Fél év csúszással, azaz már összeérett állapotban szembesültem Fehér Balázs Benő újabb Boris Vian-rendezésével. Egészen új mű született, amely főként a címadó Pekingi ősz c. regényből, de a szerző más műveiből is építkezik. Nagyon sokat hozzátesz a társszerzőként feltüntetett Laboda Kornél is, Komán Attila dramaturg közreműködésével. (Fekete Ádám pedig két jelenetét is kölcsönadta ráadásul. Vajon melyeket?) Kellemes, a saját bajainkról elterelő színházi este részesei lehettünk, amely valóban van olyan jó, amilyen a híre. Ennek is lesznek éveken át visszajáró nézői, ahogy a most már legendás Tajtékos napok c. előadásnak is voltak, amely óta a rendező pályáját tudatosan követem. (Húsz ajánló korábbi munkáiról itt.)
Mi lesz velük? - az előadás fókuszában - Vizi Dávid és Rujder Vivien
Az évad utolsó előadására jutottam be pótszékesként, valóban sok szerencsével, aminek azért is örülök, mert egyetlen más idei bemutató kapcsán sem kaptam olyan sok pozitív visszajelzést és kérdést („hogyhogy nem láttad még mindig??”), viszont egyetlen kritikai megjegyzést sem fűztek hozzá. Már csak ezért sem akartam a jövő évadra halasztani a megtekintést.
Miután korábban nem ismertem az (1956-ban írt) alapművet, teljes tudatlanságomat fenn is tartottam az előadás megnézéséig, így legalább semmilyen részlet kimaradását nem kérhettem számon az alkotókon. Utólag sem reklamálok, bár a megtekintés után szinte azonnal el is olvastam a regényt, így még jobban értékelhettem a kitűnő dramaturgiai munkát. Megmaradt az abszurd jelleg, a stílus, és minden résztvevő színész jó helyzetbe került, most is élvezni lehetett játékukat együtt is, külön is. Őket Boris Vian is érdeklődéssel nézte volna, szívroham nélkül. (A szerző az egyik művéből készült film vetítésén lett rosszul, majd meg is halt, stílusosan, mintha csak a Pekingi ősz egyik szereplője lett volna.)
A látványért felelős Horváth Jenny és Szakos Kriszta a szerző szelleméhez igazodva bátran játszik a színekkel, ahogy Szokodi Bea mellékelt fotóin ez jól látszik. Józsa Tamás sajnos egyiken sem szerepel, bár az előadás zeneszerzője végig is kíséri az estét a takarásból, nem gépi zenét hallunk.
A belső színpad koktélzongorával
Három-három hosszú sorban ülünk mi nézők egymással szemben, a színészek pedig a két térfél között meghagyott folyosón jutnak át a játéktér rövidebb oldalán kialakított színpadokra, de játszódnak jelenetek nemcsak a lábaink előtt, de mögöttünk is. Illett a történet laza vonalvezetéséhez, hogy körbejátszottak minket, és bár nincs olyan hely, ahonnan egyszerre mindenkire jól rá lehetne látni, ritkán támad hiányérzetünk, valamilyen hatás mindig ér minket. Mivel a jegyek helyreszólóak, az újranézések alkalmával mindig más és más nézőpontot is előre kiválaszthat valaki.
Iroda a sivatagba is kell...
Az átírók a szerelmi háromszöget emelték ki leginkább, ezt részletezték, sőt új ötletekkel is feldobták (a költői és humoros álomjelenetek nem szerepelnek a regényben, ahogy Jézus Krisztus sem – és még sorolhatnánk az újdonságokat, de nem szpoilerezek), így teljes lendülettel együtt tudunk menni Vizi Dávid karakterével, aki legközelebb kerül hozzánk. Átérezzük fájdalmát, nem könnyű, ha valaki a legjobb barátja (Tasnádi Bence) választottjába szerelmes és nem tud másról álmodni. Tasnádi Bencének ez az újabb könnyelmű nőcsábász karakter is jól áll, és Rujder Vivien is ideális az „álmok asszonya” szerepre. Ugyan nem először alkotnak szerelmespárt (pl. a Káli holtak-ban nagyon emlékezetesen), de minden jó, amit látunk tőlük. (Az ajánló megírása után elolvasva a rendezővel készült interjút, elmondhatom, hogy az abban jelzett törekvések az előadásból egyértelműen átjönnek.)
A meghalt és a meggyógyított betegek névjegyzéke - Kocsis Gergely (orvos) és Koós Boglárka (orvostanhallgató)
Koós Boglárka e.h. (akit hozzám hasonlóan már sokan megszerethettek a budaörsi Beszélnünk kell Kevinről c. előadásban) sikeresen eléri, hogy neki is kezdjünk drukkolni. Nézzük az előadást, és közben ingadozunk, próbáljuk eldönteni, hogy melyik lány lehetne az ideális választás hősünk számára, emiatt is szerencsés az előadás lezárása.
Elek Ferenc papként az egyik legviccesebb jelenség, ahogy a regényben, és az egyik legemlékezetesebb is. Jelenetei Vajdai Vilmossal talán még azokat is elszórakoztatják, akik szerint ezzel már túl messzire mentek az alkotók. Támogatja őket a jelmeztervező is, de a sminkest is ki lehetne emelni, aki Takátsy Péter újabb, teljes átalakulását elősegítette. Talán ennyire bámulatosan senkit nem szoktak átformálni a társulatból, mint éppen őt, de lehet, hogy ez csak nekem tűnik fel így. (Aki még a Melancholy Rooms-ot kihagyta eddig, az pótolja, jut eszembe erről azonnal.)
Pap ostyavetővel - Elek Ferenc és Takátsy Péter
Kocsis Gergely a repülőmodell-készítés iránt elkötelezett orvosprofesszorának több jelenete már az eredeti regényben is hasonlóan szerepel, utólag őt képzeltem el olvasás közben is. Ez ugyan nem kritika, de nem hagynám említés nélkül semmiképp…
Az említetteken kívül még két gyakorlatos egyetemista is kapott több kisebb alakot, amely őket is megjegyezhetővé teszi. Molnár András és Biró Kristóf játszik a 6Színben is, Bodó Viktor A csoport-jában, akár onnan is ismerősek lehetnek.
Miután a véletlen úgy hozta, hogy előző nap láttam az Ódry Színpad búcsúelőadását (a Cabaret – bejegyzés készülőben), amelyet a papírforma szerint az épület lebontása (és a korábbi templom visszaépítése) fog követni, és ebben a Konferanszié szerepét Biró Kristóf játszotta, kifejezetten örültem annak, hogy ezt a már most is nagyon karakteres színészt ilyen gyorsan újra láthattam, így visszanézve nehezen időzíthettem volna jobban az előadás megtekintését. Ugyan csak az e.h. személye köti össze a két produkciót, amelyek az én életemben kerültek egészen véletlenül egymást követő napokra, de az Ódry kapcsán jó párhuzam mégis a Pekingi ősz cselekménye: egy utasok szállítására alkalmatlan vasútvonalat építenek a sivatagban, amely miatt meg kell szűntetni az egyetlen szállodát, ahol lakni lehet. A katasztrófa nem elkerülhető, mivel ugyanitt több alagutat is fúrtak egy régészeti ásatás miatt... - Az előadás legfontosabb témája mégsem ez az építkezés, hanem a szerelmi szál. Jobban járunk így.
Biró Kristóf e.h. egy tanácskozás résztvevőjeként
PS.1.Néha az ember megkapja azt, amire vágyik, és nem lesz csalódás belőle – nem gondoltam, hogy idén megismétlődhet a Prudencia Hart esete még egyszer. Mindez azt bizonyítja, ha gyanúsan sok jót mondanak egybehangzóan valamiről, azt gyorsan meg kell nézni. Az, hogy kit melyik részlet vagy poén fog meg, végül hosszútávon mit visz magával az előadásból, rajtunk múlik.
Vajdai Vilmos és Molnár András e.h.
PS.2. Abban, hogy milyen élménnyé válik egy előadás, sok múlik a szomszédokon is – nemcsak azon, ha előadás közben esznek-isznak-beszélgetnek-zörögnek-mobiloznak (ld. számos operaházi bejegyzésemet, ahol az épületturisták nagy száma miatt is az a ritka eset, ha mindenki csak nyugodtan néz – a Kamrában hasonlót szerencsére sosem tapasztaltam, s a „nagy Katonában” is csak igen ritkán), hanem még azon is, hogy hátradőlnek, vagy netán előre, és ezzel részben kitakarják az egyik színpadot. A mellettem ülő az előre dőlést választotta, így nehezen láttam a távolabbi színpadot, és jó tíz percbe is beletelt, mire berántott az előadás sajátos világa. Igazán Vizi Dávid és Tasnádi Bence első közös jelenete közben érkeztem meg.
(Ez egy későbbi jelenetükből való kép)
Ezt nemcsak azért írom le, hogy még vagy három további fotónak legyen hely, hanem azért is, mert hiába mondja mindenki zseniálisnak az előadást és csodásnak a Katona társulatát, mindig akadhatnak olyan nézők, akik nem tudnak az aznapi előadás hullámhosszára ráállni, vagy eleve távol áll tőlük a szerző abszurd humora, amely maradéktalanul átmentődött a regényből, még így is, hogy alig van teljes egészében (az ismert magyar fordításból) átvett mondat. A mellettem ülő sajnos (illetve a körülötte ülők szerencséjére) láthatóan nem tudott ráhangolódni, és a második felvonásra már nem tért vissza. Egy a kilencvenből – elég jó tetszési arány.
Mobil gyóntató paraván - egy sivatagban alapfelszerelés a remeték ellenőrzéséért felelősnek
Bármely előadás elutasítása biztosan függhet pillanatnyi nézői állapottól is, de regény átdolgozásnál akadály lehet az is, ha valaki ténylegesen az eredeti mű vonalvezetését kérné számon. (Ha pedig bejáratott „igazi” színdarabról van szó, akkor pedig ugyanilyen hatást tehet egy korábbi nagy élmény.) A színház már csak ilyen, nagyon sok tényező befolyásolhatja, rengeteg dolog múlik rajtunk, befogadókon is. Ennek megfelelően a hatás minden alkalommal más és más és más és más.
