Az október számomra mindig az őszi szünetig tartott a covid előtt, így rövid hónap volt színházilag. Az, hogy most mi lesz, nem tudhatom, de átnéztem a színházak műsorát, és most is kiválasztottam azokat, amelyek a leginkább érdekelnek. Hátha lesz olyan, amelyik nektek is megtetszik ezek közül. A Fidelio havi magazinja most már online és nyomtatott formában is elérhető, és újításként VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰSORÁT IS TARTALMAZZA. Évekkel ezelőtt volt külön kiadvány erre, de most ez a megoldás is jó - azoknak, akiknek belefér az ingázás bármilyen viszonylatban. Minden program nincs benne, de így is jelentősen több érdekes előadás van, mint amire valaki be tudna ülni.
Jelenleg nagyon fontos lenne, hogy mindenki visszaülne az előadásokra, aki nem fél a vírustól (akár azért is, mert 2-3 oltás csak megóv a szövődményektől, hinni kellene benne), már csak azért is, mert a független és magánszínházak számára a jegybevétel nem mellékes, és hamarosan le fog épülni a most még mindig nagyon széles választék, ha nem lesz elég néző. (A kormányzat által erősen támogatott helyeken ezek a folyamatok lassabbak, ott csak a színészek közérzetét befolyásolja, ha félház előtt játszanak, nem a megélhetésüket lehetetleníti el. Erre jó lenne, ha mindenki gondolna, bár nehéz elképzelnem azt a nézőt, aki csak ilyen szempont alapján választ. Én se szívesen néznék olyan előadást, amelyik nem érdekel, így ezt a bekezdést akár ki is húzhatnám, ha nem lenne a nézőhiány az alapélményem.)
A zenés előadások közül két eiffeles produkciót javaslok, amelyeket már streamként láttam – A Mester és Margaritát, illetve az Úrhatnám polgárt.Utóbbi Tarnóczi Jakab rendezése, akinek nemsokára a Kamrában lesz friss bemutatója - Isten, haza, család -, amely láthatóan az Átreidák teljes történetét be fogja mutatni, így nagyszabásúnak és nagyon hosszúnak is ígérkezik. Ez minden szempontból érdekes lesz számomra, mind a téma, mind a szereplők, mind a rendező miatt. Már érzem, hogy kinéz belőle vagy 30 ezer karakter... Ráadásul öt olyan színész is játszik benne, akik a frissen bemutatott (közel négy órányi) Káli holtakat is végigjátssza. (Aki erre a már befutott előadásra akarna menni, vagy próbálkozzon október-novemberben közvetlenül előadás előtt, hátha van még egy hely, vagy már most koncentráljon a decemberi jegyárusítás kezdetére.) A Katona most is a trend ellen megy, ez látványos - szinte mindenhol igyekeznek egyrészes, rövid előadásokat készíteni, ők viszont háromrészes produkciókkal jönnek egymás után. A hosszú előadás - ha éppen leköti a nézőt - voltaképp előnnyé válik, akkor élhető át igazán, hogy milyen jó is színházban ülni, ha nem ér véget gyorsan.
Az összes további előadás közül leginkább a Stúdió K Heilbronni Katicája érdekel. Néhány éve nagyon vártam, hogy ezt bemutassák, és készült is egy igazán osztályon felüli produkció Hajduk Károllyal és Kurta Nikével, és nemigen tettem túl magam a megszűnésén, bár kétszer azért így is láttam.Nehéz belenyugodni, hogy ez már színháztörténet. – Jelenleg minden együtt van ahhoz, hogy az ígéretes szereposztását már nyilvánossá tevő Stúdió K produkciója szintén ütős legyen. Drukkolok nekik, és nyilván menni vágyom rá, és még a látatlanban történő jegyváltásra is biztatnálak titeket, ha ugyan még van.
Ugyancsak nagyon izgalmasnak tűnik a KV Társulat „Miért lett R úr ámokfutó?” c. produkciója, amely a Katonában vendégszerepel. Itt jön az újabb bemutató, a Mesteremberek is, Máté Gábor rendezésében, már a jövő vasárnap.
A Radnótitól már eleve is nagyon vártam a Don Carlost, nem egészen függetlenül László Zsolttól, aki Fülöp lesz. Miután az opera kapcsán sok tíz oldalnyi elemzést összeírtam eddig, kíváncsi vagyok nagyon, hogy prózai előadásban miként viszonyulnak egymáshoz a szereplők. A Radnótiban idő közben szinte elveszítettem a fonalat, de már volt közben több bemutató is, amelyeket előbb-utóbb nyilván megnézek. (Ha látott valaki valamit közülük - a Vad nyomozókat, vagy az Egy csepp mézet, örömmel veszem, ha kommentel.)
A Jurányiban lesz egy kétnapos tantermi szemle, amelyiken a K2 Színház általam még nem látott Hamletjét is tervezem pótolni, és a már megnézett Anyegint NAGYON ajánlom nektek (az Ördögkatlan egyik fénypontja volt nekem is, a fiamnak is).
Ezek voltak azok az előadások, amelyek nagyon az előtérbe akartak tolakodni. De ez nyilván nem minden. Lesz két "33-as" darab az Örkényben ( a Stúdióban és a nagyszínpadon is részben azonos a cím, nem véletlenül), hogy mást ne mondjak.
Kiemelhető lenne a 6Színben a Szindbád, amelyiket elsején próbálom megnézni, vagy az Átriumban A félelem megeszi a lelket, amelyik valóban ritka jó előadás, és aki nem látta, most kap még újabb esélyt rá.
Orlaiék várhatóan meg tudják tartani a hónap elején a Hamis hang betegség miatt elhalasztott előadását, a Centrálban „Beszélő fejek” címmel lesz újabb premier. A Pestiben pedig jön a Bella Figura (mintha ebből is lett volna már stream, de nekem ez is új lesz, ha befér később). A Rózsavölgyi Szalon még egy újabb kortárs szerzővel, Szakonyi Károllyal (A hatodik napon) készít újabb bemutatót, aki aznap lesz éppen 90 éves.
A választék hatalmas, hiszen a repertoár rendszer miatt annyi minden más is műsoron van.
Már csak az kellene, hogy a korábbi törzsnézők ne a saját kis lakásukban akarjanak megpihenni esténként, hanem újra vágyjanak mindenféle kalandokra…
