Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (90) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (22) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (31) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (39) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (21) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (29) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (52) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (43) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (29) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (20) Horti Lilla (20) Horváth Csaba (32) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (54) Kamra (40) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (44) Kaszás Gergő (21) Katona (124) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (38) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (23) Kovács István (55) Kovács János (22) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (59) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (117) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (35) Ódry Színpad (68) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (22) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (24) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (31) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (30) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (53) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (27) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (35) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (24) Vígszínház (49) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (31) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Kedden reggel megakadtam a Játékszín Facebook-posztját nézve, amelyen ott szerepelt a TELTHÁZ felirat, mégpedig Nagy Sándor képével, akit vasárnap este Kecskeméten Versinyin szerepében láttam a Három nővér-ben. (Ajánló már szinte kész, még lesznek újabb előadások is!) Kíváncsi lettem, hogy milyen előadásban játszik, mivel először nem fogtam fel, hogy a TELTHÁZ maga a cím. (Köztudott, hogy a Játékszínben minden előadás teltházzal megy, nem értettem, hogy minek ezt ki is írni.)

Ez volt az első reakcióm, amelyből kiindulva nem zárnám ki, hogy a „Játékszín Teltház” megjelölés másokat is félrevezethet. Miután a bemutató óta már eltelt másfél év, a színház törzsközönségére ez nyilván nem vonatkozik, és a nézőteret rendre megtölti a színész egyszemélyes bravúrelőadása, amelyben negyven (!) szerepet játszik el.

Aki közel két órán át szeretne egy lendületesen pörgő magánszámot nézni, annak nem kell tovább keresnie.

ns3.jpg

Horgas Ádám rendezése olyan, mint egy gyorsvonat: szinte azonnal a végsebességre kapcsol és ezt a teljes menetidőn keresztül tartja is. A színész munkanélküli színészt játszik, aki folyamatosan castingokra jár, várja a nagy lehetőséget, és közben megélhetésből egy felkapott étteremben dolgozik, az asztalfoglalásokat intézi.

Ennyi a keret, egy napot látunk két órába sűrítve és a Manhattenben élő Sam Peliczowski élete is halad közben előre, miközben van, akinek foglal asztalt, és van, akinek nem. (Annyira nem lep meg minket, hogy a kapcsolatok számítanak.)

Nagy Sándor lehet, hogy a saját utcai ruhájában játssza végig az előadást – nem vált jelmezt. Háttérnek kap egy kissé lerobbant feltehetően alagsori irodának berendezett teret, ahonnan külön tartja a kapcsolatot a séffel, a konyhával és a bejelentkező vendégekkel, amelyből érzékeljük, hogy mindez néhány évtizeddel korábbi állapot (ma már biztosan online foglalás lenne itt is). Ez a „retro” háttér mégsem lesz igazán lényeges, bár nem árt ez a támogató háttér a színésznek, aki persze ezt minden látványelem nélkül is sikeresen játszhatná egymaga. Jutalomjáték ez, hatalmas koncentrációt igényel ez a közel két óra és a megszámlálhatatlanul sok váltás benne: pillanatok alatt ugrik át a hívást fogadóból egyik, majd másik vendéggé, virtuóz módon párbeszédezik önmagával, sőt rendre meg is szakítja ezeket a beszélgetéseket, ahogy jön egy újabb hívás – mindet fogadni kell, mindet fel kell venni, még akkor is, ha ez lehetetlen feladat.

ns1.jpg

Nagy Sándornak nincs lehetetlen, mindent bír, és a közönség folyamatosan nevet. (Aki szereti az improvizációs színházat, annak különösen ajánlható ez az előadás, amint hallottam, sokat változott, a kezdeti állapothoz képest számos új elemet is belevisz a színész, erről akár újranézéssel meg lehet győződni.) Ahogy a Játékszín egész profilja, ez is arról szól, hogy jól szórakozzon a néző, két óráig ne gondoljon a saját problémáira, viszont jusson eszébe, hogy a színészt más szerepeiben is megnézze. (Nagy Sándor virtuozitását látva kíváncsi lettem, hogy milyen lehet a „néma” előadásban, a Nagyvárosi fények-ben, amelyről már sok jót hallottam.)

A fentiek mellett – élethelyzettől függően - az előadás szűnni nem akaró pörgéséről ki-ki gondolhat akár saját mókuskerekére is, már amennyiben hasonlóképpen megélhetési munkát végez és némiképp kényszerpályán érzi magát. De persze ez egyáltalán nem kötelező, sőt előadás közben így sem tudunk magunkkal foglalkozni, mivel kénytelenek vagyunk drukkolni Samnek, hogy ne hullámvölgyben fejezze be a napját, érje el rövid és hosszabbtávú céljait. Szerencsénkre az előadásból nem hiányzik a happy end sem, egy kellemes este élményével mehetünk haza.

 ns2.jpg

Még három gondolat a történet kapcsán, személyes lezárás:

PS.1. Ami a történet kiindulópontját, azaz a színészlét nehézségeit illeti: a darab keletkezésének idején, a 90-es években egy-egy évet éltem Amerikában, sőt a helyi egyetem dráma tanszékére bejárva végigkövethettem teljes próbafolyamatokat a 93/94-es és a 97/98-as tanévben is. Ott és akkor a színészeknek már természetes volt a több lábon állás: ugyan bárki befizethetett, hogy színésznek tanuljon, de aztán jöttek a castingok, és nem mindenki kapott színészi munkát. sok múlt a szerencsén is, nem volt elég a tehetség. Két szerep között szükségszerűen civil munkát végzett a többség, ez nem minősült rendkívüli helyzetnek. Itthon akkoriban éppen jó helyzetben voltak a kisebb társulatok is, a Soros Alapítvány is sokakat támogatott, és aki nagy nehezen bejutott a Színműre, az akkor még szinte biztonságban érezhette magát.

Az előadás kapcsán ez is eszünkbe juthat, hogy mennyit nehezedett a színészek helyzete már itthon is, sőt a nézőké is. A jegyárak is emelkedtek, kevesebb a független társulat, így a már ismert színészek egy része is vállal civil munkát itthon is – közeledünk ahhoz a világhoz, amelyben ez a Teltház c. előadás eredetileg létrejött. (Azt nem tudom, hogy a pesti luxuséttermekbe mennyire könnyű asztalt foglalni, de lehet, hogy még ezen a téren is van egyezés.)

PS.2.A látottakhoz az eredeti „Fully Committed” cím más értelmezése lenne az igazi: „a teljesen elkötelezett” megjelölés nagyon illik mind a történet szereplőjére, mind Nagy Sándorra, aki láthatóan ezerszázalékosan beleteszi magát az előadásba - lefut egy maratont két óra alatt.

PS.3. Aki szereti a pörgős, egyszemélyes „telefonos előadásokat”, azoknak szeretettel ajánlom Göttinger Pál Telefondoktor-át, illetve Mészáros Piroska önálló előadását a Call Girl-t is. Utóbbinak sok köze van ahhoz, hogy én magam is ugyanerre a félig-meddig kényszerpályára lépve tartom fenn a blogger-életmódomat (olasz nyelvű ügyféltámogatóként), a történet szereplőjéhez hasonlóan állandóan küzdve a munkabeosztás kötöttségeivel. (Erre az estére valaki hajlandó volt cserélni velem, akinek ezért hálával és majd egy későbbi esti műszakkal tartozom.) Ez az előadás így személyesebben is érintett, és feltehetően a későbbiekben, amikor éppen vészhelyzet alakul ki a sok hívás miatt (ahogy legutóbb ma reggel is), eszembe fog most már Nagy Sándor is mindig jutni.

PS.4. A felhasznált fotók a színház FB-oldaláról származnak.

Címkék: Nagy Sándor Játékszín Horgas Ádám Teltház

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7818384159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása