Mezei néző

Tíz előadás:

Pontosan egy évvel ezelőtt is a Müpában kezdtem az évet, Fischer Ádám hagyományos Teremtés-koncertjével. Azóta ezt a kedvenc darabomat májusban a Zeneakadémián és augusztusban Pannonhalmán is láttam. Idén az élmény megduplázása mellett döntöttem, "célközönség korú" fiammal az esti előadás előtt megnéztem a délutáni matinét is, a gyerekeknek optimalizált keresztmetszet-beavatót. Mindkettőről néhány benyomás - még véletlenül sem zenekritika - következik.

Nyolc előadás:

Zavarba ejtett a Katona Minden jó, ha a vége jó című előadása, amelyet a júniusi bemutató után féléves csúszással tudtam beiktatni a programomba. Azóta ugyan hallottam néhány véleményt, de azokból is inkább a bizonytalanság és helyenként a negatív benyomások jöttek le, és ugyan ezek némileg felkészítettek az előadásra, bennem is hasonló kételyek kezdtek gomolyogni, de nem hagyták magukat nagyon megfogalmazni - az események (más színházi esték) egyébként is elsodortak...(Azért az előadás másnapján egy drámaórát eltöltöttem a látottak elemzésével.)

Hat előadás:

Az operaelőadások méltatása után jöjjenek a prózaiak, melyek azok az előadások és alkotók, akiket leginkább szerettem. 2016-ban kisebbségbe szorultak ezek a nem-zenés előadások, fennállásom óta először, de még így is elég sokat néztem ahhoz, hogy legyenek benne legek és kiemelendő alakítások. (Összesen 210 megtekintett előadás alapján írtam a két értékelést.)

Ahogy az idén elkészült megközelítőleg négyszáz bejegyzés címeit végiglapoztam (ebben a napi ajánlók is benne vannak), megállapítottam, hogy érezhetően dominált az opera, részben amiatt is, mert az Operaház harmincnál több bemutatója közül mindet néztem, amelyik nem balett volt. Valószínűleg nincs még egy hely a világon, ahol ekkora konkurenciát gyártana egy színház saját magának, hiszen nincs olyan fizetőképes nézői réteg, amely hetente más-más előadásra beülne. A másik ok ami miatt sok opera került be a programomba: több olyan darab is volt, amelyeket különösen szeretek és sokszor volt kedvem ugyanazt is megnézni változatlan szereposztásban is.

A 2017-es év eddig ismertetett első felének programjában SZÁMOMRA kevés csábító elem rejlik, így önmagában ez az egy tényező automatikusan vissza fog tolni a prózai előadások irányába, mert nekem nem mindegy, hogy mit hallgatok meg. Az idei prózai színházi toplistám külön bejegyzésben került kiposztolásra.

Ez a két nap nem igazán a színházé még, mintha arra gondolnának, hogy a legtöbben inkább csak ki akarják heverni a szilveszterezést. Én elsején ismét elzarándokolok a Müpába terveim szerint és ezúttal a matinét ÉS az esti koncertet is nézem, hiszen az általam két éve megszeretett Teremtés ismét hallható. Fischer Ádám minden évben újévi koncertet ad és többnyire ez a műsor. A gyerekeknek szóló beavatón még sosem voltam (szólót énekel: Rácz Rita, Megyesi Zoltán, Cser Krisztián), az esti koncerten tavaly igen, annak minden évben más közreműködői vannak (most Baráth Emőke és Sebestyén Miklós, akikkel május elején a Zeneakadémián hallottam már a darabot). Aki nem erre jön, de időben tervezett, az 1,2,3-at nézhet az Átriumban, amely még nem jött össze nekem sem eddig, vagy a Belvárosi Színházban Pesti barokkot. Utóbbiról a linken olvasható néhány benyomásom.

Január 2-án sincs őrült nagy választék még:

1. Belvárosi Színház - Mindent Éváról

2. Jurányi - Szülői értekezlet

3. Rózsavölgyi Szalon - romance.com

Az utolsó lehetőség, hogy színházba menjetek - hat ötlet. Lehetne dupla A denevért is nézni az Operaházban, de az masszívan eladva. (Két éve kipróbáltam a szilveszterit pont...)

Tíz előadás, illetve elkezdődnek A denevérek is..(nem mintha erre lenne jegy, bár nyilván semmi sem lehetetlen, 2 éve mi is 31-én néztük...: