dec.7.
Madách Színház - A Napsugár fiúk
Amióta (4,5 éve) küldöm ezeket a körleveleket, nem jártam a nagy Madáchban - kb tíz éve láttam egy Miller-darabot (Édes fiaim - most újították fel a József Attilában) legutoljára a házi színpadon. A reklámok Benedek Miklós és Gálvölgyi kapcsán kíváncsivá tettek és adtam egy esélyt.
Neil Simon darabjának láttam egy korábbi megvalósítását a Játékszínben (15 éve?), "ami elment szódavízzel." Jelen esetben egy irgalmatlanul vontatott, érdektelen első felvonásról tudok beszámolni. Nem igazán lehetett nevetni, bár a nézőtér egyrésze tudott minden alkalmommal kacarászni a nehezen nyíló bejárati ajtóhoz kapcsolódó poénon. "A nagyvadak" saját manírjaikat hozták, nyilván a közönség arra megy be, hogy "a" Benedeket és "a" Gálvölgyit lássák.
A darab két nyugdíjas, egykor híres színész története, amihez két nagy név kell. Ez van. Nekem sajnos az jutott eszembe, hogy miért nem vonulnak vissza ezek a színészek, totális időpocséklás volt odamenni a helyszínre. Úgy rémlik, valaha több jött ki Benedekből, Gálvölgyit pedig én csak önmagaként láttam, inkább parodistának, mint átlényegülő művésznek tartom. A közönség nyilván megkapja, amit várt - de a korábbi előadás emlékfoszlányaira gondolva azt hiszem, hogy ezt az előadást is meg lehetne valamivel hitelesebben rendezni.
Szellemi rágóguminak is kevés.
Vannak előadások a pesti kínálatban, amelyek "csak" a szórakoztatás igényével készülnek, bevallottan. Ez nem baj, de jelen esetben a megvalósítás ezt a minimál elvárásomat sem váltotta be.
Én azt hiszem, hogy megint egy hosszabb szünet következik a Madách Színházhoz fűződő kapcsolatomban.
(Van jónéhány ismerősöm, akik szavahihetőek és a Mary Poppinst tartják az idei évad legszakszerűbben megrendezett előadásának. Kompenzációként álljon itt ez a megállapítás. Azt sajnos nem láttam, így nem is nyilatkoznék róla bővebben.)
