14 előadás:
1. Belvárosi Színház - Családi játszmák
2. Centrál - A lepkegyűjtő
3. Centrál - Házassági leckék középhaladóknak
4. Karinthy Színház - Klotild néni
5. Katona - Minden jó...
6. Katona - Sufni - 19.15 - Prostitúció
7. Kamra - Emília Galotti
8. Nemzeti - 19.30 - Fedák Sári
9. Örkény - Anyám tyúkja
10. Radnóti - A párnaember
11. Rózsavölgyi Szalon - 19.30 - Valami csajok
12. Stúdió K- 19.30 - Négyeshatos
13. Thália - Boeing, boeing
14. Thália - 19.30 - A Grönholm-módszer
Valószínűtlen fordulatokkal teli napjaim vannak mostanában, leállás helyett benéztem A hugenották premierjére, életemben először jártam a Mozsár Műhelyben két egyfelvonásoson, hosszabb idegenkedés után – szerencsére – bevállaltam a Karinthy Színház családi musicaljét, és ezek után, még aznap este elmentem egy operettre is…
Az első szereposztásé után elmentem a második főpróbára is, tekintve, hogy akkor még bármekkora összegben lefogadtam volna, hogy már szombat reggel elhúzunk Pestről. Nem így lett, sőt a leállás helyett beültem a két nap alatt négy előadásra, amelyek közül az utolsóról csak most fogok írni. Nem, nem voltam olyan passzban, hogy négyszer öt napon belül A hugenottákat nézzem, de azt feltétlenül sajnáltam volna, ha egyszer sem teszem meg. Már a főpróbán, a második szereposztásban is láttam remek teljesítményeket, remélem, hogy aki ma nézte, azok is szerették.
De a csütörtöki főpróbáról szól az alábbi három oldalnyi szöveg.
Van olyan eset, amikor az ember úgy megy színházba, hogy másnak vár élményt, és saját magát ülésmagasítóként, az előadás magyarázójaként fogja csak fel, amikor csak azt akarjuk, hogy a gyerek jól érezze magát. Érzem, hogy sokan ezért viszik, és ezért viszik nehezen és keveset színházba a gyereket, mert ami jó neki, azon ők maguk viszont végtelenül unatkoznak.
A nézői létem teljességét éltem meg ezen a szombat estén, amelyikre hetekkel ezelőtt elutazás lett betervezve és a magam részéről egy majdnem kéthetes színházi leállási periódus első napjaként tekintettem már jó előre rá. Ehhez képest beültem A hugenották sztrájk miatt el nem maradt premierjének I. részére (másfél óra, akár egy komplett előadás is kijönne ennyi idő alatt manapság), majd megnyugodva, hogy az előadás nélkülem is várhatóan szépen le fog menni (így lett), átmentem a Mozsár Műhelybe, hogy két, igaz történeten alapuló elbeszélést meghallgassak.
Nagyon sok előadás esik egy napra a legtöbb novemberi napon, valóban van választék - ez a kilenc átlagosnak számít (ennyi előadást láttam korábban az erre a napra eső programból):
Az első szereposztásról, a főpróba alapján írtam szerdán (illetve mivel váratlanul el tudtam jutni a premierre is, külön utóirat is olvasható az előadás első részéről - amit közvetlenül utána gépeltem be.)
I. október 25 szerda 22: 19 (I. szereposztás)
85 éve játszotta az Operaház utoljára Meyerbeer operáját, és most, a reformáció 500. évfordulójának apropójából ismét előszedték, mert úgy tűnik, hogy az operaházi műsorterv összeállítói szeretnék, ha megismerkednénk a francia nagyopera műfajával is. Fő a nyitottság, hagyjuk magunkat vezetni. (Korábban én hajlottam a Richard Strauss –repertoár megkedvelésére is, elcsábítottak, most pedig várnám a folytatást, de jelenleg az most nem jön, viszont van helyette más.)
RÖVIDEN
Aki nem szeretne hat oldalt elolvasni, annak két mondatban is el tudom mondani a lényeget: ez azoknak lesz az előadása, akik szeretik a nagy tablókat, szép kosztümöket, dallamos zenét, amelyeket jó énekesek szólaltatnak meg, és nem annyira akadnak fenn azon, ha az énekesek közül kevesen próbálkoznak színjátszással is – hiszen igazán aprólékosan eleve nincsenek a helyzetek kidolgozva. Meg kell nézni a szereposztásokat, és utána mindenki dönthet a prioritásai alapján, hogy nézi-e X, Z, Y-t, vagy inkább a másik szereposztásra szavaz. Aki szereti az operát, annak be kell vállalni ezt a művet is, annak kell örülni, ami jut nekünk.
Látványos előadásra számíthat, aki megnézi
Hét előadás azoknak, akik nem vállalják be az Erkelben a Stiffeliót, amelyik egyszeri koncertszerű előadás: