Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (629) opera (21) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ez a szombat egyértelműen az estéről szólt teljes egészében, ezt készítette elő a délutáni két előadás is (Álom luxuskivitelben, Kilépő), sőt így utólag azt kezdem gondolni, hogy a múlt hetiek (Hunyadi, Ünnep, Agave) is hasonló célt szolgáltak, hogy erre a Három nővérre feltétlenül elmenjek.

A színház már 2018 október elején bemutatta Csehov darabját Rusznyák Gábor rendezésében, és így én tegnap már egy beérett előadást láttam, a 15. estéjén is túl, amelyik évadom eddigi tíz legjobb élménye között feltétlenül ott van.

Erről lesz most szó, mindenkinek ajánlom a megtekintést, van délutáni előadás, illetve van Oszkár, el lehet jutni Miskolcra és vissza, ha valaki nagyon akarja.

haromnover1538983755

Egy Csehov előadást sokféleképpen meg lehet rendezni, sőt ugyanazt a rendezést  is lehet sokféleképpen nézni. Sokak számára a szerző a tömény unalommal egyenlő, akinek a műveiben alig történik valami, ülnek a szereplők és arról beszélgetnek, hogy tenni kellene valamit, de mégse tudják rászánni magukat. Csehov sokféle alcímet adott műveinek, a Cseresznyéskert például komédia, a Sirály színjáték, míg a Három nővér dráma. Ezekben a megjelölésekben a mezei néző észlelheti a tragikum különböző fokozatait, láthatjuk, hogyan nézett rá ő maga szereplői sorsára.

Rusznyák Gábor előadásának „vágyakozás két részben” az alcíme, és ez valóban nagyon találó, mert a legtöbb színpadi alak életében éppen a vágyakozás a központi tényező.

A színlap leírása ezúttal is sokat elárul, és felhívja a figyelmet arra, hogy a szerző története sokféle látószögből nézhető, sírhatunk és nevethetünk is rajta, éppen úgy, mint saját sorsunkon is.

Az előadás nemcsak ígéri, de meg is teremti számunkra a lehetőséget, hogy egyénenként másként viszonyuljunk a látottakhoz, és éppen ezért könnyen el tudom képzelni azt, hogy valaki a szombati előadást nézve kívül maradt a testvérek sorsán, de azt is, hogy személyesen megszólítva érezte magát. A rendezés ötletei és az egyes jelenetek színpadi megoldásai egyensúlyt hoztak létre, felváltva, sőt néha egyszerre láthatjuk tragikusnak és komikusnak a történéseket. Végig az unalomról van szó, és arról, hogy valaminek történnie kellene, de eközben mi magunk nem unatkozunk, mert az előadásban folyamatosan történik valami, vérre megy a játék.

A történet néhány évet fog át, és mellékesen kiderül, hogy a centrális szereplők némelyike – Olga és Irina – ténylegesen is dolgoznak, Olga igazgatónővé lép elő menet közben, eltávolodik egészen a szülői háztól, míg Irina előbb a postán dolgozik, majd elvégzi a tanítóképzőt, és el fog menni tanítani. Valami történik, csak az a sajnálatos, hogy semmi olyan, amilyenre épp vágyakoznak.

„Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág…”- juthat erről akár József Attila is eszünkbe, vagy annyian mások, akik megírták az emberi alaptermészet egyik legfőbb jellemzőjét, amelyre további Csehov drámák is épülnek: mindenkinek az elérhetetlen kell, ami nincs, sőt talán nem is lehet.

harom nover 181003 ja 34Irina, Olga, Andrej és Mása - a kanapé mögött Szaljonij

Az előadás kimozdítja eredeti (1900 körüli) korszakából a darabot, mégpedig közvetlenül a rendszerváltás előtti évtizedbe teszi, amikor még az elvtárs megszólítás a megszokott. A szövegbe is beleír a rendező és a dramaturg, Fabacsovics Lili, nem telik el egy perc a kezdés után, és már tudni lehet, hogy ez egy modernizált előadás lesz, és ez köszönhető Debreczeni Borbála díszletének és Tihanyi Ildi jelmezeinek is. (A jelmezek nem képviselnek egy megadott korszakot, inkább eklektikus benyomást keltenek.)

Egészen biztos, hogy a változtatás ténye és jellege nem tetszhet minden nézőnek, és lehet, hogy valaki a nyolcvanas éveket sem szeretné felidézni. Ugyanakkor mégis meg lehet érteni, hogy miért is ezt használja Rusznyák Gábor, miért tűnik ebből az évtizedből nézve még keservesebbnek a változások iránti vágyakozás. Elmennek a katonák, a záróképben ráadásul a Tiszai pályaudvar tűnik fel, ha valakinek az előadás első három felvonásában nem sikerült volna összekapcsolni a látottakat, a szétfoszló reményeket saját életével, akkor az most már kénytelen ezt megtenni.

A díszlettervező a színpad teljes terét berendezi, egy elkoszolódott nappalit látunk, sok szamovárral és kissé már leharcolt bútorokkal, egyedül a tűzvész utáni harmadik felvonásban szűkül le átmenetileg a tér (csak a vasfüggöny előterébe zsúfolódik be a cselekmény). Kitüntetett szerepe lesz a színpad előterében elhelyezkedő megvilágított apró platformnak, amelyre lépve a szereplők mindegyike a közönséghez fordulva beszél magáról.

43221132 2493448397347033 6138002530820423680 oÜres platform - oldalt Natasa és Andrej

A rendező ezeket a kiemelt mondatokat az eredeti darabból veszi, de hangsúlyozott elkülönítésükkel még fontosabb jelentést ad nekik, illetve egyben azt is érzékelteti, hogy a mi jelenlétünkkel is számol, minket akarnak bevonni a Prozorov testvérek életébe.

Még mindig a látványnál maradva: talán még egyetlen három nővérnél sem éreztem ilyen fontos eszköznek a szereplők hajviseletének megváltoztatását. Sok idő telik el a részek között, három (sőt négy) nőről van szó, és tényleg valószínű, hogy hangulatuktól függően hajszínt, frizurát váltanak és az is kifejező, hogy Andrej kezdetben még szakállat hord, majd idővel az álmaival együtt ettől is megszabadul, és ahogy a külseje, úgy ő maga is egészen átalakul.

Az, hogy mai korba helyeződik át a történet, kiderül a zenei betétekből is, amelyeket nyilván a rendező válogatott, mert külön zenei vezető nincs feltüntetve a színlapon. Már az első percekben dalra fakad az összes szereplő, így ebből is világos kell, hogy legyen az átlagnézőnek is, hogy nem megszokott Csehovon ül. (Lehet, hogy tévesen, de mégis feltételezem a nézőkről, hogy megjegyzik, hogy melyik előadást ki rendezte, és mostanára – pl. az Ahogy tetszikre gondolva -, csak gyanús lesz nekik, hogy Rusznyák Gábor szereti kicsit megpiszkálni a klasszikusokat.)

Ha már az előadást kellő időközönként felélénkítő zenei betétekről van szó, említődjön meg a színház zenekarának fúvós együttese is, akik helyenként feltűnve sokat emelnek az előadáson.

Az előadásnak valóban remek háttere a díszlet, és a szereplőket jól jellemzik a ruhák is, de a rendezői koncepció pontos tolmácsolása mégis elsősorban a színészeken, pontosan a színészek összjátékán múlik, akik úgy játszanak együtt, mint (mondjuk) a Fesztiválzenekar.

Csehov nagy előnye más szerzőkkel szemben az, hogy darabjaiban nem érezzük statisztának azokat sem, akiknek egészen kevés szöveget írt. Azonos közegben élőket látunk, ahol mindenkinek a sorsa lényeges, megértjük mindenkinek a saját szempontját, és egyszerre élhetjük meg a teljes közeg tragédiáját a jól elkülönített egyéni sorsokon keresztül. (Emiatt is alkalmas nagyon egyetemi vizsgákra – most is készült egy Sirály, amelyiket szintén érdemes megnézni.)

Csapatjátékot látunk, így a miskolci Három nővér kapcsán a legnehezebb kérdés éppen az lenne, hogy ki benne a legjobb, mert annyira a helyén van mindenki, egymás hatását erősítik fel a játszók, hogy ez az előadás ténylegesen nagyon messze kerül a sztár-orientált színháztól, amelyiket egyes húzónevek miatt látogat szívesen a közönség.

43161211 2493449387346934 197195902908104704 oIrina és Fedotyik

Az egyik legjobb példa arra, hogy fontossá válhat egy kis szereplő, a Bodoky Márk által játszott Fedotyik. A fiatal színészt az Agave ifjú hőseként láttam egy héttel korábban, és itt a városban állomásozó katonák egyike, akit egy mondatban is el lehetne intézni: folyton fényképez. Ennél mégis jóval több történik, hiszen látjuk, hogy ő is Irina – Mészöly Anna - körül forgolódik, ahogy a Báró – Feczesin Kristóf -, illetve Szaljonij – Simon Zoltán. Nem ketten, hanem hárman versengenek érte, és ha hárman, akkor ez már jelentheti azt is, hogy „sokan”, vagy akár azt is, hogy "mindenki". A különbség csak néhány jelenet beállításán múlik, elég csak alkalmanként közel vinni a lányhoz ezt a katonát is, és már értjük. Az élet mégsincs mindössze két férfi közti választásra leszűkítve - vonható le a tanulság.

Feczesin Kristóf naiv fiatalembert játszik, aki az élet igazi nehézségeivel még nem találkozott, és leginkább üres filozofálással tölti ki a napjait, illetve vágyakozással a környezetében lévő legszebb lány iránt. Tragédiája igazán mélyen nem érint meg minket, hiszen a sorsa minket sem tudott igazán érdekelni, nemcsak Irinát hagyja hidegen.Olyan ez a Báró, amilyet az ember előre is elképzelne, amennyiben a színészt és a szerepet is ismeri, igazi telitalálat. Hasonló elégedettséggel tölt el minket a konkurens, Simon Zoltán látványa, aki igazán szenvedélyes Szaljonij szerepében, aki talán éppen azért nem tud mély érzéseket kiváltani Irinából, mert túlzottan fenyegető erős elszántsága, és a lány talán megérzi, hogy ez a szenvedély ugyanúgy nem párosul személyes figyelemmel, törődéssel. (Talán mégis Fedotyik lehetne a befutó, ha merészebb és elszántabb lenne, gondoljuk – egészen alkalmas férfit mi sem tudnánk találni számára.)

harom nover 181003 ja 37Szaljonij, Kuligin és a Báró

Mészöly Anna Irinája olyan, amilyennek szeretnénk egy Irinát látni. Szenvedélyesen képes lelkesedni, vágyakozni valami körvonalazástalan szebb életre, de az idő előrehaladtával egyre jobban elcsügged, elveszti az erejét, és beleszürkül az élet monoton egyformaságába. Ahogy megy előre a történet, egyre többször látjuk éppen kiábrándult pillanatait. Nem könnyű magában a lelkesedést fenntartani, ahhoz hasonló a feladat, mintha saját magát kellene kihúznia egy gödörből, és nem csodálkozunk, hogy egy idő után belefárad. Vele nagyon könnyű azonosulni, talán a három nővér közül ő áll a nézőkhöz legközelebb ebben az előadásban.

Szirbik Bernadett Olgájának sorsa egyszerűbbnek tűnik. Nem tudjuk miért, de sosem érintette meg a férfiakat, bár gondoskodó természet, és végül egy gimnázium igazgatója lesz, nem mondhatja el, hogy semmit nem ért el az életben, de neki még testvére, Mása kihűlt házassága is vonzóbb, mint saját sorsa. Neki egyetlen szerencséje van csupán: ténylegesen annyit dolgozik, hogy csak ritkán van ideje magán keseregni.

Mása szerepében Czakó Julianna az, aki talán a legintenzívebben unatkozik a jelenlévők közül, de mégsem vágyik pótcselekvésekre, férjes asszonyként nem merül fel benne, hogy dolgoznia kellene. Megtudjuk, hogy házassága elején még sokra tartotta a férjét nem zárnánk ki, hogy bele is szeretett, de menet közben kijózanodott, és ezt Salat Lehel alakítását nézve mélyen megértjük, sőt igazán nehéz elképzelni, hogy egykor nagytudású, okos embernek hitte.

43138781 2493449954013544 7023250467970875392 oMása és Kuligin

A rendező beállításában Mása a szokásos módon erotikusan vonzó jelenség, még kellően fiatal is, nem csodálkozunk, hogy a „szerelmes őrnagynak” éppen ő tetszik, és férje, Kuligin ugyancsak a papírforma szerint idegesítő és érdektelen, kicsit komikus figura is, viszont Versenyint, aki üres filozofálgatással tölti napjait – Görög László alakításában - sem látjuk ideális férfinak mi nézők, és úgy tűnik, hogy Másának sem volt egyszerű – jobb híján – őt kiválasztani szerelme tárgyaként. Szó nincs arról, hogy első látásra beleszerettek egymásba, de ezúttal még a kiábrándulás előtt szakítaniuk kell, búcsújelenetük ebben az előadásban is emlékezetes.

Versenyin vonzereje talán onnan származik, hogy először még Moszkvában találkoztak, mindketten a „régi Baszmannaja utcában” laktak, ahova azóta is mindhárom nővér visszavágyik, mintha a régi életük visszahozható lehetne a költözéssel. Talán éppen ezért nem költöznek, mert mindannyian érzik ennek a lehetetlenségét, és így legalább megmarad az illúzió, de egy ilyen régi ismerős feltűnése azért csak felkavarja az állóvizet.

(Vannak az életben is nagy véletlenek, a vonatpótló buszon ezen a délelőttön egy olyan útitársam akadt, aki éppen abban a miskolci utcában lakik, ahonnan én eljöttem Pestre.)

