Mezei néző

A londoni Royal Opera május elsejei előadása ment felvételről június 9-én vasárnap délután a Puskinban, amikor a szép nyári időn kívül még a választások is eltántoríthatták a potenciális nézőket – nagyon kevesen ültünk a nézőtéren.

Aki mégis a Carmen-t választotta, az így is jól járt: megnézhette a jelenlegi talán világviszonylatban is legjobb Carmen-Don José kettőst, Aigul Akhmetshinát és Piotr Beczalát, akikkel a téli MET-közvetítés után már személyes ismerősként találkozhattunk. Bármilyen rendezésben élik a szerepüket, aki alkalmat talál, hogy megnézze őket, ki ne hagyja a lehetőséget. Nekik már lehetne akár személyi igazolványuk is Carmen illetve Don José néven, annyira valóságosnak érződnek. Ennek köszönhetően nincs az a rendezői koncepció, ami meg tudná őket gyengíteni.

Ennyi az ajánló lényege, a londoni Carmen-ről ennél bővebben írok a továbbkattintóknak.

Július 14-én vasárnap 14h-kor az André Chénier lesz a Royal Opera-sorozat utolsó alkalma, Jonas Kaufmann-nal a címszerepben – aki eddig lemaradt a korábbi vetítésekről, még be tud csatlakozni.

Az idei nyári évad első színházi előadását már lejátszották a Városmajorban, sőt most már a másodikat is, a budaörsiek Egerek és emberek-jét szintúgy. Míg ezt az utóbbit eddig hosszan és sokszor láthattuk elérhető közelségben (és remélhetőleg repertoáron is marad, melegen ajánlom!), a miskolciak Babaház-a csak két éve van műsoron és most először nézhető Pesten. Az, hogy Béres Attila, a színház igazgatójának rendezése két újabb évadra is átkerült, prózai előadás esetén önmagában is nagy szó. Jelzi, hogy sok a visszatérő néző, akik még mindig ragaszkodnak a most már a Pestre „felszerződött” főszereplő színészházaspárhoz, Czakó Juliannához és Görög Lászlóhoz, akik nagyon szerethetőek most is. Aki ezt kihagyta, a Tháliában repertoáron lévő Ványa bá c. előadásban is megnézheti őket majd ősztől ismét. 

Görög László - Czakó Julianna - Gáspár Tibor

Fél év csúszással, azaz már összeérett állapotban szembesültem Fehér Balázs Benő újabb Boris Vian-rendezésével. Egészen új mű született, amely főként a címadó Pekingi ősz c. regényből, de a szerző más műveiből is építkezik. Nagyon sokat hozzátesz a társszerzőként feltüntetett Laboda Kornél is, Komán Attila dramaturg közreműködésével. (Fekete Ádám pedig két jelenetét is kölcsönadta ráadásul. Vajon melyeket?) Kellemes, a saját bajainkról elterelő színházi este részesei lehettünk, amely valóban van olyan jó, amilyen a híre. Ennek is lesznek éveken át visszajáró nézői, ahogy a most már legendás Tajtékos napok c. előadásnak is voltak, amely óta a rendező pályáját tudatosan követem. (Húsz ajánló korábbi munkáiról itt.)

Mi lesz velük? - az előadás fókuszában - Vizi Dávid és Rujder Vivien

A Sam létrehozásának célja egyértelműen az volt, hogy segítsen a kiskamaszoknak a szülők válásának feldolgozásában, és a két legfontosabb üzenetet eljuttassa hozzájuk biztatásként: nem az ő hibájukból szakad szét a család, és a szülők kudarcából nem következik automatikusan az, hogy nekik sem fog sikerülni később kiegyensúlyozott családi életet élni.

Alexics Rita - Tisza Bea - Fehér Dániel - Bodnár Zoltán - Krausz Gábor

Két hónap csúszással néztem meg a Prudencia Hart különös kivetkezésé-t, amelyről aztán kiderült, hogy olyan szerethető, mint amilyennek vártam a színlap alapján - sőt, kihagyhatatlan.  A rendező, Kovács D. Dániel igazán hálás helyzetbe hozta a Stúdió K teljes társulatát az előadás nézőivel együtt, a megtekintését ennél szívesebben már nem is tudnám ajánlani.

Kovács Ildikó fotója 2024.05.07-én készült. (Ez az a kivételes alkalom, amikor a fotózás engedélyezett a nézőknek a teljes előadás közben.)

 Az egész múlt hétnek üres naptárral vágtam neki, de aztán sorra jöttek a hirtelen ötletek és lehetőségek, meghívások. Először megnéztem a De kié lesz a kutya? második előadását, később a Mefisztoland főpróbáját, sőt a két hónapja halogatott Krabat-ot is. A múlt hét csúcspontja mégis vitathatatlanul két Stúdió K-s produkció volt, amelyekre szintén a bemutatójuk óta készültem.

Most elsőként legyen szó az Utazás az éjszakában-ról, amely helyszínét tekintve is különleges, remélhetőleg a következő évadban még fogunk vele találkozni.

A múlt hetem végig az improvizációról szólt, hirtelen döntésből néztem meg két újdonság mellett három rövidebb vagy hosszabb ideig halogatott előadást is, amelyekre érdemes is volt készülni. Közéjük tartozott a Krabat is, amelyikre éppen éjfélkor váltottam jegyet, és ez a gesztus – mint kiderült – ehhez az előadáshoz különösen passzolt.

Figyelem: Otfried Preussler ifjúsági regényéből készült előadás 12+-os korhatárral rendelkezik, a színház fenntartja a jogot a gyerekek életkorának ellenőrzésére. Felső korhatár viszont nincs… A színlap leírása pontos tájékoztatást ad a történetről, hogyan kezdett inaskodni Krabat a Fekete malomban, ahol fekete mágiát tanult, milyen előnyei és milyen csapdái vannak ennek. Aki ezt elolvassa, az tudni fogja, hogy mire ül be.

Az előadáshoz készült egy SZÍNHÁZI TÁRSASJÁTÉK is, amelyről a bejegyzés végén néhány információt leírok kommentben - ezt már ki is próbálhattam, köszönöm az alkotók meghívását! 

Bartha Bendegúz (Krabat) - Teszárek Csaba (Narrátor) - Hannus Zoltán (Mester) - Krabat elszegődik a Fekete Malomba

Ahogy a h.ml.t cím előre jelzi is: Budaörsön modernizált és erősen húzott Hamlet-verzió készült. (Akinek első ránézésre a HTML jut eszébe, ahogy egy kedves ismerősömnek, az nyilván a színlap elolvasása után csak rájön, hogy mégsem egy weboldalak készítéséhez kifejlesztett leíró nyelvről szól az előadás.)

A színház azt adja, amit a címben ígér és végig leköti azt a nézőt is, akinek akár számos Hamlet-előadással is volt dolga. Szerethető és elgondolkodtató előadás – néhány (szerintem három) színésznek pedig kiemelten jó lehetőséget ad.

Hamlet: Fröhlich Kristóf

Ez a mai előadás az Orlai Produkció új vígjátékának harmadik nyilvános estéje volt, és egyben az első, amelyet nem a sajtó és a szakma, hanem mezei nézők töltöttek meg egészen. Tele volt, hasznosnak éreztem, igazán drukkolok, hogy hosszan menjen, és mindig minden székre jusson néző.

Az előadást reklámozó posztokat és egyes kommenteket olvasva látom, hogy maguk a művészek elsősorban középkorú pároknak, húsz évnél régebben házasoknak javasolnák, sőt a női főszereplő kifejezetten a negyvenes, feleségüket éppen elhagyni készülő férfiaknak ajánlaná. Ezt a kört én feltétlenül tágítanám, mert ez a tanmese-vígjáték megelőzésnek sem utolsó. Hátha néhányan végre felfogják, hogy az emberi kapcsolatokat is gondozni kell, energiabefektetés nélkül semmi nem marad életben. Éppen ismerkedési fázisban lévő pároknak különösen jó ötlet ezt megnézni, megbeszélni, hogy nagyobb eredményességgel kerülhessék el a rájuk is leselkedő csapdákat. A működő kapcsolat titka a sok beszélgetés, jó kommunikáció – Paczolay Béla rendezésében Szinetár Dóra, Pataki Ferenc, Péterfy Bori, Cseh Judit, Adorjáni Bálint és Bíró Panna Dominika mindent megtesz, hogy ezt megértesse velünk – esténként a Belvárosi Színházban 500 ember kap erre esélyt. Köszönet érte!

(Ez az előadás nemcsak hasznos, még szórakoztató is – az sem fog unatkozni, aki biztos abban, hogy jól szeret és nem kell fejlődnie.)

Pataki Ferenc és Szinetár Dóra - Pető Kata jelmezeiben, Zöldy Z Gergely díszletében

Már február óta készültünk erre a Három nővér-re, és most vasárnap végül sikerült is megnéznünk. Várakozáson felül jó élménnyé vált, így mindenkinek szívesen ajánlom, ezért érdemes akár a Budapestről (vagy egyéb helyszínről) is Kecskemétre utazni. Még vannak előadások áprilisban és májusban is, délután is, sőt májusra még jegy is kapható, ha nem is sok. A színház nincs messze a vasútállomástól, a város központja is kellemes, minden tényező együtt szerencsésen kompenzálja a megtett plusz kilométereket.

Zsigmond Emőke - Szabó Dorottya - Bori Réka azaz Mása - Irina és Olga