Mezei néző

Ma este a Spirit Színház kamaratermében jártunk, ahol valóban intim térben – kőszínházban bent! – nézhettük meg az Equust, Czeizel Gábor három éve repertoáron lévő rendezését, most először.

Aki már látta a nagyteremben kilenc színésszel, annak is érdemes újra jönnie, mert ez egy öt színészre átformált verzió, amely nyilván alakult a szereplőváltások mellett azért is, mert még eggyel szűkebb térbe került. Harminc nézőnek játszik öt színész, valóban karnyújtásnyira, húsz négyzetméteren. Luxus.

Mivel van még most augusztusban belőle három – aug. 14, 15, 16 – sőt szeptember végén (16, 23) újabb két időpont, ezt az ajánlót abban a reményben teszem ki most nagy gyorsasággal, hogy lesznek olyanok, akik ezt a jó lehetőséget megragadják. Aki szeretné kipróbálni, hogy milyen ez a közelség, annak a mai este igazán alkalmas a kipróbálásra. Most még a maesteszinhaz.hu oldalra is felkerültek jegyek, azaz féláron is elérhető annak, aki gyorsan dönt. (Az előadás nem pótszékezhető, ha nincs már jegy, akkor kénytelenek vagytok egy másik nappal próbálkozni.)

Kellemes nyári estéről tudok nyomhagyó-ajánlót írni, az Orlai Produkció új előadásának városmajori bemutatkozásáról. A legelső előadást ezúttal a debreceniek kaphatták, ez volt a „Hogy szeret a másik?” második nyilvános előadása.

Grisnik Petra, Ötvös András, Nagy Viktor Dániel, Edvi Henrietta és Pataki Ferenc - két helyen egyszerre

Még lesz egy utolsó előadás Békés András „A sevillai borbély”-rendezéséből augusztus 9-én, vasárnap, amelyre valószínűleg a maesteszinhaz.hu-n lehet is jegyeket kapni este 9-től. Ez a leglényegesebb információ, és remélve, hogy lesz, aki kedvet kap, már itt is a beszámoló.

Március óta nemigen volt módunkban légvárépítéssel foglalkozni, azaz például azzal, hogy milyen előadásokat kellene megnéznünk a következő hónapokban. Pedig nemcsak a régi előadásokra jó visszaemlékezgetni, de szeretünk gondolatban előre rohangálni. Persze a tervezgetős üzemmódra a színházak is rákényszerítenek, hiszen most már két hónapra előre egyeztetnek és a jegyeket is árulják.

A Fidelio magazin nyomtatott kiadásának látványa csütörtökön a Hatszín Teátrumban igazán reménytkeltő volt, hiszen ezek szerint alapértelmezésben visszaáll az élet a rendes kerékvágásba, és elkezdhetünk mi is azzal foglalkozni, hogy mely előadások elég érdekesek számunkra.

Ennek fényében most megint itt az ajánlóm, amely nem a teljesség igényével készült.

Az én Rómeóm: Góg Tamás

Nem gyakran teszem, de nem is először, hogy egy előadás kapcsán előzetes ajánlót írok, mivel meggyőződésem, hogy az alkotók nem tudnák ezt úgy létrehozni, hogy ne legyen számomra érdekes a végeredmény.

A Dohnányi Zenekar Don Giovannija a megadott szereposztással számomra a FELTÉTLENÜL NÉZENDŐ kategóriába esik, bár sem a hely, sem az időzítés nem a legkedvezőbb, azaz a szokásosnál nagyobb energiát kell majd befektetnem abba, hogy ott lehessek a Zempléni Fesztivál záróeseményén, és másnap reggel 9-kor pedig már a munkahelyemen. (Ha valakiben a kényelmi szempontok is felmerülnek, azért írom ezt csak le.)

Rögtön az elején legyenek a praktikus adatok, amelyek persze a bdz.hu-n is, vagy a zemplenifesztival.hu-n is elérhetőek: az előadás a Wáberer Kézilabdacsarnokban lesz, augusztus 23-án, és aug. 7-ig 20%-kal csökkentett áron lehet jegyet venni rá.

Mi miatt érdemes Pestről akár 500 kilométert is vezetni (oda-vissza), vagy öt óránál többet vonatozni (egy irányba), bajlódni a szállásfoglalással, miközben itt Pesten akkorra már sok színház beindul, és jobbnál jobb előadások közül lehet választani?

