Időnként még mindig premier-dömping van egy-egy hétvégén, de messze ritkábban kell tipródnom a bőség zavarában, mint ahogy azt a Covid előtt megszoktam. Ezúttal nemcsak a Bábszínház régen beharangozott Peer Gynt-je, a Vígszínház Büszkeség és balítélet-e és a Radnóti Angyalok Amerikában c. új bemutatóját időzítették épp március második hétvégéjére, de a RÉV Színháznak, amelyik vidéki (győri) független műhely is sikerült saját új előadását Pestre hoznia.
A függetlenek forráshiányos helyzetét ismerve, maga a működés is TETT, így egy-egy ilyen bemutató másként esik a latba, még inkább örülni kell neki, így erre a napra én őket választottam, a többi előadásról beszámoló majd később következik.
Míg a színház korábbi vendégjátéka, a Jókedvvel, bőséggel az előcsarnokban volt, ezúttal ismét a megszokott színházteremben ülhettünk le. Épített díszlet most sincs – ezt ma már senki nem is várja el egy független előadástól, amelynél a díszlet hiánya egyben azt is jelenti, hogy a színészek bárhol felléphetnek a produkciójukkal.
A Dumaszínház stand up-os előadásai jutottak eszembe már az előadás elején – sokakat érintő problémák sokaságát érintik az egymást követő jelenetek, amelyekben masszívan dominál a három színésznő – három eltérő alkat és szín: Horváth Dóra, Kiss Tünde, Tóvaj Ágnes, míg Szántó Dániel csak alkalmanként jelenik meg, Balla Richie, az előadás rendezője pedig még nála is ritkábban – csak akkor, amikor nagyon kell még egy szereplő. (Fotó róla nem is készült.)
Balássy Fanni szövegei elsősorban a nők szempontjából mutatnak meg általános problémákat, amelyek a születéstől szinte kronológiai sorrendben várnak ránk. A sok kis apró jelenetből összerakott előadásban a kétségtelen társadalomkritikai él humorba van csomagolva, sőt a szereplők néha még zenélnek is – egyértelműen szórakoztató, sőt derűs előadás ez. Az egészet belengi a játék öröme, mégis ez a legerősebb tényező, ami hat ránk – a legtöbb felvetődő problémát talán már a legtöbben átéltük, átgondoltuk. Persze, meglehet, hogy ez mindenkire mégsem igaz – ezen a nézőtéren a fiatal korosztály dominál, sikerült őket megszólítani, ami azért is szerencsés, mert a fő témák között van nem egy, amelyik direktben őket érinti - például a pályaválasztás is.
A részletek megismeréséhez meg kell nézni magát az előadást, a „Bocs, hogy élek” március 29-én is visszatér a MU-ba, jegyek még vannak, könnyedén betervezhető.
Fotók: Fenesi Bianka fotói a színház FB-oldalán láthatóak
