Mezei néző

A gép a harmadik Bartolót is kidobta, így most következik egy valóban rövid bejegyzés Kőrösi Andrásról.

Tavaly egy cikk kapcsán eszembe jutott, hogy kikre használható jelenleg a buffó basszus fogalma. Állandóan tenorhiányról hallani, miközben talán Szvétek Lászlón kívül nincs senki, akire elmondható lenne, hogy teljes mértékben megtestesíti az említett szerepkört, ha a ma élő és aktív magyar énekesekre gondolunk. (Van két fiatal kollégája is, akikben látom ezt a potenciált, de az, hogy ebbe az irányba indulnak-e el valóban, a műsorkészítők döntésén is múlik, ami sokszor a szerencsének a szinonimája.)

Molnár Ágnesről először 2014 februárjában írtam a miskolci Don Giovanni kapcsán – tévesen, mert aznap este mégsem ő volt Zerlina. A félreértés kiderült, a bejegyzést javítottam. Ezek után eltelt jónéhány hónap, mikor is a Triptichon tucatnyi apácája között feltűnt egy, aki a kis báránykáját hiányolta. Utólag tudtam beazonosítani, hogy na, ez a szelíden álmodozó apáca (Genovéva) Molnár Ágnes. A továbbiakban a felismerése már nem okozott problémát, mivel a Leánder és Lenszirom címszereplőjeként több volt, mint csak megjegyezhető.

Rácz István basszista akkoriban kezdte operaházi pályafutását, amikor én Pestre költöztem és elkezdtem az intézményt gyakran látogatni, bár akkor még csak a darabokat választottam meg, és mindössze tudomásul vettem a napi szereposztást, nem figyeltem külön senkinek a pályáját. Ennek ellenére azért megjegyeztem az énekesek neveit, így emlékszem rá is, akit Kékszakállúként is láthattam.

Eddig nagyon kevés énekes tűnt fel a youtube alapján, Kun Ágnes Annával viszont így voltam. Kékszakállú-felvételeket böngésztem, és megtaláltam annak a 2009 júliusi szombathelyi előadásnak két részletét, amelyre annak idején megpróbáltam eljutni, de vinnem kellett volna mindhárom gyereket is magammal, és még ráadásul egy kísérőt is szerezni kellett volna hozzájuk, hogy az előadás alatt megőrizze őket. Ez a nagy mutatvány néhány nappal később összejött a szegedi Turandot (Rálik Szilvia) miatt, de kb. tíz napon belül kétszer nem, így maradtam le a Kovalik-workshop záró eseményéről, és ugyan a mai napig nem sikerült az egészet egyben még felvételről sem látni, de az elérhető részletek feltétlenül elárulják, hogy érdemes lett volna erőltetni a dolgot. Kun Ágnes Anna később is énekelte még Juditot, sőt vannak ismerőseim is, akik egy későbbi vidéki zongorás előadását gyakran szóba is hozzák, amelyet persze szintén nem láttam. Most már igazán kíváncsi lennék, hogy milyen Judit.

Aki olvasta már a blogomat korábban, az sejtheti, hogy ez szükségszerűen rövidke bejegyzés lesz. Igyekszem ugyan minden esetben megemlíteni az operaelőadások karmesterét, de ennél többről ritkán van szó, mivel nem vagyok zenekritikus, és amennyiben a művet jobban ismerem, van ugyan benyomásom a munkájáról, de nem vállalkozhatom részletes elemzésre.

Geiger Lajos után visszatérek a számítógép által meghatározott sorrendhez, és Beöthy-Kiss Lászlóról lesz szó, aki Megyesi Zoltán váltótársa lesz és Don Basiliót és Don Curziót fogja énekelni, ahogy tette ezt korábban is, az Operaház már 25 éve műsoron lévő rendezésében, sőt egy youtube-felvételnek köszönhetően MOST, a bejegyzés szerkesztése közben arra is ráébredtem, hogy még 2013 márciusában, a városmajori előadások előtt néhány hónappal Gödöllőn tartott Figaróban is ő volt benne. ((Ezen a bizonyos előadáson Hábetler András rendező volt Figaro, Herczenik Anna Susanna, ahogy később is, Kovács István és Mester Viktória pedig már akkor is szerepeltek….- kár, hogy csak most értesültem a gödöllői tévé jóvoltából erről, ha annak idején egy pár nappal vagy héttel később tudom ezt meg, nyilván megüt a guta. Négy év csúszás az ehhez már sok, most pont elég nekem ez legutóbbi hétvége a megemésztésre, három minden bizonnyal formátumos, ámde általam kényszerűen kihagyott előadással…))

Váratlan változás történt a Figaro 2.0 szereposztásában, amelyről néhány nappal ezelőtt értesültem is. Számomra örömteli fejlemény, hogy a harmadik szereposztás Grófja Geiger Lajos lesz, akit 2008. novembere óta figyelgetek – amikor módom van rá -, és lényegesen több mondanivalóm van róla, mint lett volna Nagy Zoltánról, akit mindössze a Bohéméletben láttam. Emiatt soron kívül előre veszem a baritonistát, akiről eddig éppen 33 bejegyzésben emlékeztem meg.

A negyedik művész kerül sorra immár a Figaro 2.0 ajánló-sorozatban, Pataki Bence.

 Megyesi Zoltán és Bucsi Annamária után Miksch Adrienn-ajánló következik, aki a Grófné szerepét énekli majd az Operakaland hét előadásán.