Mezei néző

A körítés az elején van, akit csak a vízi bábszínházi rész érdekel: kiemeltem, honnan következik (az írás második felében)!

Újabb két nap eltelt. Gyorsan megy az idő vagy sem? Ez most aztán igazán relatív....

Ez a bejegyzés valószínűleg főleg magamnak készül, illetőleg a kémiai olimpia iránt érdeklődő keveseknek. Mazochistáknak? Hat oldal, (még) kevésbé érdekes, mint a színházi cikkeim.

Most nagy szünet következik az Őrült Nők után, amely a valaha megírt legolvasottabb bejegyzésem eddig. Lehet, hogy a csúcson kellene abbahagyni, de gondolok arra a pár emberre, aki eddig kitartóan a vidéki vendégjátékokról írottakat és a gyerekszínházi témájú írásaimat is megnézte, és nem érte be a legpopulárisabb témákkal. Hátha lesz öt-tíz ember, akinek ez is érdekes.Vietnamban vagyok most már több mint 24 órája és maradok majd egy hónapig. Szeptember hatig (Opera - A telefon) szerintem más színházi témájú bejegyzésem nem lesz.

Alföldi Róbert musicalt rendezett az Átriumban, én pedig ennek a főpróbáját néztem meg. 17 hónapja ugyancsak egy Alföldi-előadással kezdtem a nyilvános blogomat és ez azóta az 526. bejegyzés. Minthogy Alföldi tevékenysége első rendezése óta érdekes számomra, sőt mi több, előadásai számos esetben (a blog indításon túl) a magánéletemben meghozott döntéseimre is erősen hatottak, így ez esetben is fokozott várakozással néztem az előadás elé, bár a musical műfaját egyáltalán nem kedvelem, azaz itt rögtön le kell szögezni: ennek a darabnak nem én vagyok az elsődleges célközönsége.

 Három nap telt el mindössze a zeneakadémiai koncert óta. Így most friss élmény helyett az látható, ennyi idő után mi maradt abból a tíz kis zenés jelenetből, amelyet egy hét alatt az Európa több pontjáról az Erasmus programra összegyűlt fiatal diák-zeneszerzők, zenészek, színészek közös workshopja közben készítettek el. Én élveztem a programot.

Jelen esetben két ok miatt is csak ajánlót tudok írni Oberfrank Pál rendezéséről. A főpróbán voltam, emiatt nem lenne helyénvalón a kritika. Majd ha beviszik mikroport-mentesen az Erkelbe, és nem fogják néhány ponton átalakítani akkorra sem, majd a fejére olvasom a rendezőnek a kifogásaimat is, most ez egyáltalán nem időszerű. Jelenleg ez egy nyáresti könnyű szórakozásnak szánt produkció és annak igazán megfelel. A történetből is az a tanulság, hogy a mély érzésekbe bele lehet halni, könnyen kell az életet venni. Ez az előadás sem akar világmegváltó szándékokkal fellépni, de amit ígér, azt nyújtja. Borítékolhatóan óriási siker lesz és én is csak ajánlani tudom a megtekintést. Már ha valaki akar egy IGAZI Carment látni és hallani. Csak akkor.

Milyen volt ez az évad számomra? 236 megtekintett előadás alapján írom le a benyomásaimat, amelyekről egytől egyig menet közben be is számoltam, visszakereshető. Ez a tavalyi (azonos időszakra számított) 204-nél kétségtelenül több. Magyarázható ez az újranézésekkel is, amelyek korábban nem voltak jellemzőek rám, másrészt azzal, hogy eltolódtam az opera irányába. Most számoltam össze, pontosan 98 operát láttam az évad folyamán. Ez nagyjából háromszorosa a megszokottnak.

Szikszai Rémusz temesvári előadásának jó hírét hallottam korábban is, néhány vélemény szerint még a tíz éve folyamatosan repertoáron tartott "eredeti", Pintér Béla által írt és rendezett előadásnál is jobban sikerült. Ma elmentem a Városmajorban rendezett színházi szemlére, hogy végre magam is meggyőződhessek erről. Az előadás jó, örülök, hogy láthattam.

Opera – „Kémleljük a csendet s a sápadt időt, s a szépség ránk omlik” – Csillagóra – évadzáró gála

Pontosan emlékszem, milyen volt egy évvel ezelőtt június 30. Akkor is az egész napomat meghatározta egy színház évadzáró műsora, és ugyanúgy kellemetlen szélben kellett hazamenni. Ezt leszámítva a különbség nem is lehetne nagyobb. Tavaly a Nemzeti Búcsúról számoltam be azonnal az esemény után, és meglehetős elkeseredettséggel ballagtam haza, most pedig a lányommal az Opera évadzáró gáláján voltunk és a negyven perces aláírásgyűjtő projekt után este tizenegykor, de feltöltődve értünk haza. Milyen volt a Gála?