Sokan kérdezik, miként lehet ennyi előadást befogadni rövid időn belül. Erre a válaszom az: sok az átlagosan jó, egy-egy izgalmas villanással, de olyan mégis kevés akad, amikor egyetlen előadásban annyi gondolat ÉS érzelem sűrűsödik, hogy valóban hosszabb ideig foglalkoztat, és nem sikerül gyorsan átlátni. Kevés az ennyire komplex előadás. Ha van egy-egy ilyen mégis, mint pl. augusztusban a Don Giovanni, akkor napokig írom, és esetenként még a posztolás után is kiegészítem az írásomat, ha valami miatt az első verzióval sietni kellett. A múlt héten is belefutottam egy olyan előadásba (Trafó – A Menedék), amely után inkább három másikat kihagytam, hogy még azon az egyen tudjak gondolkodni.
Szerdán este szintén a Trafóban olyan nagyszerű volt Pető Kata Jelinek-előadása (Árnyék), hogy ezek után átláttam, hogy még egy hasonló „leállás” is kevés lett volna, de a műsor farkastörvényei ráadásul úgy hozták, hogy nem ítéltem kihagyhatónak a csütörtöki eseményeket sem - Stork Natasával és Grisnik Petrával.
Stork Natasa - Grisnik Petra - Pető Kata
A karantén egyik fontos tanulsága: amit ma megnézhetsz, ha fontos, ne halaszd holnapra, ha meg nem annyira, akkor nehogy egy számodra érdektelen előadásra ülj be, ráadásul kötelezően maszkban, teszem hozzá én.
