A független produkciók ma már sokszor csak kéthavonta kerülhetnek műsorra – az egyeztetési problémák és a forráshiány együtt elérte, hogy szinte minden alkalom hozza a bemutató izgalmát.
Fokozottan így van ez a „Ki ölte meg az apámat” c. előadással, amelyet 2023 februárjában mutattak be és meg is kapta a kritikusoktól az „év legjobb független előadása” díjat. Emlékszem, hogy már az első időpontot is beírtam a naptáramba, elsősorban az előadás dramaturgja, Bíró Bence miatt, akinek a pályáját követem. Most sikerült csak bejutni, és aki eddig lemaradt róla, azokat csak megerősíthetem abban, hogy érdemes pótolni.
Engem annyira érdekelt, hogy azóta a szerző, Édouard Louis mindhárom regényét is elolvastam Pataki Pál fordításában, így ez az ajánló ezeknek a műveknek is szól. Jól fel lehet általuk készülni az előadásra, amely 90 perces, szünet nélküli.
Édouard Louis 2014-ben írta meg a Leszámolás Eddyvel című első önéletrajzi regényét, amelyet aztán húsz nyelvre gyorsan le is fordítottak, 2015-ben az Ab Ovo kiadónál magyarul is megjelent. Sokak figyelmét felkeltette a családi traumáiról őszintén író 22 éves fiatalember története, számos színházi feldolgozást is ihletett – készült egy nálunk is.
Aki látta, egészen biztosan emlékszik Nagy Dániel Viktor „Leszámolás velem” c. 2017-es monodrámájára, amelyről én is írtam részletes ajánlót, de ettől függetlenül is mély nyomot hagyott bennem – a színészt 2021 óta hiányolom, a katartikus Hamis hang óta (tudtommal) nem csinált újabb előadást. Hol lehet? Mikor tér vissza hozzánk?
A szerző két újabb könyvében nem változtat témát, pusztán nézőpontot: az elsőben (Akik megölték az apámat) az apa, a másodikban (Egy asszony küzdelmei és átváltozásai) az anya sorsa kerül előtérbe.
Mivel talán 24 órán belül olvastam el ezeket a viszonylag rövid könyveket, elég jól átláthatóvá vált, ahogy az évek múltával a szerzőben tisztult a kép, használt az írás terápiaként is. Míg az első regényben erőteljesen jelen van a fájdalom és a megaláztatások miatti szenvedés, a másik két kötetben már jelentősen nagyobb hangsúly került annak a megmutatására, hogy mindez miért volt szükségszerű. Nemcsak egyes beidegződéseket hibáztatja, de előkerülnek a francia politikusok, akiknek egyes döntései kulcsszerepet játszottak családja sorsának alakulásában.
A Jurányiban futó produkció, amelyet Kovács Domokos és Szenteczki Zita rendezett, az apához írt 90 oldalas monológot választotta alapanyagnak, amelyet Pallai Mara fordított újra számukra. Aki ezt elolvassa, feltehetően ebből is egy hasonlót képzelne el, mint amilyet korábban Nagy Dániel Viktor készített, de most ehelyett hét színészt látunk, akik cserélgetik a beszélő szerepét.
Bánky Sára, Bartos Ági, Csarkó Bettina, Csernák Norbert Hrisztov Toma, L. Nagy Attila és Szekeres Máté nagyon egységes csapatot alkot, nem érezni, hogy hónapok óta nem játszották az előadást. A rendezőket dicséri, hogy mindenkinek jutottak saját pillanatok is, amikor kiragyoghattak, de elsősorban mégis csapatként látjuk őket és már ez a gesztus is jelzi, hogy nem pusztán egy ember/család tragédiájával szembesülünk, hanem a társadalmi mobilitás működésképtelenségével. Szinte lehetetlen megszabadulni a környezet által meghatározott beidegződésektől, de ez fokozottan igaz valakire, akin érezhető a másság, akit már azelőtt megbélyegeznek "buzi"-ként, mielőtt még a nemi identitása egyáltalán kifejlődhetett volna.
Az előadás készítői jól érzékelték, hogy a társadalmi felelősség kérdése ebben a második regényben már kiemelten fontos, a szerző többször is említi, hogy a téma ismételgetésével figyelmet akar kelteni, így a szöveg – részben – politikai kiáltványnak is tekinthető, és nem idegen tőle, hogy a francia politikusok mellett az előadás alkotói magyarokat is emlegetnek, akiknek az 1993-as szociális törvény 2022-es módosítását köszönhetjük. Mind a 134 képviselő neve elhangzik, akik megszavazták, hogy a magyar állam csak a legvégső esetben legyen köteles bárkiről is gondoskodni. Ez a plusz elem egyébként az előadás egyik csúcspontja, rákényszerít minket arra, hogy átgondoljuk, hogy mi lenne velünk, ha bajba kerülnénk.
Annak ellenére, hogy nagyon komoly az előadás mondanivalója, a bábszínházi és mozgásszínházi eszközöknek is köszönhetően sok benne a humor, érezzük, hogy ez színJÁTÉK. A díj annak köszönhető, hogy jól sikerült mindent ötvözni, a történet személyes is, de mindenkit érintő, komoly és szórakoztató egyben. A hatás nagyban múlt a látványtervező Lázár Helga és a zeneszerző Kákonyi Árpád munkáján is.
Csak az a kár, hogy nem megy, mert nem mehet többet.
Ha minden igaz, majd januárban lesz megint – figyeljétek a Jurányi műsorát, ahol minden nehezítéstől függetlenül minden hónapban új független bemutatók jöhetnek létre.
Már készülök is a ma estire...
PS.1. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. §
(1) Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.
(2) Ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes, abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni.
(3) Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn.
(4) Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése.
(5) Ha az egyén szociális biztonsága a (4) bekezdésben foglaltak ellenére nem teremthető meg, annak biztosítása az állam kötelezettsége.”
A 134 képviselő nevét is szívesen rögzíteném, de nem találtam meg egyben a teljes névsort.
PS.2. A fotókat Gulyás Dóra készítette
