Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (21) Opera (629) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A nyaram nem szokott sem szabadtéri (vagy bármilyen más) előadásokról szólni, sem az időjárás előrejelzések folyamatos böngészéséről (estére lesz eső? nem lesz? – idén egyszer voltam eső miatt elmaradt előadáson is a város másik színpadán), a Szegedi Szabadtéri pedig nem szokott ingyenesen felkínálni egyfelvonásos prózai előadásokat a Dóm téren.

Most mégis jött az Akárki című moralitás-játék, amelynek a Tellér Gyula által írt szövegét, a rendező, Bodolay átdolgozásában használták fel a színlap tanulsága szerint, és napra pontosan 11 évvel a legutóbbi Dóm téri élményem (Turandot) után én is elutaztam Szegedre a fiammal. Ajánlanám, de csakis erre az egyetlen estére készült, és nem várható, hogy újra műsorra tűzik majd, így három oldalnyi nyomhagyás következik.

113097040 1169489590084414 9124055203087446212 oAkárki: Zsótér Sándor - Halál: Hegedűs D. Géza

Amit láttunk, nem a Szegedi Szabadtéri erre az évre meghirdetett programjának részét képezte (ezt a vírus-helyzet módosította, sok előadást töröltek), hanem a közönségnek szánt gesztus volt, köszönetnyilvánítás a szükséges változtatások elszenvedéséért.

A darab nem szerepelt a Dóm tér korábbi műsoraiban, bár úgy hírlik, évről évre feltűnik a Salzburgi Ünnepi Játékok kötelező elemeként. Eddig még nem jártam azon a fesztiválon, de ahogy most áttekintettem a Szegedhez fűződő élményeimet (külön bejegyzést szántam erre a témára), a Szegedi Szabadtérin is csak három évadban néztem korábban előadást, míg most hirtelen 10 napon belül ez volt a negyedik leutazásom…

A számadás, mérlegkészítés a darab kulcsszava – minden nézőt erre szólít fel az előadás is. Ez persze aktuális lenne bármikor, de a karantén időszak bezártsága és bizonytalansága a kampányszerű lakásfelújításon/rendcsináláson túl talán még több embert késztetett arra, hogy kritikusan tekintsen végig saját tevékenységén, és vegye szemügyre, hogy mennyire éli azt az életet, amelyet kellene, és veszi magát azokkal körül, akikhez valóban köze van. Mit szólnánk, ha most kellene földi pályafutásunkat hirtelen lezárni?

113378154 1169489790084394 3576123680600394788 oPirosban a Jótett: Gidró Katalin - Kékben a Tudás: Farkas Andrea (Akárki ruháján ez a két szín dominál)

Mindez nézőfüggő, ahogy az is, hogy ki mennyire bátran néz szembe saját gyengeségeivel, és az is, hogy ki miként fogadta be ezt a hetven percet.

Remélhetőleg mindenki számára világos volt, hogy egy tanmesére kapott regisztrációs jegyet (turistaként valamely szálloda vendégeként, vagy szegediként a REÖK épülete előtt hosszas sorbanállás árán) - aki zenés-táncos látványos szórakoztatást remélt, az feltehetően nehéz helyzetbe került. (Három ember menet közben távozott - lehet, hogy ők nem tudták, hogy mire számíthatnak.)

Ami a megvalósítást illeti, a megváltoztatott programba szinte az utolsó percben beiktatott előadás alkotói nagyon erősen támaszkodtak a Dóm tér adottságaira, azaz magára a háttérként szolgáló templomra, amelynek építőit meg is jelöli a színlap látványtervezőként (Schulek Frigyes, Foerk Ernő).  Sem díszlet, sem tribün nem épült a Dómmal szemben, viszont a székek olyan nagy helyközzel vannak lerakva, hogy ezúttal lazán lehetett a sorok között elhaladni. Az előadás folyamán a templom harangja is többször megkondult, és ezek a plusz hatások is az élmény részévé váltak.

114588277 1169489826751057 8827969754342827540 oa Dóm vetítő felületként

A figyelmünket az épület már csak azért is lekötötte, mert időről időre rá is vetítenek – helyenként az előadást kísérő zenék (Handel, Stravinsky, Morricone és Másik János szerzeményeinek) kottáit, vagy azokhoz kapcsolódó képeket, míg gyakran a közelről videózott címszereplő arcát. Mind a vetítés, mind a zenei betétek feltétlenül szükségesnek látszanak ahhoz, hogy egy ennyire hatalmas térben segítsék a fellépő 11 szereplőt abban, hogy végig fenn tudják tartani a figyelmünk.