A válasz ennyire egyszerű:

Még szerencse, hogy nem hittem magam eddig sem hiper-tájékozottnak, mindig érnek meglepetések a műsort illetően. Csütörtökön késő éjjel vettem észre, hogy a július a Határátlépések után hozhat egy 11., bónusz-eseményt is számomra - ha elmegyek érte Dunaújvárosba.

Így lett.

Gyanús személyek együtt - Kovács Vanda, Csadi Zoltán, Tőkés Nikoletta és Kiss Attila

Számos ismerősöm posztjaiból szoktam ilyentájt, július-augusztus fordulóján valahol nem-Pesten értesülni az Alkalmáté aktuális előadásairól. Most nem lesz idén újabb osztálytárs-bemutató, de akinek ez erősen hiányzik, némi kárpótlást találhat Dömötör András-Járó Zsuzsa –Mészáros Máté - Ötvös András – Péter Kata - Schruff Milán közös kilencven perces előadásában, amelynek egyértelmű célközönsége mindenki, aki az említett sorozatot, vagy a felsorolt színészeket és különösen a már két éve futó Second Life c. előadást valaha élvezettel nézte.

Aki úgy érzi, hogy ebbe a halmazba tartozik, az persze valószínűleg a színlap rövid ajánlója alapján már talán meg is vette a jegyet rá, vagy meg fogja idővel, élménybeszámolóra nincs szüksége, amely nyilván szükségszerűen részben spoiler, bár igyekeztem a részleteket nem feltárni. Ez a bejegyzés elsősorban az ingadozóknak szól, és a Hatszín Teátrumban megtartott sajtóbemutató alapján készült. Ez volt a karantén utáni első, beltérben megtartott színházi előadás, amelyiken ott lehettem, így már csak emiatt is hálás voltam a lehetőségért.

Mind együtt: Ötvös András, Péter Kata, Járó Zsuzsa, Schruff Milán és Mészáros Máté

Legalább tízféleképpen tudnám elkezdeni ezt a bejegyzést, amelynek az előadásból választott kedvenc sorom adja a címét. Úgy látszik, mégsem ülök eleget a fészbukon, és csak hétfőn reggel ébredtem rá, hogy hoppá, EZ MÉG LESZ! Örülök, hogy megnézhettem - ajándék volt ez az este.

A Radnóti Miklós Színház a nyár közepére kitűzött három előadást a Tesla Labor kertjébe/udvarára, kilencven percben szünet nélkül Petri György verseit mondta/zenésítette Pál András és Rozs Tamás.

Remek volt, egyértelműen nézendő.

Ennyi a lényeg, de részletezem, „mert az angyal a részletekben rejlik."

Jó volt az utóbbi 10 napban összesen négyszer leutazni Szegedre, közben jókat beszélgetni. Nagyon úgy tűnik, hogy a miskolci kirándulás után ezzel véget is értek a nyári programjaim. Gondoltam, hogy a város kapcsán feltörő emlékeimmel sem az Agrippina bejegyzéseket, sem a frissen megírt Akárkit nem terhelem meg. Most negyedszerre – pénteken és szombaton -maradt idő erre a városra is, amelyik legtöbbször az elmulasztott (opera)előadások kapcsán merült fel. Feltétlenül több emlékem van arról, hogyan nem jutottam le ide, a szegedi alkotókhoz kötődő kb. 30 előadás kétharmadát vendégjátékként láttam.

Ígéretes kezdet - péntek délután szinte biztosra vettük, hogy az előadást nem mossa el az eső

Néhány fontosabb emléknek nyomot hagyok, azzal a hátsó gondolattal, hátha lesz valaki, aki kedvet kap az utazáshoz.

A nyaram nem szokott sem szabadtéri (vagy bármilyen más) előadásokról szólni, sem az időjárás előrejelzések folyamatos böngészéséről (estére lesz eső? nem lesz? – idén egyszer voltam eső miatt elmaradt előadáson is a város másik színpadán), a Szegedi Szabadtéri pedig nem szokott ingyenesen felkínálni egyfelvonásos prózai előadásokat a Dóm téren.

Most mégis jött az Akárki című moralitás-játék, amelynek a Tellér Gyula által írt szövegét, a rendező, Bodolay átdolgozásában használták fel a színlap tanulsága szerint, és napra pontosan 11 évvel a legutóbbi Dóm téri élményem (Turandot) után én is elutaztam Szegedre a fiammal. Ajánlanám, de csakis erre az egyetlen estére készült, és nem várható, hogy újra műsorra tűzik majd, így három oldalnyi nyomhagyás következik.

Akárki: Zsótér Sándor - Halál: Hegedűs D. Géza