Mezei néző

Ha egyszer lemaradok egy előadásról a bemutató időszakában, rendszerint jó sok idő eltelik mire bepótolom. Vannak a várólistámon repertoár előadások, amelyeket hónapról hónapra tologatok egyszeri „kihagyhatatlan” események miatt. Annak, hogy a 2014. július elején bemutatott Bill Manhoff által írt komédiát most mégis megnéztem legfontosabb oka a két szereplő volt, akiket az elmúlt időszakban nagyon jó formában láttam (lsd. Száll a kakukk fészkére, illetve Sirály) és ilyenkor ébred fel bennem rendszerint a vágy, hogy megnézzem őket mindenben, ami még valami miatt kimaradhatott.

Nem szeretem a sztároknak rendezett operagálákat, néha el-eljutok egyre, ha nagyon vonzó a szereplők neve. De most nem is erről volt szó. Amennyiben Ferruccio Furlanetto egy népszerű operaáriákból összeállított estet adott volna, feltehetően a közönség csordultig megtöltötte volna a Müpát. De nem, nem ilyen könnyen emészthető műsort kínáltak fel. Szinte provokációnak is felfogható az énekes részéről, hogy olaszként két orosz zeneszerző, Rachmaninov és Muszorgszkij tömegek által biztosan nem ismert dalait fűzte össze és két részben ezeket énekelte nekünk. (Egy CD-n már kiadta ezeket a dalokat és egy dalt ide be is linkelek, ez többet mond, mint az egész cikkem.)

Nyolc előadás:

Tíz előadás:

"Mint a szikla" áll a havi színházi programomban ez az operabeavató, más előadás nem tudja megingatni a pozícióját. Biztosan jól dönt mindenki, aki ezt választja, még akkor is, ha a korábbi nyílt próbákon nem járt. Ezen a januári estén egy sorral több hely volt, immár 110 ember fér be kényelmesen. De próbálkozhatott volna még tíz, mert a lépcső és a padka így üresen maradt. (Mindig van olyan, aki hiába veszi meg 2 hónappal korábban a jegyét, mégsem tud eljönni.) Persze a zsúfoltság nagy, de így is csodálkozom, hogy egyetlen operába járó ismerősömmel sem futottam még itt össze. Ha valaki azt hiszi, hogy eléggé ismeri a Cosí fan tutté-t és semmi újat nem tudhat már meg, az téved, még akkor is, ha netán szakmabeli és valamelyik szerepet akár el is tudná énekelni. Erre lenne akár fogadásom is, és ugyanolyan magabiztosan nyerném meg, mint Don Alfonso.

Erre a péntekre mindössze három előadást találtam (elég jónak azok közül, amelyeket már láttam korábban), viszont az Ódry Színpadon lesz délután egy Szentivánéji álom, és este meg a Belvárosiban egy Bagoly és Cica.

Kilenc előadás:

Kilenc előadás:

Egy hat éven felüli gyerekeknek készült bábelőadás készült az Ódry Padlásán Tengely Gábor rendezésében a IV. éves bábszínész osztály tagjai és néhány meghívott szereplésével. Jelen esetben most valóban csapatmunkáról beszélhetünk, de így is volt esély arra, hogy mindenki egy-egy villanás erejéig egy apró szerepben önálló arcként is megmutatkozhasson.

Csütörtök este Bohéméleten voltunk Vilmával, aki most épp annyi idős, amennyi én voltam akkor, amikor először léptem be az Operaházba (1985. december 22-én) és Kelen Péterrel, Kincses Veronikával, Sólyom Nagy Sándorral, Ütő Endrével, Csengery Adriennel láttam az előadást a harmadik emelet bal 2/2-es székről. Ami egyezett, továbbra is Nádasdy Kálmán 1937-es rendezéséről van szó és Alcindoro szerepét akkor is, most is Szüle Tamás énekelte. (Sőt: ez is a Failoni bérlet előadása volt, mint az a bizonyos.)