Mezei néző

Aki ezt az 1996-os rendezést már látta valamikor (Palcsó Sándor állította annak idején színpadra Vámos László szegedi rendezése nyomán), ÉS színházi oldalról közelít meg egy operaelőadást is (ahogy én), annak színtiszta mazochizmusnak fog tűnni, hogy ma beültünk A trubadúrra. (Pedig mehettem volna az Átrium új előadására is, hívtak rá.) Ez a rendezés a „hagyományos” vonalhoz tartozik, amely kifejezés valószínűleg annak a szinonimája, hogy nincsenek a szereplők közötti kapcsolatok kiépítve, a díszlet nem funkcionális, pusztán illusztratív (így sem szép), a jelmezek azért valamennyire egységes stílust hordoznak (Vágó Nelly), „igazi” operai ruhák és a mozgás is inkább csak arra irányul, hogy a legtöbben előnyös szögből láthassák a karmestert.

A Spinozában ma tömegek voltak kíváncsiak Csákányi Eszter önálló estjének sajtóbemutatójára. Minden talpalatnyi helyen ültek.

Az est közben eszembe jutott az egyik dalt hallgatva, hogy mennyire frappáns címe lenne a bejegyzésemnek: „Akit az istenek szeretnek”. Aztán eszembe jutott, hogy (valószínűleg) a dramaturg, Zöldi Gergely volt az, aki ezt már lelőtte, mert ez az önálló est hivatalos címe.

Martin Mcdonagh sikeres színpadi szerző annak ellenére, hogy a darabjaiban nem törekszik arra, hogy felhőtlen szórakoztatást nyújtson a közönségének. Jelenleg is fut Győrben A kripli (jön a Városmajorba júniusban!), az Átriumban a Vaknyugat, van némi választék. (A Határon túli szemlén látható lesz május 11-én a Leenane szépe is, Csoma Judittal a főszerepben.)

A Párnaember a felsoroltaknál is feketébb, a vígjáték és a horror keveréke. (Elvileg mindkét műfajt szeretik a nézők.) Helyenként elbizonytalanodunk, hogy mennyire vehető komolyan a történet, amely egy definiálatlan helyszínen, valamiféle diktatúra rendőrségi vallató szobájában játszódik. Lehet, hogy egy írót kivégeznek csak azért, mert gyermekek kínzásáról ír a novelláiban? Vagy ennél többről is szó lenne?

 A „Lenz” a 2013. november közepén megtartott bemutatója óta minden alkalommal bekerült a naptáramba, de valami váratlan esemény közbeszólt. A múlt kedden viszont már nem.

Szerdán a Nemzetiből hazaérve elkövettem azt a hibát, hogy nem írtam meg azonnal a friss benyomásaimat, annak ellenére, hogy különösen szerettem ezt az előadást. Ehelyett azonnal elővettem Móricz regényét, amelyből Gyökössy Zsolt átirata készült és azt olvastam el. A benyomások tehát most, négy nap csúszással következnek.

Miért van az, hogy olyanokhoz vonzódunk, akik elérhetetlenek számunkra és akik nem viszonozzák az érzelmeinket? – Ez a kérdésfelvetés jelenik meg a Ciróka Bábszínház és a Manna Egyesület közös tantermi előadásának szórólapján. Jó lenne tudni, pedig így van nem egyszer. Mielőtt bárki megörülne, hogy most erre a fontos kérdésre választ is kap, ki kell ábrándítanom. Viszont Puskin Anyeginje Solt Róbert átiratában is megelevenedik, díszletek nélkül is, egy iskolai tanterem is elég hozzá.

A Primavera fesztivál keretében néhány vidéki operaelőadás látható a héten az Erkelben. Ráadásul olyanok is, amelyek nincsenek repertoáron idén az Operában, így feltétlenül színesítik a pesti kínálatot. Az én naptáramba éppen ez az egy előadás illeszkedett be (mivel már februárban beterveztem), amelyiket már láttam is Miskolcon. Csak erről tudom a benyomásaimat összegezni. Azt nem tudom megítélni, hogy a vidéki mezőnyben ez az előadás kiemelkedően jónak vagy netán átlagosnak számít-e.

A héten megnézett hét előadásból jelen pillanatban öt megíratlan. Mielőtt hétfő este a Jurányiba beülök a Párnaemberre, ezeknek készen kell lennie. Ez a mai egy különösen harmonikus és boldog színházi este volt, az újvidéki előadást is számítva az ötödik Figaróm a hónap folyamán. Ma sikerült még a csütörtöki előadáshoz képest is jobban felülemelkedni a félre-rendezett jeleneteken. Egyszerűen élveztem zenét, a minőségi szereposztást. Ismételni nem fogom magam, akit a korábbi észrevételek érdekelnek, ne zavartassa magát és nézze meg azt az összesen 18 oldalt, amit sikerült a témáról eddig összeírni. (beharangozó, ápr. 8., ápr. 11, ápr. 24.) Ez most csak kicsit több mint egy oldal, mielőtt elriad valaki..-nem hosszú.

Nehezen tudom magam elé képzelni azt a mezei nézőt, aki a két hete írt mindkét Figaró bejegyzésemet (ápr.8, ápr.11) elolvasta (összesen 12 oldal) és még most is kinyitja ezt, hogy a második szereposztás ténykedéséről is halljon. Nem tanulságok nélküli egy rendezést többféle leosztásban is megnézni, ebben tudom összefoglalni a lényeget. A kifejtés következik.

Májusi súgó

A korábbi szokásomtól eltérően most mindössze május SZÁMOMRA legfontosabb eseményeit sorolom fel, a teljesség igénye nélkül. Röviden (24 sor), igazodva az elvárásokhoz. Kiegészíthető kommentben…