány, a kevésbé (vagy egyáltalán nem támogatott) színházakban már megtöbbszöröződtek a helyárak, ha a Covid előtti korszakhoz viszonyítunk, és egyre több az olyan előadás, amelyiket havonta maximum egyszer lehet eljátszani. Óriási a kontraszt, pláne, ha azzal a statisztikával vetem össze, amelyiket még 1997 táján készítettem egy színházi menedzsment kurzusra a budapesti színházi kínálatról. Mindennek ellenére még mindig van néhány hely, amely befogadói helyszínként olyan gazdag programmal rendelkezik, hogy a műsorukra ránézve a mezei néző nem is érti, hogy miféle válságról lehet szó…

Az egyik ilyen oázis a 6Szín, amelynek az új profilja lassan négy éve formálódik (2020. december 7. óta irányítja a színházat Földvári Péter és Kerekes-Katz Petra), és ez éppen a 80. bejegyzés, amely az ott színrekerülő saját illetve befogadott „független” előadásokról készül.

Sok vonzó program kínálkozott arra a péntek estére, de nagyon kíváncsi voltam Szaszák Zsolt új sorozatára, így őt választottam. Ha van, aki nem ismerné, de mégis olvassa ezt az AJÁNLÓt: a Madách Színház egyik ifjú színésze ő, mindössze 25 éves, de csak főszerepeket (vagy inkább címszerepeket) játszik. Lehet már saját műsora is, ahova kedve szerint vendégeket hív, hogy megbeszéljék közös dolgaikat, közben pedig még dalra is fakadnak. Először Szabó P. Szilveszter jött el hozzá.

Négy éve van műsoron Szente Vajk talán legkülönlegesebb rendezése a Játékszínben, átlagosan havonta egyszer nézhető.  Hosszas készülődés után múlt vasárnap délután jutottam el rá és mindenkinek szívesen ajánlom. Felhőtlenül szép élmény, valóban kellemes kikapcsolódás – két és fél órában, egy szünettel. Igazi némafilm élőben.

Egy évvel az Equus bemutatója után újra egy különleges formájú előadást rendezett Hargitai Iván, mindössze száz nézőnek. Az előadás a nézőtéren és a színpadon is játszódik, sőt ezúttal mi nézők sem maradunk a helyünkön.

Néhány praktikus tudnivaló ehhez a száz perces, szünet nélküli látványos előadáshoz:

Középen Leonardo felesége: Horváth Csenge 

Két hete tartották meg Woody Allen komédiájának a világbemutatóját a Belvárosi Színházban. A papírforma szerinti nagy siker volt, nem szorul ajánlóra.

Orlai Tibor és csapata láthatóan előre menekül, egy hónapon belül ez volt a negyedik premierjük (Mély levegő, A legenda háza, Halál Velencében), amelyek talán más-más közönségréteget céloznak meg, viszont a különösen jól összeválogatott szereplők miatt bárki számára érdekesek lehetnek. Ezúttal ez fokozottan igaz: most szokatlanul sokan vannak a színpadon, tíz színész és három zenész szórakoztat minket két és fél órán keresztül.

Az elmúlt két hét azt is bizonyította, hogy a közönség jelentős része vágyik a felhőtlen kikapcsolódásra – az októberi és novemberi jegyek lényegében elfogytak (1-1 maradt mutatóba), válogatni jelenleg a december 11-i időpontra lehet. Most még.

A 2022-23-as évadban nagy sikerrel ment Kecskeméten Szente Vajk rendezésében a Luxemburg grófja, amely 2023 júniusában a Margitszigeten is vendégszerepelt. Ez a produkció az, ami most ismét testet öltött, de ezúttal a József Attila Színházban – azonos látvánnyal és koreográfiával, de kizárólag a helyi erőkre támaszkodva.

Az előadás szünettel közel három óra, a hatalmas sikerből egészen egyértelmű, hogy évekig tartó sorozat vette kezdetét.

"Milyen is legyen majd az esküvő?" - Horváth Sebestyén Sándor és Fila Balázs

Eltelt egy hét, sőt közben már két és fél a Liliomfi vígszínházi bemutatója óta. Szándékosan hagytam ülepedni ennek a három és fél órának az élményét.

Liliomfi - Keresztes Tamás m.v.

Augusztus végi premier volt az „Albert és Charlie”, Olivier Dutaillis színdarabjának magyarországi bemutatója Ujj Mészáros Károly rendezésében, amely nagyon pontosan beilleszkedik a Rózsavölgyi Szalon „életrajzi sorozatába”. A teltház és az előadás végi intenzív (nem udvariassági taps) egyaránt azt igazolja, hogy szükség is van az ismeretterjesztő szórakozásra, a szalon törzsközönsége kifejezetten kedveli a másfél órás, szünet nélküli előadásokat, amelyek esetleg még arra is inspirálhatnak minket, hogy az este utóhatásaként kicsit a Wikipédián is körülnézzünk, és még többet kiderítsünk azokról, akikre most már kicsit személyes ismerősként is gondolunk.

Nem nélkülözte a (darabhoz nagyon is illő) romantikus szenvedélyességet, ahogy Kissjudit Anna beugrásának hírére odarohantam az Operaházba szombat este a hatos kezdésre, rákészülés nélkül, egy délutáni előadás után.

Jó döntés volt, különösen jól sikerült előadásnak lehettem tanúja: nemcsak a Magyarországon mostanság ritkán hallható beugró és az Erik szerepében debütáló Kovácsházi István, de a többi szólista és az énekkar teljesítménye is szuperlatívuszokat érdemel, megérte az éjszakai és hajnali órák blogírásra fordítását. Le a kalappal a zenekar, illetve Rajna Martin előtt is, aki remélhetőleg ezt a sorozatot nyugodtabb körülmények között vezényelheti, mint ahogy a tavalyi Don Giovanni-t.