Feltehetően azok tették jól, akik még a tanév közben valamely hétköznap délelőttjén megtekintették a Bosch-kiállítást, mivel most már perceken belül jön a szünet, és még sokkal több embernek eszébe juthat, hogy csak meg kellene néznie, ha egyszer július közepéig van rá lehetőség.
Még mindig van bő egy hónap erre, és ugyan van elég információ róla (akár a múzeum honlapján is, tudható, hogy mit állítanak ki, jelent meg részletes katalógus, amely egyben szép kiállítású album is), nem tartom feleslegesnek, hogy elsősorban a praktikus információkra koncentrálva ajánljam én is.
Koncert a tojásban - Bosch követője
Számítottam tömegre mások elbeszélése nyomán, de olyanokkal is találkoztam, akik egyetlen perc várakozás nélkül jutottak be az épületbe. Több múzeumi dolgozóval is elbeszélgettem, akik mind egyetértettek abban, hogy évek óta nem volt ennyire zsúfolt az időszaki kiállítás, de az egyes napok látogatottsága erősen időjárásfüggő is. Aki az ebédidőre időzít, az várhatóan kevesebb emberrel fog találkozni – tette még hozzá egyikük.
Én is erősen vágytam, hogy nyugodtan megnézhessem a képeket, és ehhez 35 perccel a nyitás előtt megérkeztem, és odaálltam a bejárathoz. Igazi nagy sor csak kb. 10 előtt 10 perccel jött létre, amelyet a nyitvatartás kezdetekor azonnal kettéválasztottak: a bal oldali bejárathoz állhattak azok, akiknek nem volt előre megváltott jegye, míg a jobb oldalra azok, akiknek viszont igen. Lehet, hogy szerencsés lenne, ha eleve kint lenne két tábla, amely ezt jelzi, de ezek szerint két hónapja így is működőképes a rendszer – nagyon sok múzeumi dolgozó segíti azt, hogy gördülékenyen menjen a bejutás. Persze, voltak olyanok most is, akik nyitásra érkeztek és simán képesek voltak a sor elejére becsatlakozni, de ebben semmi új információ nincs, ez csak a papírforma. Akinek van időpontra szóló jegye, azoknak is sorba kell állnia, mivel lehet, hogy még további száz embernek szól ugyanarra az idősávra a belépője.
A múzeumi dolgozók kontrollálják, hogy bent egyszerre mennyi ember van az előtérben, nem jött létre az előcsarnokban már túl nagy sor: a jegyeseknek is át kell menniük táska ellenőrzésen, ezt is bele kell kalkulálni. Hátizsákkal, nagyobb táskával nem lehet bemenni, viszont a ruhatár ingyenes. (Vannak szekrények is, amelyek százassal működnek – a pénzt a szekrény kiürítése után visszakapja a látogató.)
Miután a múzeum előtt lehet, hogy valakinek kell majd várakoznia, nagyon célszerű erre a célra sapkát vinni – többeket megviselt az a húsz perc is, amit a tűző napon az épület előtt eltöltött.
Nekem másfél óra kellett a kiállítás végignézésére, de nem időztem el az összes feliratnál, sem a kissé halvány rézkarcok előtt. A múzeum oldalán a kiállítás tematikus egységei részletesen le vannak írva, azt érdemes előre elolvasni, én is így tettem. Nagy hangsúlyt kap a témái között a háború, pusztulás, illetve a végítélet is, ha Bosch ideje óta sokat változott is a világ, most is vannak járványok, háborúk ugyanúgy, és sokan most is belátható időn belülre várják a civilizáció pusztulását a környezetszennyezés miatt – a képeket nézegetve lehet, hogy nincs is olyan távol tőlünk a világa, mint ahogy gondolnánk.
A gyönyörök kertje - másolat (a Szépművészeti Múzeum tulajdona)
A festő eredeti képei mellett, amelyeket a legkülönfélébb nagy gyűjteményekből kölcsönöztek, több olyan is látható, amely a követőitől származik, sőt van egy hatalmas falikárpit is amely a hatását tükrözi, sőt egy igazán rossz állapotú táblakép is, amely nagyjából úgy nézett ki, amilyennek egy ötszáz év körüli festménynek „normális” esetben ki kellene néznie – ha senki nem újította fel. Kontrasztnak ez is jó, láthatjuk, hogy azon még nehezebben igazodnánk el az apró részletek között.
Kiállítottak nem egy kódexet is, ilyet se látunk minden nap. A kedvenc képem egy zsiráf volt, amelynek a képét a kiállított katalógusban is megtaláltam, azt fényképeztem le, nem az eredetit. (Egy 1500 környékéről származó firenzei útleírásban szerepel.)
Amit feltétlenül javaslok: mindenki tegyen félre 25 percet előre az utolsó teremre, amelyben egészen nagyméretben kivetítve bemutatják Bosch kilenc kiállított festményét, az egyes részleteken elidőzik a kamera, miközben a kép hangulatához illeszkedő zene szól.
Két teremmel korábban is hallható már a zene, kedvet csinál ahhoz, hogy hosszabban is nézegesse valaki a képeket. Bosch számos képén láthatóak hangszerek, amelyek néha kínzóeszközökként szerepelnek. (Erre a lehetőségre azért átlagember talán nem gondolna.)
Ez a film azért is szerencsés megoldás, mert nyilvánvalóan lehetetlen ilyen részletesen megfigyelni az eredeti képet, ha egyszer folyamatos mozgás van körülöttünk, és kevesen lehetnek azok, akik igazán alapos előkészületek után érkeznek. Ebben az utolsó teremben vannak a falhoz állítva puffok is, de tágas a tér, akár a földre is le lehet ülni, ezen a ponton már egészen érdektelen, hogy mennyien vannak a látogatók.
A kiállítás után persze be lehet menni a boltba is, ahol szinte bármi megvehető Bosch motívumaival, nemcsak póló, nyakkendő, de még konyharuha is… (ez azért megdöbbentett, tényleg nehezen tudom azt elképzelni, aki egy négyezer forintért vett anyagdarabbal szeretné a tányérjait törölgetni, stb.) A kiállítás katalógusát megvenni talán érdemesebb, hiszen akár 2-3 óra nézegetéssel sem lehet mindent egyszerre befogadni, ahogy egy, a sorban mögöttem álló látogató meg is fogalmazta.
A kiállítás több színházi asszociációt is keltett bennem: a kiállítás feliratai között is említődik, hogy II. Fülöp gyűjtötte Bosch képeit. A király Verdi operájában, a Don Carlosban szerepel (épp másnap néztem meg élőben, már szinte kész a róla szóló bejegyzés – lesz még kétszer ezen a héten, aztán csak jövő júniusban). A teremőrökről pedig felidéződött Rezes Judit rendkívül szuggesztív alakítása a Melancholy Rooms-ból. Ami azt illeti, ha ide került volna szolgálatba, annyira nem unta volna magát, az biztosra vehető.
Ps. A két festmény fotója a múzeum honlapjáról származik.
