Még tíz évvel ezelőtt is azt láthattuk, hogy az október az első igazi teljes hónapja az évadnak, de az utóbbi években a színházak már előre menekültek, két hónappal előre egyeztetnek, és igyekeznek minél korábban megtartani az első új bemutatóikat. Emiatt fordulhatott elő az én szeptemberi terveim között 27 előadáscím. A dolgok jelen állása szerint ebből már 24-nél több nem tud megvalósulni. (Persze menet közben volt nyolc csere is, csak részben mentem oda, ahova eredetileg terveztem, de ez nem rendkívüli. Kétszer is eltereltek, de egyik esetet sem bántam meg.)
Októberben az én naptáramban kevesebb az előadás és az ütközés is. Az egyszeri események és a főpróbák ezúttal nem ütik egymást, és mindössze 15 előadást terveztem csak be, hiszen az őszi szünet miatt az én színházi októberem 24-én mindenképp véget fog érni.
Néhány előadást kiemelek a saját magamnak kiválasztottak közül, hátha nem mindegyiket vettétek észre, és most is várnám a kiegészítéseket.
A zenés előadásokkal, illetve az egyszeri eseményekkel - koncertekkel - kezdem.
Október 1-én Biatorbágyon lesz egy koncert, mégpedig az Erkel Kamarazenekaré, amelynek vezetője Lesták Bedő Eszter. Miután most már többször is megcsodáltam próbavezetési stílusát a BFZ Barokk Együttesében, most kifejezetten azért megyek utána, hogy megnézzem, hogyan zenél együtt a még 1985-ben alapított (!) zenekarával.
Az Erkel Színházban Kálmándy Mihály működésének 30. évfordulója alkalmából gálakoncert lesz 5-én. Mivel vele egy évben kerültem Pestre, és itteni legelső szerepétől kezdve nem veszítettem szem elől, nem kérdéses, hogy bár igyekszem a gálákat kerülni, erre mégis mennem kell. Addigra talán az összes „Kálmándi” nevet is megpróbálom átjavítani a rengeteg bejegyzésben, amelyikben említődik. (Hát igen, az, hogy hol i-vel, hol y-nal szerepel a neve a különböző plakátokon, az némileg idegesítő, de ez legyen a legnagyobb baja a művésznek továbbra is.)
Október 7-én az olasz basszista, Ferruccio Furlanetto érkezik, akire még több mint 1000 jegy váltható, nem úgy, mint Kálmándyra, akinek a nevére minden földszinti jegy elkelt, és csak az erkély végén van kb. 300 hely. (Ez nagyon jó helyzet, aki nézi rendszeresen a jegytérképet, az tudja - ez mutatja, hogy valóban komoly érdeklődés van iránta.) Kálmándy Mihállyal ráadásul fellép Fodor Bernadett is, akit tényleg nagyon ritkán lehet hallani mostanában.
A Zeneakadémián lesz október 6-án egy Budafoki Dohnányi Zenekar koncert is, amelyik engem azért érdekel, mert Gyöngyösi Levente számomra talán legkedvesebb művét, a Missa Vanitas Vanitatumot elő fogják adni végre, és ezt már három évnél régebben várom.
Az október a Café Budapest fesztiválé is, amelynek keretében a sok esemény közül két olyat terveztem be még, amelyeket elmulasztottam a nyár elején, bár visszagondolva, nyilván ezeket már akkor meg tudtam volna nézni. Az „…és Echo” (bábopera egy személyre - Vizin Viktória énekel) a Várkert bazárban lesz 9-én, az „El valahova” címet viselő Horváth Csaba rendezés (a Forte Társulattal és két énekessel) 8-án és 9-én a Trafóban. Mivel ez az Armel Fesztivállal együttműködésben készült, az Armel oldalán januárig még felvételről is megnézhető. (Nyilván más élőben, de ha valaki biztosra akar menni, hogy tetszene-e neki az előadás jellege, akkor meggyőződhet erről előre.) Akit a kortárs zene érdekel, az nyilván régen megnézte a műsort - olyan sok kortárs zenére koncentráló fesztivál nincs.
A prózai bemutatók sorát az Örkényben az Édes Anna kezdi, majd két premier lesz a Katonában is (A királyi úton, A fehér szalag), sőt még a hónap elején megtartják az Orlai Produkció új előadásának, a „23 perc”-nek kőszínházi bemutatkozását is, , amely Járó Zsuzsa eseménye lesz, és várható egy új Szabó Máté-rendezés is, a Szemünk fénye a Belvárosi Színházban. A hónap közepén a Radnótiban egy újszerű, több művet is felhasználó Moliere-bemutató jön.
Nyilván régen teljesen eladott már a Centrál új előadása a Kisszínpadon, a Love letters (ráadásul minden alkalommal más színészekkel nézhető), és a Vígszínház rajongói pedig szintén régen készülhetnek az október végén színre kerülő Mágnás Miskára és/vagy Anna Kareninára. Én is készülök ezekre, de majd november végén.
A független színházak számos eseménye közül az RS9 Vérnászát emelném ki, amelyet különösen várok.
Tervbe vettem ismét néhány korábban elmulasztott előadás pótlását, meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Szeptemberben eddig csak egyetlen előadást tudtam megnézni a régiek közül (a Szkénében a Káprázatot), mert annyi volt az új bemutató és az egyszeri esemény, ráadásul ennek a megírását sem fejeztem be még, de jön.
Még itt a szeptember megmaradt egyharmada addig is, Baby Jane-nel, Kritikus díj-gálával, a Stúdió K új előadásával, Berndt Rózával és társaival. Annyira ne is siessünk előre…
