Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ezen a kedden (pont egy hete már) másodszor adták a Jurányi nagytermében Németh Nikolett darabjának Jurányi-díjas előadását, amely szünet nélküli, kilencven perces. Figyelemreméltó színészeket láthat az, aki majd a későbbiekben jegyet vált rá, de a címben kiemelt Vilmányi Benett és Chován Gábor, akik testvérpárt játszanak, különösen emlékezetesek, legelsősorban azoknak ajánlom a megtekintést, akik rájuk kíváncsiak. Nincs szó felhőtlen szórakozásról, de ez az inkubátorház törzsnézőinek úgyis világos…

Vil6
Chován Gábor, Csábi Anna, Ballér Bianka, Lestyán Attila és Vilmányi Benett

Kovács Dániel Ambrus rendezésében olyan színészek jöttek össze, akik másként nem is találkoznának – ez a független előadások egyik előnye, a produkciókra szerveződő új csapat. Az új inspiráció mindenkit felélénkít. Jó köztük ismét együtt látni Lestyán Attilát és Ballér Biankát, akiket nem is olyan régen még osztályuk vizsgáin nézhettünk a régi SZFÉ-n.

A történet mind az öt szereplője válsághelyzetben van – rajtuk és persze a befogadón is erősen múlik, hogy melyikük sorsa érint meg igazán, ki az, akivel leginkább „együtt tudunk menni”.

Ebben a kissé lepusztult falusi/kisvárosi környezetben meglehetősen kilátástalannak tűnhet még akár a polgármester sorsa is, de mégsem azért izgulunk elsősorban, hogy a Lestyán Attila által játszott ambiciózus, mégis esetlen figura elnyeri-e a kocsmároslány, Margó szerelmét (őt játssza Ballér Bianka). Foglalkoztathat minket a családba bekerülő Vera – Csábi Anna - sorsa is, aki igyekszik a hangot mindenkivel megtalálni, férje különös öccsével is, aki inkább a garázsban lakik, nem költözik be az apjuktól örökölt közös házba. Vele azonosulni már csak azért csábító, mert ahogy ő, mi is külső nézőpontból szemléljük a történteket.

Vil5

A fókuszban mégis a két testvér van, és nem csak az otthon maradt fiatalabb, de az idősebb viselkedése is meglehetősen eltér a szokványtól, a maguk módján mindketten lázadóak. Ez a közös vonásuk, és látunk két elvileg kapcsolódó sorsot hosszú idő után ismét érintkezni.

A darab mindkét testvérnek hálás szerepet kínál, mind Vilmányi Benett, mind Chován Gábor drámai erővel képes ábrázolni a saját szereplőjének sorsát. Mindkettőjükről feltételeztem is ezt, nem leptek meg. (Chován Gábornak tavaly Budaörsön különösen jó évada volt, a Vadászatot különösen ajánlom.) Vilmányi Benettnek tavaly a Jurányiban készült egy önálló bemutatója, az 1V1, amelyikre szintén folyamatosan készülök, de még mindig nem láttam, és ez egyre inkább hiányérzettel tölt el. Legközelebb október 4-én lesz. (Olyan túl régen nincs a pályán, de több izgalmas előadása is volt, ez részemről a 22. vele kapcsolatos írás.)

Vil7

Ezen a kedd estén előre vetült a jövő, megtapasztaltam, hogy milyen lesz az, amikor majd megint teljes munkaidőben fogok pörögni, mennyire fáradt leszek estére, amikor majd mindentől függetlenül el fogom magam vonszolni egy-egy előadásra úgyis. Elképzeltem, hogy a hétköznapokon hányan lehetnek, akik kimerülten esnek be egy színházba, esetleg csak azért, mert a megvett jegyet nem akarják elvesztegetni. Ilyen helyzetben feltehetően a többség vígjátékot szeretne, nem egy ehhez hasonló mély tragédiát, kevés reménnyel...

EDDIG JUTOTTAM közvetlenül az előadás után.

Azt gondoltam, hogy még majd színezni tudom az ajánlómat, elárulok még valamit a karakterekről, a történetről, utalok a Kartonpapával való párhuzamra (aki mindkettőt ismeri, azonnal be fog ugrani az is), de ehelyett közbeszólt az élet.

Vilmányi Benett nem fogadta el a számára felajánlott Junior Príma díjat, és most ezzel van tele a média – erre reflektál mindenki is, így az ügy mellékszálakén erősen remélem, hogy minden előadására erősen megnő az érdeklődés, nem szorul semmilyen plusz ajánlóra a Fajankó sem. (A következő alkalom okt. 18-án lesz.)

Vil8

Olvasva a megjelent írásokat, feltételezem, hogy vagy szándékos provokáció történt az átadón, amennyiben jól ismerte személyesen a színészt az, aki felszólította semleges beszéd tartására, mert ez esetben várható volt a „csakazértis” kiállása, vagy csak szerencsétlen ügyetlenség, ha pusztán egy olyan ügyintéző tette ezt, akit hivatalból erre utasítottak a felettesei és rutinból odaküldték minden díjazotthoz. Bárki volt ő, most már ideje lenne kiállni és nyilvánosan elnézést kérni, mert közreműködésével a színész elesett nemcsak a díjtól, de attól is, hogy a megélhetése egy ideig könnyebb legyen. Ez a valaki lehetne talán az egyetlen, aki egy bocsánatkéréssel elsimíthatná a történteket, ahelyett, hogy mindenki nyilatkozna pro és kontra, olyanok is, akik nem jártak arra sem. 

Vilmányi Benett az a színész, akit a mezei néző (így én is) azonnal észrevesz, egy nézésre megjegyezhető volt már egyetemistaként is. (Nem a neve miatt.) Bármit játszik, azonnal igazinak érezni. Sőt: hajlamosak vagyunk mellé állni még akkor is, ha kicsit megkapirgálva, szereplőjének nem mindenben lehet igaza. Rokonszenves a hajthatatlansága szerepben és civilben is, amely persze sejteti, hogy a jövőben sem fog minden esetben jóljárni, de mindig a nézők érdeklődésének középpontjában marad majd. Ehhez nem is kell mást tennie, csak megtartani ezt az önazonosságot, pont úgy menni előre, ahogy eddig is ment. Remélek neki megértő környezetet, támogató családot, barátokat, valamiféle védőhálót, amely mindig megtartja, és kevés olyan helyzetet, amikor rákényszerül, hogy a saját érdekei ellen cselekedjen. 

Nagyon bízom benne, hogy az élet kárpótolni fogja a díjjal együtt elvesztett pénzért, nem kerül olyan helyzetbe, amikor szükségét érzi majd. A színészi nagysága neki sem az ilyen díjakon múlik – bőven sorolhatnánk azokat, akiket nem emelnek ki, pedig szintén megérdemelnék.

Vil3

Egyetértek Tompa Andreával, aki nagyon logikusan kifejtette, hogy egy független díjnak mindent ki kell bírnia, felesleges volt felszólítani az átvevőket, hogy ne politizáljanak, és Kovács Bálinttal is, aki a korábbi díjazottak közös levele kapcsán kiemelte, hogy jó lett volna és jó lenne hasonló összefogás más kérdésekben is a színházi szakma részéről. Ez az, amit én személyesen hiányolok már a kilencvenes évek vége óta… 

Ha már a díjak: rákerestem a Wikipédián Chován Gáborra, aki igazán kitűnő színész és 44 éves. Egy díja sincs. (Tényleg??) Ebben az előadásban az a jó, hogy nem csak a címszereplő kerül reflektorfénybe. Vilmányi Benettnél nem kevésbé fontos az idősebb testvér lázadása sem, miatta is érdemes a Fajankót megnézni.

Utólag pedig akár a történet átvitt értelmezése is felmerülhet bennünk a testvérpárról, akik közül az egyik ment, a másik maradt…De ezt már rátok bízom, sokféle asszociációnk támadhat, eljuthatunk akár odáig is, hogy a kivándorló, majd visszatérő magyarokra is gondolhatunk. Én legalábbis eddig jutottam egy hét alatt.

Vil1

PS.1.Tudom, hogy alig írtam le valamit a történetről. Én se tájékozódtam előtte, jól követhető mindaz, amit látunk, és egy új magyar drámának nincs szüksége szpoilerezésre.

PS.2.A fotókat Gulyás Dóra készítette és a Jurányi galériáján több is megtalálható közülük.

Címkék: FÜGE Jurányi Chován Gábor MASZK Lestyán Attila Ballér Bianka Gréta Vilmányi Benett Gábor Csábi Anna Kovács Dániel Ambrus Németh Nikolett

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr3417941262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása