Egy férj felébred, köszönti a feleségét és már nyúlna is az újság felé, hogy elolvassa. De nem, erre nem kerül sor, mert várja a "kármentő" beszélgetés, a feleség tisztázni szeretné épp ezen a reggelen, hogy pontosan hányszor csalta meg. Aztán a kérdést visszakapja és kiderül, hogy a "n" félrelépést (az előadás ötödik percéig) bevalló férfi a papírforma szerint nemcsak csaló, de hihetetlenül féltékeny, és nagy nyomozásba kezd az asszony által beismert egyetlen szerető kiléte után. Ezt a két, majd három ember közötti dumálgatást nézhetjük másfél órán keresztül a Rózsavölgyi Szalonban ma estétől. Én a délelőtti sajtóbemutató kapcsán írok le néhány gondolatot röviden.
Eric Assous története nem túl magvas, a párbeszédek nagyrésze kiszámítható, sejthető az ügy végkimenetele, bár van ebben is csavar, ugyanakkor messze nem olyan jól megírt, mint az öt napja nézett Házassági leckék, amely ugyanilyen típusú háromszögekről szól. (Mostanában a valóságban és színházban is megtalálnak ezek a sztorik, színpadon jobb nézni persze, amikor valaki a barátja-barátnője kiszemeltjét vagy társát elszereti, bár most ebből a helyzet-típusból igazán elegem lett. Mondom ezt akkor, amikor este meg ismét nézek egy Don Giovannit...) Az előadás humorát nem kis részben az adja, ahogy ebben is a főbűnös magyaráz etikai kódexről, morálról a legtöbbet.
Ami miatt az író szükségét érezhette a darabírásnak, az a kétféle stílusú házasságtörő-típus bemutatása lehet. Valóban elgondolkodhatunk, hogy mi a házasságra ártalmasabb: "N darab" felületes "csak szex"-típusú viszony, vagy egy, amelyikbe a "szellemet is bevonják", illetőleg érzelmek is szerepet játszanak benne. A közönség majd eldönti magában, saját tapasztalatai szerint ezt is, illetve azt is, hogy kinek a pártjára áll.
Az előadás fő előnye: nagyszerű színészeket látunk, olyanokat, akiket bármiben jó nézni és ez jelen esetben komoly segítség, úgymond értelmet ad annak, hogy ezt a szöveget elővette és megrendezte Csizmadia Tibor. Mindhárom művész játszik komoly és nehéz tragédiákban is, most ez az előadás talán egy kis kilengés, könnyed szórakozás nekik is.
Kocsis Gergelynek meglehetősen komplex feladata van: kételkednie kell valamiben, amit a leglassabb felfogású néző is azonnal észlel, sőt a színlapra ránézve feltételez. Sőt: egyszerre kell egy könnyelmű alak és felelős üzletember vagy cégvezető benyomását keltenie. Szerethető szánalmasságában is, elhisszük, hogy ösztönei rabja és nem tud ebből a megszokott szerepkörből kimászni. Nehezen fogható fel, hogy mit keres még a házasságában, de talán csak azért nem válik el, mert maga is tudja, hogy senki mellett nem maradna meg tartósan - akkor meg így talán kényelmesebb, egy mindent elnéző, mert anyagilag függő viszonyban lévő dekoratív feleséggel. Nagyon hosszan tudta volna életmódját folytatni, úgy, ahogy eddig is, de könnyen lehet, hogy a bili kiborulása után is minden marad a régiben.
Bozó Andrea érzékeny és vonzó feleség, de róla még kevesebbet tudunk meg. Nem dolgozik, figyel az öltözködésére, drága ruhákat vesz és férje barátjával teniszezik. Ennyi információból is előttünk áll egy nő, aki viszont van olyan kényelemszerető, hogy sosem adná fel a luxust, nehéz is megérteni, hogyha férje életstílusát mindeddig eltűrte, miért feszegeti éppen most a múltat, mitől borult ki a pohár. Ahogy figyeljük, sem a férjéhez, sem annak barátjához nem illik, bár mintha az utóbbihoz mégis több érzelmi szál fűzné, nyilván a közös teniszezés hatására.
László Zsolt nagyon szerethető, állapítom meg több mint 25 éve rendületlenül. Mélyérzésű férfit játszik, aki munkahelyét is, feleségét is, sőt azóta a szerelmét is elveszítette, enyhén széteső állapotban van, és ebben a helyzetben kell most még ebben a tisztázó dumálgatásban is részt vennie, ráadásul úgy, hogy az egészből semmit sem nyerhet, mert ahogy nyomatékosan mondja: egyedül még éppen megél a jövedelméből, de akármilyen szimpatikus és melegszívű, nem tudna eltartani még egy embert....
Látunk három embert, különböző célokkal, érzésekkel, akik most egy kicsit dumálgattak. Mi pedig egy kicsit szórakozunk. Kis szerencsével, ha kellemes emberekkel jöttünk a Rózsavölgyibe, akkor maradhatunk is még, jók a sütemények is...Ez esetben minden adott egy jó estéhez és néha ez is elég.