43250729 2493450464013493 7722537513889300480 oA három nővér, Andrej és Versinyin

Nagyon szerencsés az előadás szempontjából, hogy a három nővér vérmérséklete valóban jelentősen eltér egymásétól, és jól ki is egészítik egymást. Láthatunk három különféle utat a boldogtalanság garantált elérésére. Sőt, láthatunk egy negyediket is, Natasáét, aki elvileg a győztes, aki sikeresen kitúrja a szülői házból férje két testvérét. Tenki Dalma gyönyörű, mindenre elszánt nőt játszik, aki a teljes környezetét elpusztítja maga körül, a házat felvonásról felvonásra foglalja el, majd végül a fák kivágása mellett dönt. Már az elején sem szerelmes Andrejbe, csak azért választja őt az elöljáró helyett, mert a férfi feleségül kéri és biztos egzisztenciának ígérkezik. (A darabból sosem tudjuk meg, hogy az a bizonyos meg nem jelenő Protapopov netán nős-e, de nem zárhatjuk ki.)

Andrej szerepében Fandl Ferenc mindent ad, amit Csehov szövegéből kideríthetünk róla. Ambíciói az apjától származtak, legszívesebben maga is beérné kevesebbel, és Natasa annyira eltér a családi közegtől, hogy talán ez is vonzza benne, hogy nem kell hozzá felkapaszkodnia. Az, ahogy az élete egyre jobban kiüresedik, nem jut előre a ranglétrán, majd kártyaadósságai által fokozatosan lecsúszik, és közben sógorához hasonlóan bizonygatja nekünk és magának is, hogy rendben van az élete, van olyan keserves látvány, mint a lányok sorsa, akik legalább tisztában vannak a helyzetükkel. Az öncsalás ebben a közegben úgy tűnik, hogy a férfiakra még inkább jellemző, mint a nőkre, és számukra csak néha adódik egy-egy megvilágosodott pillanat, de az annál emlékezetesebb.

43108237 2493449650680241 9219998413058211840 oCsebutikin és Irina

Szétesett az élete a katonaorvosnak, Csebutikinnak is, aki a lányok anyjába volt szerelmes, sőt sejteti, mintha nemcsak plátói vonzódásról lett volna szó. Gáspár Tibor úgy van közöttük, mintha az apjuk lenne, de támaszként rá sem számíthatnak. Az, hogy mennyire ment tönkre az élete a még meg nem említett két szereplőnek, a hadnagynak (Somhegyi György) és a süket szolgának (Szegedi Dezső), azt nem tudhatjuk. Utóbbi kifejezetten emlékezetes jelenség, és súlya van annak, hogy Natasa gyermekét szívesebben bízza rá, mint férjére.

Sokat mond nekünk, hogy csak egyetlen szereplő van a történetben, akiről biztosan tudjuk, hogy jobbra fordul a sorsa a négy felvonás során: ő pedig Anfisza, aki a ház cselédjéből Olga szolgálati lakásában üldögélő „semmittevővé” válhat. Elvileg nyolcvannál is idősebb, de a rendező nem foglalkozott azzal, hogy Máhr Ágit megöregítse, akiről persze eszembe jutott szokás szerint, hogy a miskolci színháznál több mint 30 éve szolgál, ugyanannyi ideje, mint Anfisza a Prozorov családnál.

Az előadás négy felvonásának számos jelenetében az itt felsorolt szereplők untatják egymást különböző összetételű csoportozatokat alkotva, filozofálnak az élet céljáról, a világ jövőjéről kisebb-nagyobb szenvedéllyel, részben csak azért, mert megszokták ezt a témát, kitölti az időt, míg Irina azért, mert valóban égeti a kérdés, hogy miért él és miért szenved, Mása pedig eljut a nézők kérdezgetéséig is.

Az előadás nem válaszolja meg a kérdést, csak megmutatja a szereplők kínlódását, amely hol tragikusnak, hol pedig szinte egészen nevetségesnek hat, de mégis megérint minket, mert a bemutatott emberekhez közel kerülünk a három óra során. Legtöbbjük sorsába bevonódunk. Nem tehetünk mást, igyekszünk magunkban megőrizni azokat a kis pillanatokat, amikor azt láttuk, ahogy ezek az emberek mégis egymásba tudtak kapaszkodni, és megszűnt az őket egymástól elválasztó fal. Az előadás szereplőinek egymásra hangolódása ugyanígy hat ránk, és talán addig nem is lehet nagy baj Miskolcon se, amíg a társulat ilyen odafigyeléssel és harmóniában tud játszani Három nővért.

181003 mnsz 3nover proba 164 resize

PS. Az előadáshoz a fotókat a színház fb-oldaláról válogattam.

Címkék: Miskolc Görög László Három nővér Rusznyák Gábor Gáspár Tibor Simon Zoltán Máhr Ági Szegedi Dezső Czakó Julianna Tihanyi Ildikó Salat Lehel Fandl Ferenc Mészöly Anna Feczesin Kristóf Somhegyi György Bodoky Márk Szirbik Bernadett Tenki Dalma Debreczeni Borbála Fabacsovics Lili

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7414633152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása