Mezei néző

Négy további nap, most szinte csak a verseny előkészületeiről lesz szó. Nem nagyon hiszem, hogy ez valakit érdekelhet, de elfér a neten, így kiteszem, hátha mégis. (A szombat esti operalátogatásról külön bejegyzés lesz holnap, kitérővel a helyi operakultúrára.)

Négy nap - Tbilisziben, már-már otthonosan:

Egy nap a laborban, egy nap kirándulás. Egy szörnyűség és egy igazán jó hír - összesen két oldal, négy fénykép:

Három nap 1700 méteren, a Kazbeg hegy alatt:

Főleg a kémiai olimpia előkészületeiről...Egy nap története - röviden.

Batumiból Borjomiba, a tengerpartról a hegyek közé. Két napról:

Ezt a naplót eredetileg csak magamnak kezdtem el írni, de  egy hét grúziai utazás után egészen világos, hogy ez az ország magyaroknak optimális célpont lehet, nem drága és változatos, talán innen lehetne kezdeni „KELET” felfedezését. Biztonságos és jó hangulatú hely. Csak ajánlani tudom, hogy gyertek el ide és gyaloglással, vagy anélkül töltsetek el 1-2 hetet. Éppen ezért írtam bele néha az árakat, hátha valakit ez meggyőz, hogy érdemes. Tele van személyes megjegyzéssel, némi önreflexióval. Napi átlag 1-2 oldal. Ha ismertek valakit, akiből kinézitek, hogy el akar ide jönni egy fapadossal, akkor neki átküldhetitek a linket. (Két éve írtam egy sorozatot Vietnamról, az is itt van a blogon.) Abban kevésbé hiszek, hogy a 48. Nemzetközi Kémiai Olimpiát majd így tudom népszerűsíteni, de arról annyira nem írnak a lapok, hogy lehet, hogy az is nagy szám, ha kb. negyven ember innen értesül arról, hogy egyáltalán van ilyen. És idén mi magyarok szerveztük a szakmai részét a grúzok helyett - erre akár büszkék is lehetnénk. Ez most a mi olimpiánk is, majdnem annyira, mint az a négy, ami Magyarországon volt.

A tegnap kiposztolt prózai értékelő után ugyanabban a szellemben folytatom az operákkal. Még egyszer kiemelem, hogy ez egyetlen színházi nézőnek a vállaltan szubjektív listája, alapvetően KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS szándékával mindazoknak - a szervezőknek, háttérmunkásoknak is a produkciókban résztvevő énekkari tagok, zenészek és külön meg nem jelölt szólistáknak is!!! - akik ezeket létrehozták. Én ezeket az előadásokat szerettem a legjobban és örültem, hogy megnézhettem őket egyszer vagy némelyiket tízszer is.

Július eleje van, és itt az ideje, hogy immár a negyedik blogírós évad után megint végigpörgessem a naptáramat és két hónaposnak szánt színházi szünet előtt összeszedjem két bejegyzésben azokat az előadásokat és előadókat, akiktől a legtöbb örömet, energiát - és igen, használjunk nagy szavakat is: néha boldogságot - kaptam az évadban, amelyek segítettek a hétköznapi életemben, erőt adtak a munkám végzéséhez. A lista így elsősorban KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS, nem a minősítés a célja. (Pont azért (is) vannak a kritikusok, hogy szakmai alapokon ítélkezzenek, én nyugodtan lehetek nézőként vállaltan szubjektív.) A másik cél: még egyszer kiemelten ajánlani tudok így néhány előadást, hátha lesz aki épp ezeket kihagyta idén, de jövőre esetleg beiktatja a programjába.

Ahogy minden bejegyzésem, ez is EGYETLEN színházi néző benyomásait tükrözi. Ráadásul kapásból mondhatnék húsz olyan előadást, amelyiket mindenképp látni szerettem volna, csak valami miatt nem sikerülhetett - ha másként választok évad közben, most más lenne ez a lista is. Sokan kimaradnak olyanok is, akik tetszettek, de róluk is maradt nyom mivel egyetlen prózai előadást (és két koncertet) leszámítva minden estéről készült bejegyzés, visszakereshető minden....

Most először az idén - harminc év után először - a nálam másodvonalba szorult prózai előadásokról lesz szó, és holnap külön az operáról.

Ma a szokásos operavizsgával zártam a színházi évadomat, ahogy tavaly is. Erről következik most rövid(nek szánt) beszámoló. Egy-két napon belül az évadértékelőimet is felteszem (előbb a prózait és aztán az operait) és nyári szünetre vonulok a szeptemberi ajánló megírásáig.