Mezei néző

Ezen a héten eddig három prózai előadást láttam három egymást követő napon, amelyek nem a "hagyományos" államilag fenntartott kőszínházi keretek között jöttek létre, újdonságot jelentenek  a pesti repertoáron, akár 2016-ban is játszódhatnak, érdekes lehet sokunk számára a felvetett központi témájuk (ennél jóval kevésbé maga a szöveg), de ami vonzóvá teszi és eladja őket a mezei nézők számára azok mégis a színészek. Az emberek többsége mégis a színészek miatt jár előadásokra, a játszó ember varázsa hat, a rendezők pedig ezt a hatást akarják kiemelni - jó esetben. (((A legtöbb általam látott operarendezésnél épp ellenkezőleg, mintha akadálypálya építése lenne a cél, vagy enyhébb esetben csak üres térbe helyezik az énekeseket, kapaszkodók nélkül - jut ez eszembe az éppen futó Don Giovanni sorozatról, amelynek még öt előadása egy héten belül le fog menni, például egy ma is, egy holnap is.)))

Legyen most először szó a szerdán a Belvárosi Színházban látott Párterápiáról, majd jöhet a Valami csajok (Rózsavölgyi Szalon), illetve A fura (B32).

Ezen a napon aztán lehet válogatni a programokból. A Müpában Gábor Sylvie rendezésében lesz délelőtt és délután is egy-egy Hamupipőke, valószínűleg nemigen maradt rá mostanra jegy. Ezen kívül jön a Don Giovanni sorozat harmadik előadása, Erwin Schrott főszereplésével. Akiknek ez nem izgalmas és nem tervezték be a Parázsfuvolácskát sem, amelyhez a valaha megírt legolvasottabb bejegyzésemet kapcsolhatom, azoknak itt van kilenc további opció:

Ezen a napon látható először a Don Giovanni második szereposztása. Aki nem ezt nézi, azoknak még mindig tudok 12 tippet adni:

Ha minden igaz, visszatér Pestre Erwin Schrott, egy igazi Don Giovanni, akit már tavaly is néztem, kétszer is. Most három esély van (18-án és 21-én is), nem érdemes kihagyni, jegyek még vannak. Ezen kívül még nyolc ötletem van:

Hat előadás azoknak, akik nem jönnek a Zeneakadémiára Kiss Judit Annát és Molnár Annát meghallgatni...

Hat előadás:

Hat javaslat:

A cím - idézet a Pomádé szövegéből, az egyik olyan sor, amelyet éppen ma, a 13. megtekntéskor vettem észre először, megint rácsodálkoztam a librettista Károlyi Amy leleményességére is. De nem csak ezért volt érdemes újranézni ma délelőtt...

Tíz előadás:

Három színész, egy szociológus és 32 néző - ennyi kell ehhez a rendhagyó színházi estéhez és majdnem három óra, szünet nélkül. Közösségi élményt kapunk, közben talán szociális érzékenységünk is nő, de ami biztos: olyan problémákkal szembesülünk egész este, amelyek nem a mieink, hiszen akinek az a gondja, hogy  "gyógyszer vagy cipő" legyen a segélyből és hogy vergődik el a hónap végéig anélkül, hogy uzsoráshoz fordulna, az nyilvánvalóan nem szokott színházba járni. Mi mindannyian, akik ezt az előadást ma néztük a boldog kevesek közé tartozunk. Ennek a felismerése lehet, hogy nem minden mezei nézőnek könnyű, nem biztos, hogy a kiválasztottság érzetét egy átlagos előadás meg tudja adni, így nagyon jól jár, aki a Mentőcsónak egység és a Gyerekesély egyesület közös előadására beül a Jurányiba, vagy netán (ami szintén egy lehetőség), megrendeli egy iskolába. Csak ajánlani tudom a megtekintését.