Mezei néző

A novemberi bemutató óta terveztem, de végül három hónap csúszással jutottam el a Centrál Színház kisszínpadára, ráadásul szétesve, lehangoltan, lehet, hogy színháznézésre közel alkalmatlan állapotban. Ez volt a „nézői praxisomban” a negyedik Oleanna, amelyek közül a korábbi tháliás illetve Horváth János Antal átirata (Kicsi) már ezen a blogon említődött. Az előadás két perc alatt berántott, annak ellenére is, hogy előre tisztában voltam minden várható fordulattal. Akinek ez a tanár-diák párbeszéd új, azokat feltehetően még inkább lesokkolja. Kiemelendő, hogy Puskás Samu David Mamet darabját újra is fordította, nemcsak megrendezte. 

Másfél óra szünet nélkül, csak Hermányi Mariann-nal és Szabó Kimmel Tamással, az az amit kapunk.

Lényegében ennyi is elég ajánló, de néhány megjegyzést azért leírok a látottakkal kapcsolatban. 

Időnként még mindig premier-dömping van egy-egy hétvégén, de messze ritkábban kell tipródnom a bőség zavarában, mint ahogy azt a Covid előtt megszoktam. Ezúttal nemcsak a Bábszínház régen beharangozott Peer Gynt-je, a Vígszínház Büszkeség és balítélet-e és a Radnóti Angyalok Amerikában c. új bemutatóját időzítették épp március második hétvégéjére, de a RÉV Színháznak, amelyik vidéki (győri) független műhely is sikerült saját új előadását Pestre hoznia.

A függetlenek forráshiányos helyzetét ismerve, maga a működés is TETT, így egy-egy ilyen bemutató másként esik a latba, még inkább örülni kell neki, így erre a napra én őket választottam, a többi előadásról beszámoló majd később következik.

Jó sokszor készültem a "Megrág, kiköp"-re és mégsem láttam egészen ma estig a Sufni-projekt tavalyi előadását. Kizlinger Lilla rendezése Rujder Vivien és Béres Bence kettősére 2024-ben áprilisi bemutató volt, mostanára biztosan beérett és pillanatok alatt megtelik - a jegyárusítás kezdetén kell azonnal gondolni rá.

Nyolcvan perc szünet nélkül. 

Négy éve már, hogy sokan rácsodálkozhattunk Márfi Márk ötletére, aki színészként saját felnövekedésének történetéből írt egy szakdolgozatot – ez volt a Telik, amelyik azóta már 65 előadást megért, sőt készült belőle középiskolásoknak színházi-nevelési előadás is. Az évad elejének egyik legmeglepőbb bejelentése volt, hogy trilógiává bővíti, azóta pedig egy félév el is telt, és a második részt a hétvégén már be is mutatta – két évnyi előkészület után.

A Lassan már nem monodráma, hanem kétszereplős – a partner pedig Für Anikó, a Lóvasút pedig gazdagodott egy újabb emlékezetes "saját" előadással, amely odaszoktatja a közönséget.

Ez így önmagában is elég ajánló ahhoz, hogy valaki kíváncsi legyen, jegyeket az előadás saját honlapján vehettek vagy közvetlenül itt: https://lovasut.jegy.hu/program/marfi-mark-lassan-171931?ref=marfimark.hu (jelenleg legkorábban április 25-re), menetidő: 70 perc szünet nélkül. Azoknak is ajánlható, akik a Telik-et nem látták, és nincs semmilyen háttértudásuk Márfi Márk életéről, esetleg csak a Gólkirályság miatt kíváncsiak rá. Most garantáltan egy másik arcát ismerik majd meg úgyis.

A főpróbán jártam, annak kapcsán írom le néhány benyomásomat.

Visszatért a Pesti Színházba, az ősbemutató helyszínére a Rémségek kicsiny boltja, amelyet először 1985 szeptemberében rendezett meg Csizmadia Tibor, és tartották műsoron hosszú éveken át. Hasonló sikerszéria vár Novák Eszter rendezésére, amely különösebb ajánlót nem igényel, hiszen musical, a színészek pedig jók. A darabot Varró Dániel újrafordította – aki szeretni szokta a szövegeit, az most is fogja –, stílusa felismerhető a színlap elolvasása nélkül is.

Néhány benyomást és praktikus tudnivalót leírok, hátha ez segít a döntésben/bejutásban. Figyelem: a 14+-os karika nem véletlen, gyerekeknek nem ajánlott előadás. 

Nem simul bele az átlagba a FÉM legújabb, 2024 decemberi bemutatójának címe (sem) - Ahol a Svéd megpihent kedden -, bár feltehetően ennél még nagyobb figyelmet kelt majd májusban a szintén közösségi finanszírozásban készülő még újabb abszurd komédia: Péter és Viktor már nem barátok. Direkt politikai tartalom attól sem várható – ez a figyelmeztetés már most szerepel a színlapon, a készülő előadás szereposztásával együtt.

De visszatérve a Svéd-hez: „szomorú komédia” két részben, az életünkben jelenlévő hiányokról, de magáról a színházról is szól, sőt konkrétabban a FÉM Színházról is. Az, hogy a színház működtetője, művészeti vezetője Cziczó Attila ezt megírta és megrendezte, azt is jelzi, hogy ugyan nincs alattuk védőháló (azaz támogatás az adófizetők pénzéből), viszont van stabilan visszajáró törzsközönségük, akik meg fogják érteni a más előadásokra tett utalásokat. Egy független színház számára jelenleg ez a legfontosabb, van értelme a fennmaradásért folyamatosan küzdeni.

Az első Covid-hullám előtt épp egy hónappal láttam egy RÉV-vendégjátékot a MU Színházban (146 nap), amely igazán jó emlékként maradt meg. Vidéki független csapat pesti fellépését megszervezni nem egyszerű, én pedig mostanában még nehezebben utazom bárhova, így most is rájuk esett a választásom a gazdag szombati kínálatból, különösen azért, mert a Jókedvvel, bőséggel elvileg Pesten már nem fog többet vendégszerepelni.

Ami viszont jó hír: egy új RÉV-premier érkezik a MU-ba. A Bocs, hogy élek március folyamán kétszer is látható itt, 8-án és 29-én, jegyek most még vannak.

De most legyen szó erről a szombati estéről, legyen nyoma a Jókedvvel, bőséggel 26. előadásának, egyben ajánlóként a további alkalmakhoz.

Röviden: mindent kiaknáztak, ami ebben a „szavalóverseny zsűrizős” alaphelyzetben benne van, átjön, hogy a mai magyar valóság finom (és sajnos túlzások nélküli) szatíráját kaptuk. Se díszlet, se jelmez, a színészek válnak fontossá – takarékos üzemmód ez, a mai korszellemnek megfelelően. Ez a legtöbb, ami ma adható egy független előadáson. 90 perces, szünet nincs.

Ennél hosszabban:

Közel egy hónapja mutatta be a Gólem Színház Fullajtár Andrea egyszemélyes előadását nagyanyja, Galló Olga lágernaplójának kiadástörténetéről, amelyről jól gondoltam, hogy kihagyhatatlan előadás. Minden szükséges információ szerepel a színház oldalán, amely alapján a megtekintés mellett dönthet valaki.

Négy héten át fanyalogtam, miközben írtam-húztam ezt az ajánlót - már a színházból kilépve is tudtam, hogy ez annyira tökéletes előadás, hogy ehhez kevés vagyok. Fullajtár Andrea pedig megérdemelné, hogy egy igazi író örökítse meg minden apró rezdülését, miközben ajánlót rég nem igényel egyetlen projektje sem, a neve önmagában elég garancia. Felesleges hosszan ragozni, miért is kell megnézni, ha egyedül lép fel 70 percen át. Miatta. Már csak azért is elég ennyi, mert sose vesz rész - megélhetési okokból sem - hakni-produkciókban, önálló estjei is hozzák azt a színvonalat, amelyet a Katonában megszoktunk tőle.
Jelen esetben a holokauszt, mint téma nehezítés ugyan - nem lesz ez laza szórakozás, ez világos - de így is megkerülhetetlennek érzem ezt az előadást, amióta láttam, minden nap gondolok rá, és persze olvasom a naplót is...

Jegyek jelenleg csak április 16-ra vannak, az előző alkalmakra is gyorsan elfogytak, MOST kell az előadás mellett dönteni.

Jó újabb történetekkel találkozni, nem mindig az n+1. Hamlettel, így nyilvánvalóan vonzó egy ősbemutató, amelynek a műfaját ráadásul fekete komédiaként jelölik meg. Nagy szükségünk van a nevetésre, és tényleg nem baj az sem, ha néhány órára elterelnek minket a hétköznapoktól, különösen a nagypolitikai hírektől, amelyek néha még abszurdabbnak hatnak, mint például ez a történet. (A Facebookra beírva a címet, dobott ki aktuálpolitikai posztokat is, bár ez az előadás a leghalványabb módon sem tartalmaz politikai utalásokat.)

Aki ezt megnézi és soknak találja benne az erőszakot és a kíméletlenséget, lehet, hogy később ráébred, hogy ugyanez folyik nagyban körülöttünk, és végső soron mennyire szánalmas is a hatalomért folyó harc kicsiben és nagyban egyaránt. Ez a színJÁTÉK megadhatja sokaknak az önfeledt kikapcsolódást is, eközben észrevétlenül, de mégis tükröt tart nekünk – éppúgy, mint a Télikertben játszott „komolyabb” előadások (ld. Ványa bá, Tóték). Nagyon sok függ persze a nézői hozzáállástól, nem mindenkinek való a Bűnözőzsenik, de bízom benne, hogy ez a rövid ajánló segít abban, hogy azok beüljenek a nézőtérre, akik élveznék. Nagyon jó színészek láthatóak Zayzon Zsolt rendezésében, Csarnóy Zsuzsanna és Bede-Fazekas Szabolcs kedvelőinek egyenesen „kötelezően nézendő” előadás. Legközelebb március 4-én és 5-én lesz műsoron, jegyek most még kaphatóak.

(Jelenleg még csak a plakátot tudom a bejegyzésbe illeszteni, de amint lesznek előadásképek, azokkal még kiegészítem.)

Aki szerette Hárs Anna Szívhang c. előadását a Rózsavölgyiben, az most biztos megörül, hogy lényegében változatlan alkotói csapat hozta létre ezt a második ősbemutatóját is. Dicső Dániel rendező, Enyvvári Péter díszlettervező és Cselényi Nóra jelmeztervező ezúttal most két új színésszel dolgozott, Kálid Artúrral és Jeney Lucával, akik talán még egymásnak is újdonságot jelentenek. Most a szemünk előtt ismerkednek meg, másfél órán keresztül azt nézzük, hogy miként barátkoznak össze némiképp szokatlan módon két, egymáshoz nagyon nem passzoló ember bőrébe bújva.

Az előadás kellemes kikapcsolódást ígér, a Szalon repertoárjába jól beleillik, így a törzsnézők nyilván örömmel fogadják majd. A színlap részletes saját ajánlója is teljesen elég ahhoz, hogy valaki mellette döntsön, mégis leírok néhány benyomást, amely vele kapcsolatban eszembe jutott.