Mezei néző

A Shakespeare 37 c. filmsorozat harmadik évadja is elkészült, a bevezető után most a szerző királydrámáiról és színműveiről lesz szó – összesen 6 kisfilmről Magács László rendezésében.

Szeptemberben teljessé vált a Webszínház Shakespeare 37-sorozata Magács László rendezésében, Meister Natália Nóra operatőri közreműködésével. Most már minden film megtalálható a honlapon, fotókkal és adatokkal együtt, bármikor megnézhetőek.

Az első két évad filmjeit szinte egyszerre láttam, írtam is ajánlót, azóta pedig egyre csak vártam a folytatást, ahogy tévésorozatok új évadjait várják a mezei nézők. Az elmúlt öt hétben néhány új filmet többször is megnéztem, és most már csak kiteszek néhány benyomást AJÁNLÓként. (Miután 14 filmről van szó, három részes az ajánló, de így is csak a felszínt kapargatom. Akit jobban érdekel egy-egy film, az nézze meg.

Néhány nappal egy Hamlet után jutottam el a Pesti Színházba, hogy hét év halogatás után végre megnézzem a Lóvátett lovagok-at Rudolf Péter rendezésében. Hét év rengeteg, a Víg 2017 szeptember 29-én még bőven Eszenyi-korszakát élte, megvolt még a TAO-támogatás, egy járvány miatti színházi szünetnek még a lehetőségére sem gondoltunk. A színházjegyek a töredékébe kerültek…és lehetne a "bezzeg akkor"-témát még folytatni. Az előadás egy másik, talán valóban könnyebb időszakban készült, ez látszik is rajta. Mintha egy mesébe léptünk volna be - ezt mutatja Pater Sparrow díszlete és Füzér Anni jelmezei. 

A király és lovagjai: Telekes Péter, Wunderlich József, Ertl Zsombor, Csiby Gergely, akik mind Ámor, azaz Tóth András áldozatai...

A 80. előadás kapcsán írtam le néhány benyomásomat, legközelebb november 26-án és december 27-én nézhető – túl sok hely már nincs most sem…

Október közepén két, merőben más koncepció alapján készült Shakespeare előadást láttam négy napon belül, a nagyon közismert Hamlet-et (a Karinthy Színházban) és az elvétve játszott Lóvátett lovagok-at (a Pesti Színházban). Csak ezek a művek is felvetik a címben feldobott kérdést: mit bír el Shakespeare, és milyen hozzáállással őrizhető meg a frissessége a legjobban, de ráadásul nemrég lett kész a Webszínház „Shakespeare 37” sorozatának harmadik és egyben befejező évada is (ez online folyamatosan elérhető), amelyeket kortárs szerzők írtak, a szerző egy-egy darabjának hatására.

Mi a jó nekünk, ha egy-egy rendező a saját képére alakítja Shakespeare műveit és már-már keresztmetszetet készít belőle, vagy ha többé-kevésbé eredeti formában hagyják őket érvényesülni? Ennek kapcsán négy bejegyzés következik, emiatt is kapta ez a poszt a IV./1.megjelölést.

Először a Karinthy előadása kapcsán írtam le néhány benyomásomat. Legközelebb november 12-én és 13-án 18h-kor nézhető.

Immár másodszor lépett fel Balsai Móni az Orfeumban saját, 2023 májusában készült Kató, a színésznő című Heltai-estjével (első címe Falusi kislány Pesten volt a Vöröstói Játékfesztiválon), amelyet Kéméndi Tamás harmonikaművésszel ad elő néha-néha. A kerettörténet írója és látványtervezője valószínűleg szintén az előadó, sem a port.hu, sem a színházi adattár, sem a Facebook nem dobott ki plusz információt ahhoz képest, ami a honlapon szerepel. Az Orfeum törzsnézőinek a döntéshez ennél több nem is nagyon kell, de azért mégis leírom tegnapi tapasztalataimat ajánlónak, hátha nemsokára lesz még egy alkalom. 

Sebestyén Aba immár másodszor rendezte meg Lev Birinszkij tragikomédiáját burleszk stílusban, a 2015-ös szabadkai előadás után ezúttal a Radnótiban. Mivel nagyon sok információt is közöl részletes színlapi ajánlójában, ez és a 15 fellépő névsora feltétlenül elég is ahhoz, hogy valaki eldöntse, hogy ez az ő előadása lehet-e vagy mégsem.

A komédia kétrészes, háromórás, és aki szereti a társulatot és a burleszk stílusát is, az élvezni fogja, rengeteget lehet nevetni a szélsőséges helyzetek során. Nekem eleinte furcsa volt, de néhány perc után belejöttem és jól szórakoztam, így szívesen ajánlom.

Most láttam először Veszprémben színházi előadást, véletlenek (és peches fordulatok) sora vezetett ide, de hálás vagyok érte. Magát a darabot, Bolba Tamás-Szente Vajk és Galambos Attila Csoportterápiá-ját is most ismertem meg. Ráadásul ez friss bemutató, így a híre talán a darab rajongóit és a vicces „mjuzikelkomedi” műfajának kedvelőit akár autóba is ültetheti: Veszprém nincs messze, jó kiegészítő programok szervezhetőek, a jegyárak pedig a harmadába se kerülnek, mint Pesten, akár egy szép hétvége is köré szervezhető. (Az előadás közel három óra, két részben.)

2016 óta van műsoron az Orfeum egyik legnépszerűbb előadása, az Anyád kínja és aki megnézi, azonnal megérti, hogy mi a siker titka, miért volt már október elején is szinte tele a következő időpont (11.21.) – a 33 asztal közül csak három maradt szabadon, és épp a mai napon kitűztek egy ebéd-színházi időpontot is november 24-re (vasárnap 15h).  Pedig ha ránézünk az alábbi színpadképre, ennél kevésbé talán semmi nem illik egy orfeum színpadára, mint egy gyerekszoba plüssökkel és pelenkákkal...

Amikor augusztusban először megláttam az előadás címét, azt gondoltam, hogy ez nem lehet igaz. CICIKRISZTUS? Ki fog erre odamenni?

Ehhez képest október 25-én a második előadáson jártam a Budapest Történeti Múzeumban, és minden széken ültek. Mi több: egyre több új időpont jelenik meg az előadás SAJÁT HONLAPJÁN, ahova fel lehet iratkozni – jelenleg a dec. 27-i időpont az, amelyikre még be lehet jutni. (Mire kiteszem, lehet, hogy be is telik, mert a mai hetven néző is vitte a hírét.)

Ugyan láthatóan azonnal beindult a Cicikrisztus, a suttogó propaganda (és a profi honlap, facebook oldal !) jól eladja Ficzere Béla egyszemélyes előadását Bodor Géza rendezésében, mégis írok egy nyomhagyó ajánlót a saját benyomásaimról.

Röviden: tudok lelkesedni és mindenképpen ajánlom azoknak, akiket a kortárs képzőművészet kicsit is foglalkoztat, vagy/és megszerették Ficzere Bélát korábbi önálló előadásából (A pacal ideje), netán az Orlai Produkciónál játszott kisebb szerepeiből. Nemrég egy képlopási sztoriban volt benne gengszterként (ld. Brooklyni mese), ezúttal viszont képőrként szórakoztat minket egy egész órán át.

Ennél hosszabban:

Megrázó, de gyönyörű előadás Paczolay Béla rendezése a Víg Házi Színpadán, Kiss Mari, Balázsovits Edit és Márkus Luca együttese pedig „nagyszerű összeállítás” – hosszan fogunk rájuk emlékezni. Remélhetőleg még sok évig műsoron marad.

Mindenki nézze meg, aki nem felhőtlen szórakozást keres, viszont szereti az intenzív színházi élményeket, és nem riad meg egy valóban megtörtént tragédiákat egybefoglaló kortárs történettől sem.