Mezei néző

Már nagyon le voltam maradva az Ódry Színpad vizsgáinak követésével, pedig valóban ez az egyik legkedvesebb színházi helyszínem és tevékenységem. Jó a fiatal tehetségek kibontakozását figyelni legalább három éven keresztül és átélni, amint egy-egy színészosztályból egyre több egyéniség válik ki. Ez a mai délután, amely a Zsámbéki-Fullajtár negyedéves színészosztály premierje is volt, a jobb élményeim közé tartozott, a két különböző jellegű félidőt egyaránt kedveltem, és most újabb neveket tudtam "véglegesen" bevésni magamnak. Két és fél óra remek szórakozás volt, miközben nem mellékesen a "színházi válságról"  is gondolkodhattunk.

Kilenc előadás:

Nyolc előadás:

Még egy hónap sem telt a Szociopoly óta, én pedig most a Mentőcsónak egység újabb színházi társasjátékán voltam, önkéntes jegyszedőként is, nézőként is. A két napja még ennyire nem volt hideg, amikor a "Függöny felhördül"-t néztem, ma viszont már a jegypénztár környékén is mintha fagypont alatt lett volna a levegő, komolyan aggódtam a korábbi - nagytermi - előadásra (Egyasszony) türelmesen itt várakozó nézőkért is. (Zsúfolt teltház volt most is, ahogy mindig, lassan 14 hónapja...)

Tíz előadás:

11 előadás:

Billy Van Zandt és Jane Milmore megcsalási története off-Broadway komédia, amely a színlap alapján "egy nagy lebukás szimfóniája, e-mailekben, telefonokon és csevegő-programokon" előadva, ráadásul ott van még az is, hogy "valós történet, valós e-mailekből", illetve magában a szövegben is benne van egy kijelentés: "mindenki ezt csinálja". Az irodalom és a körülöttünk lévő emberek sztorijai egyaránt tele vannak hasonló esetekkel, amelyekből úgy tűnik, hogy az ember nem kifejezetten monogámiára teremtett lény, és ebből alakul ki a rengeteg bonyodalom, amelyeknek sok előnye nincs, de jó vígjátéki alapanyagnak - benne a hazudozó-mentegetőző férj, a hiszékeny feleség, a jóakaratú barátok, akik vagy beavatkoznak, vagy hallgatva figyelik az eseményeket, illetve a csábító harmadik.

Délelőtt, amikor elkezdett havazni, azonnal az jutott eszembe, hogy mennyire jó lesz majd este a Jurányiba menet-jövet átvágni a behavazott Váron. Ez nem jött be, mindössze foltokban volt jeges az út, viszont egy, a Dumaszínházra jellemzően szórakoztató előadást láthattam a Kamarateremben, négy színészre építve, eszköztelenül, ahogy én szeretem.

Kilenc előadás:

A Katona repertoárjára gyakran kerül olyan előadás, amelyik korunk legégetőbb és frissen aktuálissá vált problémáihoz szól hozzá. Nem ez az első, amely biztonságérzetünk teljes vagy részleges megszűnéséről beszél és a terrorrizmus témáját feszegeti, ott volt már Nordost 2011-es bemutatója is (benne Fullajtár Andreával) . Persze tudatosíthatnánk magunkban, hogy a korábbi történelmi korokban még kiszolgáltatottabbak voltak az emberek és még rosszabb a közbiztonság, csak talán túlságosan is el vagyunk kényeztetve és valami miatt azt hisszük, hogy a nyugalom az élet alapszolgáltatása kell, hogy legyen. Mégis vannak rendkívüli események, amelyek nemcsak felkavarnak minket, de ketté is törik hétköznapi életünket - ilyenek a terrorista merényletek is, köztük a repülőgép eltérítések. Egy ilyen történetről szól a Terror című előadás.