A darab sajátosságai miatt ez csak részlegesen valósulhatott meg, így is keletkezett néhány rövidebb üresjárat, amikor nehezebb volt koncentrálni. Ezt vettem észre a fiam reakcióin is, ugyanakkor az előadást követő napon időről-időre szóba hozta a darabot, így azt hiszem, hogy ennek a hatása később fog igazán jelentkezni. Semmiképp nem mondható rá, hogy hatásvadász, a közönség szórakoztatását megcélzó akció volt – épp ellenkezőleg: az előadás inkább letisztult egyszerűségében fog bennünk nyomot hagyni.

110313188 1169489683417738 2052943898328076820 oFarkas László Róbert, mint Vagyon

Végigolvasva a színlapot, az első gondolatom az volt, hogy tényleg nem ismerem a vidéki színészeket. Ismerősen csengett ugyan egy-két név, mivel vendégjátékokban persze van olyan, akivel találkoztam, de egyáltalán nincs rálátásom Kosztolányi József, Gidró Katalin, Farkas Andrea, Sebők Maya, Sorbán Csaba, Balog József, Farkas László Róbert, Herczeg T. Tamás pályájára, és az előadásban a rendező munkáját segítő (és a hordozható kamerát is kezelő) Toronykőy Attiláról is csak az általa jegyzett operaprodukcióin keresztül van némi benyomásom. A felsoroltak személyesítettek meg mindenkit, akihez a főhős segítségért fordult (a Barátságot, Józanságot, Tudást, Szépséget és társaikat).

116193981 1169489253417781 1138757135129027976 oUtalás a jelen helyzetre..- (a maszkok az előadások állandó kellékei lesznek?)

Színészként hatni egy ilyen hatalmas térben prózai előadásban nem egyszerű, miközben az arcok nem látszhatnak igazán jól a nézőtér nagyobb részéről (a 16. sorban, ahol mi ültünk, már biztosan nem), bár lehetséges, hogy a második sorban ülő kritikusokhoz akár a szereplők apróbb gesztusai is eljuthattak. Maradt tehát a jelmez (Benedek Mari munkája – a mellékelt fotók magukért beszélnek), a mozgás és a hang, mint eszköz. Jelen esetben szó sincs „túlkoreografált produkcióról”, nem iktattak be semmiféle öncélú akciót (pl. táncbetétet). A beszéd felerősítéséhez mindenképp szükségesek voltak a mikroportok, és ez persze kényszermegoldás, viszont így legalább a szöveg mindenhogyan tisztán juthatott el a tér legmesszebb pontján ülőkig is.

111727374 1169489280084445 7954000465252534353 o

A számonkérő pozícióban lévő Halál és tanulságokat levonó Bölcs különösen fontos szerepében Hegedűs D. Gézát hallottuk, aki nemcsak „név”, de élmény hallgatni a hangját. Ha nem is vehető ki tisztán az arca, akkor is már annyira ismerőssé vált, hogy látni véljük. Súlya van annak, amit mond, és vele kapcsolatban feltehetően sokaknak az jut eszébe, hogy lám, ilyen egy igazi színész. Az előadás legfontosabb résztvevője mégsem ő.

Bodolay választhatott volna egy hasonló kaliberű színészt Akárki szerepére is, aki szintén erősen teátrális hatást kelt. Nem így tett, viszont felkérte az elsősorban rendezőként (és egyébként Kossuth díjjal is) elismert Zsótér Sándort, hogy ő adja az arcát és a személyiségét a Halál által kiszemelt „átlagembernek”.

Zsótér Sándornak egyébként ez messze nem az első színészi felkérése, több színdarabban én is láttam játszani, és filmekben is fel-feltűnik – hangjával még annál is több színházi produkciót támogatott. Lassan 30 éve érdekel minden, ami hozzá köthető bármilyen formában, pályáját vidéken is próbálom követni (ez kereken a 70. bejegyzésem vele kapcsolatban) – és ezúttal sikerült utána menni és az előadás köré a fiam számára elfogadható programot is szervezni. (Lsd. a másik bejegyzésben)

115735231 1169489730084400 274859402641192405 oA látvány hasonló lehetett a 16. sorból...

A rendező nem mondható civilnek, de színpadon feltétlenül más minőségben jelenik meg, sokkal egyszerűbben és természetesen, helyenként azt az illúziót keltve, mintha saját magát adná.

Ez az Akárki nem akárki, a Halál ebben a darabban egy büszke gazdagot szemel ki következő áldozatának, és az ebből a helyzetből fakadó tanulságokat látjuk. Zsótér Sándor alakításában egy lazán magabiztos, nem kicsit arrogáns, a sikereivel szinte kérkedő üzletembert képzeltem el, aki először könnyen megoldhatónak érzi a feladatot – a Halál lerázását – és azonnal alkudozni kezd. Később a józansága felülkerekedik, viszonylag gyorsan belátja, hogy segítségre van szüksége, és nem halogat. Később tudomásul veszi a megváltoztathatatlant, és egy idő után felhagy a lázadozással is. Ez a magatartás feltétlenül imponál nekünk, Akárki nem roskad össze, nem rinyál – cselekszik. És vannak jótettei is, ha nem is olyan sok, hogy ne szorulna rá némi támogatásra. Zsótér Sándor figurájában van valamiféle érdesség, és talán épp azzal kelt maga iránt érdeklődést, hogy nem akarja mindenáron rokonszenvesnek mutatni. Eléri, hogy azonosuljunk Akárkivel, és magunknak is feltegyük a kérdést, hogy velünk mi lenne hasonló helyzetben, ha netán most jönne el a számvetés órája. Rendkívüli módon emlékeztetett a karakter egyik szomszédomra, és nem zárnám ki, hogy sok néző lehetett, akiben hasonló asszociációi támadtak. Ez az előadást nyilván erősíti. Akárki nem lett "mindegyki".

Az előadás megtette a dolgát, a többi a nézőn, azaz rajtunk múlik. Még visszacseng egy-egy mondattöredék: "Mit kaptál, az időt, mint töltötted el???"

116244118 1169489980084375 6048565216736138940 o

PS.1. Megjegyzem, hogy nem volt kellemes látvány a foghíjas nézőtér, különösen nem abban a tudatban, hogy ELVILEG MINDEN SZÉKNEK VOLT GAZDÁJA, és nyilván lehettek olyanok is, akik nem jutottak be erre, sem a néhány nappal korábban nyilvánossá tett előző napi főpróbára sem, mert azt az információt kapták, hogy megteltek a helyek. (A fotókat a főpróbán készítették.) Sokan drágának találják a színházjegyeket, de amint valami ingyenes, nem becsülik meg. (Ahogy most felmértem, ez volt az általam látott hatodik előadás ezen a helyszínen, de korábban minden alkalommal - a Párizs gyermekein (1989.07.13-14-15-én), és a két Turandoton (1991.08.03-án illetve 2009.07.24-én) – teljes teltház volt. Ha már számvetés, nyugodtan megjegyezhetik a Szegedi Szabadtéri programszervezői, hogy a célközönségük inkább szeretne nagykiállítású zenés darabokat, mint ingyenes prózát. Mehet a szekér tovább úgy, ahogy eddig, ha a vírus is hagyja.

111237717 1169489376751102 2162617055091581423 oIsten: Kosztolányi József

PS.2. SZEMÉLYES MEGJEGYZÉSEK – Szeged kapcsán, már nem az előadást érintik:

Ezúttal ellenálltam a csábításnak, hogy a csak nekem érdekes tényezők emlegetésével kezdjem a bejegyzésemet, de akit ez érdekel, azokkal megosztom a régi szegedi emlékeimet és ennek a kirándulásnak az egyéb hozadékait bónuszként.

A Szegeddel kapcsolatos minden bejegyzésem linkje pedig ez.

112473182 1169489770084396 3672061058058221083 oA Jótett felkérése közben

PS.3. A fotókat a Deszkavízió oldaláról osztotta meg a Szegedi Szabadtéri Fb-oldala.

Címkék: Szeged Toronykőy Attila Zsótér Sándor Hegedűs D. Géza Szegedi Szabadtéri Benedek Mari Sorbán Csaba Balog József Gidró Katalin Farkas Andrea Bodolay Herczeg T. Tamás Kosztolányi József Sebők Maya Farkas László Róbert

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr4416078150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása