Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Brasch Bence Bálna című „főművének” 2022. szeptember 17-én volt a bemutatója, és ez a keddi még csak a hetedik és egyben az utolsó előadás volt, amelyet maga is rendezett az író, akit ebben Ugrai István dramaturg és Mester Dávid zeneszerző is támogatott.

Egy évad folyamán hét előadás nem sok, nem is nehéz róla lemaradni, és akárhogy is sikerült, nyilvánvalóan aránytalanul kevés a hét alkalom ahhoz képest, hogy mennyi munka fekszik a próbaidőszakban.

Ugyan ez AJÁNLÓ blog, és utolsó előadásról túl sok értelme nincs éppen ajánlót írni, de ennek kapcsán néhány gondolatot mégis közlök, mert nem érdektelen a Bálna - létrejöttének a helyszíne, az Átrium, illetve a többi, most már valóban függetlenül (értsd: állami támogatás nélkül) működő színház helyzete pedig különösen nem az. Valóban csak egy mozdulat (egy újabb törvénycikk? rendelet?) kellhet ahhoz, hogy hamarosan a színházi közeg egésze is piaci alapon működjön, ahogy ez sok más országban is történik. Belátható időn belül el fogunk ide is jutni, és ha tetszik, ha nem, kevesebb előadás lesz és mindez drágábban. A Bálna az egyik olyan előadás, amelyet a színházi közegben mozgók kiszolgáltatottsága ihletett, így annyira nem is meglepő, hogy éppen egy fiatal színész írta meg.

Az a tény, hogy ezt – kitűnő szereposztással - be is mutatták, sokan meg is nézhették, némi bizakodásra mégiscsak ad okot nekünk.

b8.jpg

Szinetár Dóra - Debreczeny Csaba - Tornyi Ildikó - Kovács Máté

A Bálnától indulva: az előadás a színházcsinálás nehézségeiről szólt, meglehetősen didaktikusan, hol nagyon, hol kevésbé szerethetően. Egy fiatal színész első színpadra vitt darabja ez (ha jól tudom), amely mögött rengeteg tapasztalat és csalódottság már meghúzódhat, és amelyet remélhetőleg fognak még újabb darabok is követni. Lehet, hogy nincs is túl nagy távolság Brasch Bence és a darabbeli író, Bokor Bonifác között. (A Bokor Bonifác felvett írói névnek érződik, de a karakterbe akár ez is belefér.)

Miután ajánlók írásához vagyok szokva, és minden esetben arra a kérdésre akarok válaszolni, hogy miért érdemes megnézni az előadást, így most is találtam benne nem is kevés pozitívumot.

Azon túl, hogy a színházi téma eleve vonzó a nézőknek, van igényünk arra, hogy beavatottnak hihessük magunkat némi időre, a jól kiválasztott színészgárdát éreztem a produkció legfőbb erősségének, akik meglehetősen hálás szerepeket játszhattak el. Tihanyi Ildikó most is kellően hatásos látványt tervezett, amelyben Czibor Attila világítástervezőnek is jelentős szerep jutott - az üres terek bevilágítása sem könnyű (a füstöt azért kihagytam volna, bár kifejező volt, azt el kell ismerni).

b4.jpg

Kovács Máté, akit nagyon meg lehetett már korábban szeretni akár önálló előadásában is (A bogyósgyümölcskertész fia), viszi a darabot, bele lehet látni a fiatal értelmiségit, akit könnyen át lehet verni. Az ő karaktere volt leginkább kiszolgáltatva a történet fordulatainak, és ennek következtében nem minden ponton éreztem eléggé kidolgozottnak a figurát, bár a színész láthatóan egészen magáénak érzi.

Nagyon sok múlik rajta, és szerencséje van, mert jó partnereket kap ahhoz, hogy átérezhessük zöldfülűségét, és az idő jelentős részében drukkolni tudjunk neki. Több ismerősöm is nagyon szerette a szünetet, amikor kijött az előcsarnokba, és néhány nézőt játékba vont. (A keddi nézők partnerek voltak szerencsére ebben, jól reagáltak.)

Még öt színészt látunk három vagy több jelenet erejéig, és mindegyikük érezhetően odatette magát, fontosnak érezték ezt az előadást.

b5.jpg

Szinetár Dórát egy héttel korábban még egy egészen más stílusú előadásban láttam (Dunakanyar), és az abban játszott pincérnőtől különösen nagy távolságra volt ez a díva.

Szinetár Dóra „Cincér Doriná”-t operettszínházi múltjából is felépíthette, sőt rengeteget számított az is, hogy ezt mi nézők is hozzáadtuk. (Most is nagyon jól énekel – keveset hallottam korábban, és ez kár – ez még mellékszálon eszembe jutott.) Alakításában érezni lehetett a profizmust, a kétségbevonhatatlan nagy formátum mellett a sebezhetőséget is - nem lett kétdimenziós figura ebből a színésznő-műsorvezetőből. Láthattunk egy olyan dívát, amilyet néhány sablonos előítélet alapján elképzelnénk - néhány apróságot leszámítva. A történetben elegánsan félreállt, és nem jön elő olyan fordulat, hogy szemét módon kiszorítja a fiatal takarítólányt, aki szinte mesebeli fordulat eredményeként a helyére kerülhetett. (Ugyan takarító lányokból ritkán lesznek dívák, de hasonló állítólag Anna Netrebkóval is megesett, akinek a hangját elvileg akkor hallották meg, amikor egy színházban takarított. Ha ezt nézzük, semmi sem lehetetlen.)

b6.jpgÁgoston Katalin - még takarítónő

Ágoston Katalinnak jól állt ez a Hamupipőke-szerep, és elhihető, hogy el tud vinni a vállán egy egész előadást. Brasch Bence eléggé biztosra mehetett, amikor benne látta meg Horváth Borókát, a színészetre vágyakozó takarítónőt, aki álmait teljesíti be, amikor egy bálnavadásznőt játszik egy zenés előadásban, hiszen a Centrál Színházban most már talán két éve játssza a My Fair Lady címszerepét.

Tornyi Ildikó bulvárcikkeket író influencer – ez is hálás szerep, érezni rajta a sztereotípiák hatását, de az is lehet, hogy valóban ilyen is a többség, akivel Brasch Bencét a sors összehozta.

Az előadás felfedezése volt számomra Sas Zoltán egyetemi hallgató, akinek elhittem, hogy megszállott és saját műfajában tehetséges fiatal zeneszerző. (Akár maradhatott volna a saját neve, jelképesen is érthetnénk, de az Ambrus Árpád is ráillett, ebbe nem kötnék bele.) Várom a további előadásait.

b2.jpg

Sas Zoltán

A történet kibontakozása során egyre lényegesebb szerep jutott Debreczeny Csabának, aki olyan igazgatót mutat, aki kénytelen piaci alapon gondolkodni, csak az válik érdekessé számára, hogy minél több jegyet adjon el. Láthatóan semmilyen más szempontja nem maradt. Ez a nagyon jó szerep a színésznek igazán jól is áll, látható élvezettel játssza (erre adná magát a „lubickol a szerepben”), bár menet közben fokozatosan elveszíti kezdeti rokonszenvünket, és egyre kevesebb örömmel tudunk nevetni. Lehet ilyen is egy igazgató? Biztosan – a kérdés, hogy mennyire lehet mentegetni kényszerhelyzettel. 

Ahogy látjuk, ez egy igen-igen kemény világ, a színész, az író végtelenül kiszolgáltatott. Szükségszerű-e mindez, már csak ez a kérdés merül fel bennünk? Tényleg így működik-e ez a világ?

Az előadás kapcsán felmerül az elmúlt évek nem egy színházi botránya, az egész „metoo”-ügy, szexuális zaklatással, bántalmazással – érezhetően célja volt az alkotóknak, hogy ezen gondolkodjunk.

b3.jpgÁgoston Katalin - "a bálnavadásznő, aki beleszeret a bálnába, miután megölte"

Örülnünk kell, hogy egy ilyen nagy nézőtér előtt egy új szerző kipróbálhatta magát, és ez akkor is nagy eredmény, ha nem egy sokszereplős és látványos előadás jött létre és nem is tökéletes „Brasch Bence életének – eddigi - főműve”. Másként nem is születhetnek zseniális új magyar drámák, ha nincs mód új bemutatókra, amikor a szerzők bemelegedhetnek.

Erre gondolva nézzünk bizakodva a jövőbe, reménykedjünk, hogy a függetlenek mégis csak kapnak valahonnan támogatást akár szponzoroktól, akár újabb nézői rétegektől, akik rájönnek, hogy mégis ragaszkodnának a sokszínű budapesti színházi élethez, és nem szeretnék, ha csak néhány kőszínház maradna a placcon, és azoknak a biztonsági játékra épülő műsorából válogathatnának. (Az előadás témája a bálnáról minket nézőket is kritizál, nem nehéz ezt sem észrevenni. Tényleg csak musicalre vágyna a többség?)

Jó lenne, ha a függetlenek szerepét sokan felismernék, és felfognák, hogy ezeknek a társulatoknak a bukása szükségszerű átrendeződéshez fog vezetni. Ha minden piaci alapon fog működni, a legütőképesebb színészek fognak csak elég feladathoz jutni, a fiataloknak is azonnal kell majd bizonyítani, nem lesz idő beérni, így sok színész eleve esélyt sem kaphat majd. Az érveket még hosszan lehetne sorolni, de itt ezzel leállok…

b7.jpg

Az Átrium a masszívabbak közé tartozik, amelynek népszerű művészei vannak, elég jelentős törzsnézői köre, neki menni fog a túlélés. Hamarosan újra műsorra tűzik négy alkalomra a tíz éve bemutatott első előadásukat, a Vaknyugatot, lesz egy új Alföldi-premierjük is.

Már csak a nézők kitartó támogatására van szükség.

Ps. A fotók az Átrium Facebook-oldaláról származnak,

Címkék: Szinetár Dóra Debreczeny Csaba Átrium Brasch Bence Ágoston Katalin Bálna Ugrai István Tihanyi Ildikó Mester Dávid Kovács Máté Czibor Attila Sas Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr4418138604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása