Volt mire hosszan várni – van mire még sokáig visszagondolni, és a meglévő youtube-töredékeket nézegetve várni egy teljes (hivatalos) felvételt. Ennyi lenne röviden lényeg.
Ennél hosszabban kifejtve a Csinibaba táncdalfesztivál:
Hozzávetőlegesen kilencezer ember számára vált meghatározó élménnyé a Katona koncert-színháza a Budapest Parkban, amelyet a társulat megalakulásának 40. évfordulója alkalmából szerveztek. Legendás előadásként fog megmaradni, így különösen nehéz elengednem ezt a bejegyzést, mert tudom, hogy nem elég jó, viszont hosszú. Jobbat nem tudok írni, hiába álltam ott a küzdőtéren a tömeg közepén három órán keresztül, mondhatni összepréselve a többi mezei néző között, azóta pedig írogatom a szövegemet lassan két hete. Nagyon örülök, hogy ott lehettem, ez volt az idei évadom egyik legfelhőtlenebb élménye, bár lehet, hogy mondhatom egyszerűen azt is, hogy „A” legharmonikusabb és legörömtelibb, amikor tényleg sikerült kizárni minden más tényezőt. Ráadásul Szokodi Bea társaságát élveztem, akinek nagyon sokszor használtam a képeit a korábbi (eddig 116 db) katonás bejegyzésemben. Mivel ő most civilben vett részt az eseményen, nem fotósként, a színház saját Facebook oldalára kitett képekből válogattam, amelyek nagyon jól visszaadják az élményt. Marton Nagy Photo és Mark A. Rosta Photography készítette ezeket, köszönet értük.
Feltehetően nem én voltam az egyetlen, aki most és csak a Katona színészei miatt járt először a Budapest Parkban, de olyanok is lehettek a jelenlévők között bőven, akiket a Csinibaba cím, és a retro-slágerekből álló műsor, esetleg a fellépő külsős énekesek személye vonzott. Az akció kölcsönösen előnyös volt a Budapest Parknak és a színháznak is, utóbbinak esélye nyílt új fiatal nézői rétegek tömeges megszólítására, miközben az alapvetően prózai előadásokban játszó katonás művészek kipróbálhatták, hogy milyen egy többezres tömegnek énekelni. Az ötletgazda Kazimír Annamária ezért az akcióért nyilvános köszönetet is érdemel, nemcsak említést.
Pálmai Anna - Jordán Adél - Tasnádi Bence
Már az egész évad a 40. évforduló jegyében telt, de a színház műsorszerkesztésén nagyon határozottan látszott, hogy a korábbi nyomvonalon haladnak: a visszatekintés vágyánál továbbra is erősebb bennük kísérletező hajlam. Néhány friss előadás akár provokációnak is tűnhet, a színház alkotói gárdája a határainkat is feszegeti, mintha arra is kíváncsiak lennének, hogy meddig hajlandó eltávolodni a néző a komfortzónájától.
Ezekért a színészekért eléggé messze…
Ez a társulat bármit érdekessé tud tenni, elő lehet venni kortárs magyart, vagy ismeretlen külföldit, vagy nyilvánvalóan csak egy kisebb réteget megszólító szövegeket is, és ha van olyan előadás, amelyik kevésbé tetszik, az sem rendít meg minket, hanem várjuk a következőt, amely garantáltan másmilyen lesz. (A vár ereje nem a kövekben vagyon, hanem a védők lelkében – jutott eszembe a párhuzam.)
Az előtérben: Nagy Ervin és Thuróczy Szabolcs
Az idei tíz bemutatóból kilencet láttam - a Cseresznyéskertet pedig eltettem a következő évad elejére, amelyik eredetileg Istenek alkonyának indult. Ez lehetett volna az idei évad legnagyobb vállalkozása, amely forráshiány miatt nem valósulhatott meg mégsem, a negyvenedik évforduló apropója sem volt hozzá elég. A kilencből is egészen markánsan rajzolódik ki ez a bátor, a fiatalabb generációkat is megszólítani kívánó műsorpolitika. A tíz előadásból hét ráadásul fiatal rendezőhöz is kötődik, bár Zsótér Sándorról és Ascher Tamásról is sok minden juthat eszünkbe, de a koruk és az, hogy ne tudnának lépést tartani a XXI. századdal, biztosan nem.
Ha pedig visszagondolok a Magányos emberekre, amelyik nekem a teljes (eddigi) évadom 177 megnézett előadása közül az abszolút kedvencem volt (két megtekintéssel), akkor még egyértelműbb, hogy ez a színház nemcsak arra törekszik, hogy fiatal rendezőket is foglalkoztasson (ld. Székely Kriszta, Tarnóczi Jakab) és mindig vegyen fel elég pályakezdő színészt, de a műsorra tűzött darabok témáival is igyekszik lépést tartani a korral.
A 40. évfordulón jó azt látni, hogy a Katona továbbra is érdekes tudott maradni az egyetemisták számára – amilyen én is voltam, amikor 1988-ban (az alapítás után 5 év késéssel) rendszeres nézőjévé váltam. Van utánpótlás nézőből is.
A Csinibaba koncertre igyekezve a 2-es villamos megállójában összeismerkedtem két friss egyetemistával, akik láthatóan ugyancsak tájékozottak voltak a Katona repertoárjával kapcsolatban, több előadásról is tudtunk beszélgetni közel húsz percen át egészen a helyszínre való megérkezésünkig. Ez igazán jó jel – a színház akkor tud fennmaradni, ha továbbra is meg tudja a fiatalokat tartani, így feltehetően akkor is jobb a kísérletező és kockázatvállaló hozzáállás, ha nem minden esetben lesz az eredménye hosszan játszható előadás.
Ez már csak azért is igaz, mert a független társulatok sokasága mellett (amíg még működhetnek valamennyire) a kőszínházi versenytársak is hasonlóan gondolkodnak, hogy csak a legutóbbi emlékeimre gondoljak: a Radnóti is egészen biztosan (ld. például nemrég A legközelebbi ember-t), de a Víg Házi Színpadán is látható újító szellemű előadás, amelyik a független produkciókra hasonlít (pl. Szélvész után is szép vagy), és ennek folyományaként mindkét helyszínen döntő többségben vannak a fiatal nézők.
A zenekar - NART Orchestra Big Band - vezényel: Meggyes Ádám
Ha valaki rákérdezett volna korábban, hogy milyennek képzelném a „Katona 40”-et, feltehetően egy olyan gálaest víziója jelent volna meg előttem, amelyre mindenkit meghívnak, aki a társulat tagja volt – hosszabb, vagy rövidebb ideig -az elmúlt négy évtizedben, és a régebbi sztárok – Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György és még lehetne sorolni – is énekeltek volna, sőt azok is mind megjelentek volna esetleg egy-egy videóban pár mondat erejéig, akik nem jöhettek el. Feltétlenül szóba kerültek volna azok is, akik már nem érhették meg ezt az évfordulót (ahogy a közelmúltban meghalt Máthé Erzsi). Miután ez olyan rengeteg sok résztvevőt jelentett volna (hiszen a színházban megfordultak tervezők és háttérmunkások is), ehhez szükség lett volna a teljes nézőtérre. (Lehet, hogy elég sem lett volna.) A színház nézői így szükségszerűen az online felületre szorultak volna…
Könnyen el tudom képzelni, hogy a színházon belül felmerült egy hasonló múltidéző program lehetősége, és ennek elvetése után ugrott a Budapest Parkban tartandó koncert ötlete, ahova végül mindenki ténylegesen be is fért, aki szeretett volna együtt ünnepelni a társulattal.
"Ádám hol vagy?" - Nagy Ervin, Elek Ferenc, Vajdai Vilmos
Ez a műsor viszont nem nyúlt vissza a régi katonásokig – a kilépett tagok közül egyedül Nagy Ervin vett részt, láthatóan nagy kedvvel, mintha hosszabb kihagyás után még fokozottabban élvezné a színpadi létét, sosem beleolvadva a háttérbe, akárhova is pozícionálta a rendező, Vajdai Vilmos. Utóbbi előnyös helyzetbe hozta a kollégáit, viszont magát nem tolta előtérbe és bevállalta a leghálátlanabb feladatot: ő jelentette be a végén, hogy nem készült a csapat több ráadással.
