Mezei néző

Tizenkét előadás:

Tizenhárom előadás, a hónap egyik legerősebb napja:

"Húsba vágóan aktuális, groteszk társadalmi szatíra – középpontjában a menekültkérdéssel." - foglalja össze frappánsan a Katona szórólapján feltehetően a dramaturg, Török Tamara mindazt, ami a darab leglényege. A további öt sorból azt is megtudhatjuk, hogy egy házaspár szomszédjába új lakók, egy másik pár költözött, láthatjuk kibontakozó kapcsolatukat, majd valaki jön és ez a valaki (akit nem ismerünk meg később sem), beindítja az események láncolatát.

Néhány éve nagy élvezettel olvastam a darabot és éppen ezért a lehető legpozitívabb várakozással mentem a budapesti második előadásra a mai estén. Nagyon vonzó volt a szereposztás is (Nagy Mari, Pál András!), régen voltam a Trafóban és az előadás megtekintése a blogom 4. születésnapján a legjobb ötletnek látszott, ráadásul beleillett a jelenlegi stratégiámba is: legyen minél több helyszínről bejegyzés, sokféle műfajú előadásról és minél rövidebben, inkább ajánló jelleggel, hogy minél kevésbé keverjék össze a "valódi" kritikával.

Nyolc előadás:

A Jurányi Inkubátorház választéka egészen lenyűgöző és az méginkább, hogy rendszerint  különösebb reklám nélkül is  a termek maximális kapacitását kihasználva játszanak. A műsorban szokatlanabbnál szokatlanabb címek szerepelnek, amelyek vagy felkeltik a néző érdeklődését, vagy nem. Ez a "Waiting for Hiróz" cím az esetemben az utóbbi kategóriába esett, és egy ideig nem is értettem, hogy milyen név az a Hiróz, aztán nagy nehezen leesett. Miért mentem el mégis a bemutató utáni előadásra? Egy héttel korábban láttam a Házassági leckéket a Centrálban, benne Balsai Mónit és a port.hu-n utánanézve az oldalán megjelent ez az előadás  és akkor már láttam azt is, hogy a csapat többi tagja is újabb indok a megtekintésre.

Tíz előadás:

A Jurányi Inkubátorház valóban az a hely, ahol jó nekünk, bár nem egészen ebben az összefüggésben került szóba a címbe beemelt kifejezés. A címszereplőt, a csúnya kacsát anyja szólítja fel, hogy addig menjen, amíg azt nem érzi, hogy megtalálta azt a helyet ami jó neki. Ahogy figyeljük az eseményeket, ez nem is a legegyszerűbb feladat számára, és attól tartok, hogy nem lenne az sok néző számára sem.

Hát akkor ezen a szerdán kezdődik a blogom 5. éve. 11 általam már megnézett előadást is játszanak ezen a napon.:

A héten talán egy kicsikét elvetettem a sulykot, amikor nyolc színházban kilenc előadás megtekintését terveztem. Ha valaki belegondol, hogy a saját szabályaim alapján mindről blogbejegyzést "kell" írnom, akkor kiszámolhatja ennek az időigényét (három óránál hamarabb egy ilyen kis szösszenet nincs kész, de sokszor kell öt óra is). Ami nagyszerű, valóban sikerült különféle karakterű jó előadásokat, különösen jó színészeket csokorba gyűjteni és ebbe a sorba A lepkegyűjtő, Hegedűs D. Géza Márai estje, Eötvös Péter operája, a Rózsavölgyiben Bozó Andrea és két "pasasa, Paizs Miklós Don Giovannija) után a pesti színházi kínálat újabb, kifejezetten élvezetes opuszát láthattam Karinthy Márton magánszínházában, aki kifejezetten irigylésre méltó, mert azt mutat be, amit szeret és rengeteg nagyszerű színészt tud begyűjteni az előadásaihoz. (Másnap visszamentem a Tortúrára, arról külön bejegyzés következik, az volt az évadomban kereken a századik alkalom.)