Rácz István basszista akkoriban kezdte operaházi pályafutását, amikor én Pestre költöztem és elkezdtem az intézményt gyakran látogatni, bár akkor még csak a darabokat választottam meg, és mindössze tudomásul vettem a napi szereposztást, nem figyeltem külön senkinek a pályáját. Ennek ellenére azért megjegyeztem az énekesek neveit, így emlékszem rá is, akit Kékszakállúként is láthattam.
Az utóbbi időben – amióta a blogomat írom – kevesebbet szerepelt, az Operaházban legalábbis, így én is kevesebbet láttam, és mindössze tíz bejegyzésben említődik. A bűvös vadászban és az Aidában különösen emlékezetes számomra.
Az idei évadban a Siegfried óriásaként nézhettük, illetve Miskolcon A bolygó hollandiban, sőt júliusban Ozminként is látható volt Hábetler András szombathelyi Szöktetésében, de utóbbira nem jutottam el, és fogalmam sincs arról, hogy milyen lett, mindezidáig nem is találtam semmiféle leírást az előadásról.
A Figaro 2.0-ban Bartolo lesz, amely számára nem új feladat, a rendezés valószínűleg neki is jól fog állni, ahogy Szvétek Lászlónak, aki eddig a gördülő-változatban énekelt.
A youtube-on pályájához képest aránytalanul kevés elérhető felvétele van, nem foglalkozott ő sem az önreklámmal, bár van egy II. Fülöp, Sarastro és éppen Bartolo is, az operaházi régi rendezésből. Ez a három azért elég jól bemutatja az énekes hangját, kár, hogy szélesebb merítés nem áll rendelkezésre. (Sohasem késő a bővítés.)
Persze minden énekes élőben az igazi. A jövő évadban, ha valaki netán a Figaro 2.0-ban nem nézné, választhatja még előtte, szeptember elején a Bánk bánt (a tavalyi évadban is énekelte), vagy majd márciusban a Hunyadit. Utóbbiban két alkalommal Cillei lesz, Gábor Gézával felváltva.
A pályája még bőven nem ért véget, egy basszista negyven körül érik be, és ahogy néhány kollégáját nézzük, még legalább húsz évig énekelheti a repertoárját ő is még. Várjuk Don Bartolót a második szereposztásban is.