Feltehetően a program vonzerejének fokozása céljából kérték fel műsorvezetőnek Thuróczy Szabolcsot, aki nélkül manapság nem készül magyar film, így őt talán minden „nem katonás” néző is ismerte. Énekesként is bizonyított (Péterfy Borival énekelte az „Almát eszem” c. számot), ahogy korábban már számos Pintér Béla előadásban is. Még egy koncerten is legalább olyan jelentősége van a személyiségnek, mint a hang minőségének - aki meghallgatta Nagy Ervinnel énekelt kettősét (Evvel a dalban), az ezt nyilvánvalóan megértette azonnal. (A színész most nem mondhatja el, hogy Meg sem kínáltak – ezen a koncerten az övé volt az egyik leghálásabb szerep.) Jól kiegészítették egymást Kocsis Gergellyel, láthatóan mindketten élvezték a nekik írt poénokat – a táncdalfesztivál miliő kialakítása nagyrészben múlt az ő konferansziéjukon. Kocsis Gergely is megmutatkozott énekesként is (Mesélj a nőkről), de nem követelt ki magának önálló számot. Ugyan igazi zsűrizés nem folyt, de minden zsűri örökös elnöke, Szinetár Miklós is megjelent a színpadon, aki mértéktartóan rövidre fogott beszédével tovább fokozta azt a rokonszenvet, amelyet már puszta megjelenése is kiváltott.
Takátsy Péter
A meghívott külsős énekesek közül élőben korábban senkit nem hallottam, és mindenkinek a nevét sem ismertem. de meg lehetett őket néhány perc alatt is kedvelni még akkor is, ha valaki nem miattuk ment a helyszínre. Szükségszerűen másként nézünk valakit, akibe már sok időt fektettünk a korábbi években, így számomra egyértelműen a színészek voltak érdekesebbek, őket fogom emlegetni leginkább. Az énekesek neve is legyen azért itt a főszövegben is: Bagossy Norbert (Bagossy Brothers Company), Beck Zoli (30Y), Fekete Giorgio (Carson Coma), Járai Márk (Halott Pénz), Jónás Vera (Jónás Vera Experiment), Lábas Viki (Margaret Island), Németh Juci (Budapest Bár), Péterfy Bori (színészként a Katona egyik előadásában is játszik, így ennyiben kivétel), Sena (Irie Maffia) és Vitáris Iván + Balla Máté (Ivan & The Parazol).
A közönség soraiban nyilván bőven lehettek olyanok, akik nem ismertek fel minden színészt, különösen azokat nem, akik még a Katonában is újnak számítanak. Lengyel Benjámin, Béres Bence és Tóth Zsófi elég határozottan észrevétette magát az évad korábbi bemutatóiban (ld. Magányos emberek, Tél) is, és most is a koncerten is (ld. Ádám, hol vagy? – Tóth Zsófi, vagy Az öreg fiú dala a koncert fináléjában Béres Bencével és Lengyel Benjáminnal – két példa a sok közül, amikor ők kerültek előtérbe).
Béres Bence - Rajkai Zoltán - Vizi Dávid
Ugyan a fellépő fiatal énekesek közül többen akár egyetlen szám eléneklésével is bizonyítani tudták, hogy méltóak voltak a meghívásra, engem mégsem kárpótoltak azért, hogy a Katona jelenlegi társulatából viszont nem láthattunk mindenkit. Hiányoltam, hogy akár csak egy rövid megnyilatkozás erejéig nem lépett színpadra Bán János, Bodnár Erika, Szirtes Ági és Újlaki Dénes, akik a kezdetektől jelen vannak a társulatban, de hiányoltam a fiatalok közül Mentes Júliát, aki zenei képességeit már számos esetben bizonyította (ld. Egy csók és más semmi). A koncerthez kapcsolódó kommentekből látható volt, hogy mások is észrevették a résztvevőkön kívül azokat is, akik nem jöttek el. Ez is mutatja, hogy a nézők szorosan figyelik a társulatot, akik személyenként is fontossá váltak számunkra az idők folyamán. (És igen, hol volt Dankó István, Fekete Ernő vagy Bányai Kelemen Barna? Máté Gábor és Pelsőczy Réka teraszról nézte a társulatot – őket is jól el tudtam volna képzelni inkább a színpadon.)
Rezes Judit, Kiss Eszter, Rajkai Zoltán
Mielőtt egészen belemelegednék a hiányzó művészek felsorolásába, akikre csak gondolhattunk ezen az estén (ld. negatív jellemzés „a la Petőfi” – A puszta télen – ez is egy működő módszer), kerüljenek szóba azok, akiket viszont nézhettünk több mint két és fél órán át. (A bejegyzés végén minden résztvevő szerepel, a színház Facebook-közleményét átvettem, hogy itt is nyoma maradjon.)
A koncert vázát a Csinibaba c. filmből jól ismert számok és táncdalfesztiválokról jól ismert slágerek adták, amelyekhez teljes mértékben igazodott a kivetítés, illetve a fellépők ruhái. Egy előadásnak éppen ez az eleme az, amelyet a fotók is megfelelően visszaadnak – Schnabel Zita és Giliga Ilka látványtervezők számára ez a koncert hálás kihívás volt, utóbbi többféle előnyös és korhű fellépő ruhát is tervezhetett számos szebbnél szebb színésznőnek.
Ónodi Eszter
A koncert legtöbb szereplője is számos dalban és jelmezben lépett színre - a nyitó dalban (Csinibaba) szinte mindenki beköszönt, majd várhattuk a szólókat. Szinte az összes számot könnyű volt szeretni (a címek a mellékletben), bár alkalmanként – amikor sok mikrofont vettek használatba egyszerre – a hangosítás nem volt problémamentes, de a kialakult jó hangulatot ez sem zavarta meg. Szinte minden közreműködőnek jutott olyan szám, amely különösen jól állt neki, és sokan akkor is kiemelkedtek, ha éppen sokadmagukkal vokáloztak elvileg „csak” a hátteret biztosítva.
Ki többet, ki kevesebbet került előtérbe…- egy koncerten is hasonlóképpen működnek a dolgok, akárcsak a színházban. Voltak olyan különleges pillanatok, amelyekre fotók nélkül is emlékezni fogunk még sokáig. Tasnádi Bence sokszor és sokféleképpen megjelent, Rezes Judittal is (Távollét), sőt még a Gedeon bácsit éltető női karban is. A legemlékezetesebb minden megjelenése közül számomra mégis az volt, amikor Szacsvay Lászlóval, az egyetlen jelenlévő katonás alapító taggal énekelt egy közös dalt („Micsoda nagyszerű dolog” – és igen, ez valóban az volt). Ebben a dalban múlt és jelen összetalálkozott, katartikus pillanatnak érzékeltem akkor és ott is, és azóta is eszembe jut sokszor.
Tasnádi Bence és Szacsvay László
Jordán Adél remekül nézett ki áttört fehér ruhájában (ld. Nem várok holnapig), amelyben többször is megjelent, mégis ha eszembe jut, először a Gézengúzból ugrik be, amelyben úttörőnek öltöztették (egyik lábán fehér térdzokni!) – ennél jobban már nemigen lehetne visszaidézni ezt a korszakot. Ónodi Eszternek (Susu bolondság), Kiss Eszternek, Pálmai Annának szintén jól állt a 60-as és 70-es évek divatja, utóbbi a koncert második számát énekelte Péterfy Borival (Utánam a vízözön) – ezt a számot később láthattuk „férfi-változatban” is a finálé részeként.
Fullajtár Andrea, Mészáros Béla, Tóth Zsófi, Béres Bence
Fullajtár Andreára sokat kellett várni, mire a nyitó szám után végre ismét elénk került Mészáros Bélával, akivel egy latinos temperamentumú kettőst énekeltek (Jöjj vissza hozzám).
A Mesélj a nőkről c. dalban talán a Katona minden férfiszínésze énekelt, köztük azok is, akiket eddig nem emlegettem – ld. Rajkai Zoltán (a Táskarádió egyik szólistája is volt) vagy Elek Ferenc, aki szenvedélyesen szólózott a fináléban (Imádok élni). Mire ide eljutottunk, addigra már mi is imádtunk élni és el is felejtettük, hogy három órája állunk – a koncert kifejezetten rövidnek tűnt, még biztosan lett volna igényünk 5-6 ráadásszámra.
"Imádok élni" - Elek Ferenc
Még mindig nem említődött Keresztes Tamás, aki szintén hatalmas energiákkal volt jelen minden egyes megjelenésekor, és többek között jól állt neki a rockos hangulatú finálé is (Add már uram az esőt), Bezerédi Zoltán (akit jól el lehetett képzelni a már említett Gedeon bácsinak), sőt még mindig nem írtam le Takátsy Péter (Szeretni kell), Vizi Dávid (pl. Táskarádió) nevét sem, akik mindketten előnyösen mutatkoztak meg, ahogy egyébként színházi szerepeikben is szoktak, de Rujder Vivienét sem (pl. Járom az utam), aki Lengyel Benjáminnal énekelt dala (A boldogságtól ordítani tudnék) után még egy születésnapi üzenetet is küldött anyukájának.
Pálos Hanna Beck Zolival énekelte el az Angélát, amelyet sikerült igazán poénosan lezárni (ld. fenti kép) – a színésznő idén a Médeia után újra ki tudott emelkedni a társulatból.
Ennyire jó lezárást én nem tudok kitalálni ehhez a poszthoz, amely legalább a mellékletnek köszönhetően 19 képet „felvett”.
Nem maradhat ki az sem, hogy a koncerten megemlékeztek a nemrég elhunyt Lang Györgyiről, akiről biztosra veszem, hogy ezen a bulin feltétlenül ott akart volna lenni – kevés színészt láttam olyan sok előadáson az elmúlt években, mint éppen őt.
Igazi jó színházi koncertet láthattunk, amelyre én épp egy koncert-színház után érkeztem (Pesti Színház – Nyolcvan nap alatt a Föld körül), ennek is köszönhetően tökéletesen ráhangolódva.
PS. 1. Aki netán volt a koncerten, és mégis képes volt ezt az öt oldalt figyelmesen elolvasni, nagyon köszönöm. Ha valaki talált hibát, vagy lenne hozzátennivalója a leírtakhoz, ne kíméljen – várnám a nyilvános vagy privát véleményeket, helyreigazítást, hogy javíthassam az esetleges elírásokat. Azt különösen sajnálnám, ha valakit mégis kihagytam volna. Köszönöm az élményt mindenkinek, aki részese volt a koncert létrehozásának!
A rendező bejelent és lezár...
PS.2. Szereplők, közreműködők:
Közreműködő színészek, Katona:
Béres Bence, Bezerédi Zoltán, Elek Ferenc, Fullajtár Andrea, Jordán Adél, Keresztes Tamás, Kiss Eszter, Kocsis Gergely, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia, Mészáros Béla, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Pálos Hanna, Rajkai Zoltán, Rezes Judit, Rujder Vivien, Szacsvay László, Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Tóth Zsófia, Vajdai Vilmos, Vizi Dávid
Vendégszínészek:
Nagy Ervin, Thuróczy Szabolcs
Énekesek:
Bagossy Norbert, Beck Zoli, Fekete Giorgio, Járai Márk, Jónás Vera, Lábas Viki, Németh Juci, Péterfy Bori, Sena Dagadu, Vitáris Iván + Balla Máté
Zenekar: NART Orchestra Big Band
Zenekarvezető: Meggyes Ádám
Alkotók:
Rendező: Vajdai Vilmos
Látvány: Schnabel Zita
Stylist: Giliga Ilka
Stylist asszisztens: Dobra Anett
Dramaturg: Bíró Bence
Koreográfus: Duda Éva
Zenei vezető: Szepesi Mátyás
Korrepetitor: Wagner-Puskás Péter
Videó: Török Marcell, Nagy Réka
Fény: Pető Gergő, Bárány Bence
Hang: Korsós András
Rendezőasszisztens: Fejes Vera
Súgó: Schaefer Andrea
Színészegyeztetés: Csontos Sarolta
Smink és haj: Szeberényi Leila, Tóth Barbara, Kelecsényi Bernadett, Szabó Sára, Maria Sanotski, Fazekas Anna, Szabó Iza, Nádasdi Sándor
Öltöztetők: Kovács Ildikó, Batta Eszter, Elek Bea, Kulcsár Nóra, Gáspár Viktória
További munkatársak: Biczó Andrea, Rimóczi Imre, Veres Tamás, Ágoston Béla, Brusznyiczki János, Dely Katalin, Fejes Éva, Fodor István, Fórián Péter, Frankó Bence, Héricz Anna, Horváth Máté, Hűgel Katalin, Ignácz Éva, Kádár Margó, Kántor László, Kása Ádám, Kertész Janka, Kiss Bence, Kovács Bálint, Makray Gábor, Masát Máté, Mészáros Gábor, Mészáros László, Molnár László, Mucsi Gábor, Nagy Zsófia, Nemes Edit, Némethné Mészáros Teréz, Novák Erika, Ónodi Zsolt, Pap Miklós, Posvanecz Jenő, Sipos Szilvia, Szabó András, Szakács László, Szalontai István, Sziebert Sebestyén, Szívós Tamás, Szomszéd Máté, Szórád Bese, Takács István, Talmácsi Alexa, Tamási Anna, Tóth Bertalan, Tölli Judit, Valovics István, Wéber Edina, Wiegandt Júlia
Külön köszönet:
Papp Gábor Zsigmond, Forgács Péter
Produkciós vezető: Kazimir Annamari (Katona József Színház), Tűzkő Lili (Budapest Park)
A műsorban az alábbi dalok hangzottak el:
Csinibaba - Bágya András, G. Dénes György, Faragó István
Utánam a vízözön - Tomsits Rudolf, Halmágyi Sándor
Táskarádió - Fényes Szabolcs, Bacsó Péter,
Például te - Fényes Szabolcs, Bacsó Péter
Egy fiú a házból - Bágya András, S. Nagy István
Mesélj a nőkről - Ullmann Ottó, Hajnal István
Gézengúz - Ullmann Ottó, S. Nagy István
Su su bolondság - Bágya András, G. Dénes György
Angéla - Bágya András, Szenes Iván
Ádám hol vagy - Deák Tamás, Fülöp Kálmán
Gedeon Bácsi - Payer András, S. Nagy István
Kicsit szomorkás - Nádas Gábor, Szenes István
A boldogságtól ordítani tudnék - Dobos Attila, Szenes István
Micsoda nagyszerű dolog - Havasy Viktor, S. Nagy István
Járom az utam - Horváth Jenő, G. Dénes György
Szeretni kell - Nádas Gábor, Fülöp Kálmán,
Különös éjszaka - Nádas Gábor, Kalmár Tibor
Almát eszem - Payer András, Huszár Erika
Nem várok holnapig - Majláth Júlia, Fülöp Kálmán
Szécsi Pál - Távollét - Modugno Domenico, Vándor Kálmán, Bonaccorti Enrica, Domenico Modugno
Szeretlek én, jöjj vissza hozzám (Besame mucho) - Consuelo Velázquez, Fekete György,
Az öreg fiú dala - Breitner János, Szécsén Mihály
Bolyongok a város peremén - Sciorilli Eros, Testoni Giancarlo, Németh P. István
Utánam a vízözön - Tomsits Rudolf, Halmágyi Sándor
Imádok élni - Tomsits Rudolf, Kováts Judit
Add már uram az esőt - Koncz Tibor, Szenes Iván
Sicratman - Evvel a dalban - Paizs Miklós, Bicskei Titusz
