„Megjöttek a kukkolók! – hangzik el az előadás elején, és igen, megjöttünk mi nézők, akikről végig folyamatosan tudomást vesznek a játszók, kiszólnak hozzánk, előadnak nekünk, próbálnak meggyőzni minket valamiről – az etikus nem-monogám kapcsolatok - a poliamória - létjogosultságáról -, amelynek az előadás során leginkább a buktatóival találkozunk. A Budapesti Anarchista Színház közérdekű témáról, a párkapcsolati viszonyok szövevényességéről hozott létre egy igazán szórakoztató előadást (már hat éve, de csak szombaton láttam), amely valóban görbe tükröt állít elénk, és amely igazán kiváló alkalmat adhat egy jó beszélgetésre.
Hogyan hozzunk össze egy párcserés partyt? - Paizs Miklós tanácsokat ad és szemléltet
Ez itt egy ajánló, de erre egyáltalán nincs a produkció rászorulva, mindig tele van az RS9, és most három plusz sort is be kellett tenni a szokásos nézőtér elé. (A csapat másik figyelemre méltó előadása szintén itt megy jelenleg, a Zöld Szofi – erre is utalnak alkalmilag a szövegben.)
Az ifjabb Sebő Ferenc rendezte előadás Dossie Easton és Janet Hardy „Szexbolondok” címmel megjelent könyvére épül, és végig lehet érezni azt, hogy ez „nem igazi” színdarab, hanem egy önfejlesztésre buzdító, az olvasót meggyőzni kívánó "kapcsolati kalauz" paródiája, amelyben az előadók mondanivalóját jelenetekkel szemléltetik, de minden részletében érezhetjük a kettősséget, amellyel a szereplők egyszerre állítják is és kétségbe is vonják ugyanazt.
Ez esetben fokozottan érvényes az, hogy a szpoiler nem használ az előadásnak, és nem sokat nyerne vele a majdani néző, ha pontosan tudná, hogy milyen szituációkat látunk, de téma az ismerkedés, a féltékenység, az idegenek bevonása saját párkapcsolatunkba, sőt látunk egy verziót arra is, hogyan teljesítsük be párunk titkos vágyát…
A részletes leírás valóban akadályokba ütközne, mert mindössze két színészt ismertem fel, a Don Giovanni ujjbáboperának köszönhetően Paizs Miklóst, illetve a nemrég harmadszor megnézett M/Ámor miatt Bakonyi Alexát, de a többieket nem tudtam a színlapon felsorolt nevekhez párosítani, de azért felsorolom őket is: Balogh Orsolya, Döbrösi Laura, Győrik Ágnes, Horváth András, Papp Réka Kinga, Sebő Ferenc, Szász Dániel.
A lazán felsorakozó jelenetek egyértelműen láttatják, hogy működhetnek ezek az elfogadottan nyitott kapcsolatok, ahol elvileg a résztvevőknek nem kell hazudozni, semmit letagadni, vagy megküzdeni párjuk kizárólagosság iránti igényével, és nagyon úgy tűnik, hogy ahogy az emberi természetből nem következik a monogámia, pontosan ugyanígy nem kiirtható a féltékenység, a birtoklási vágy, és valóban komoly erőfeszítés a lefektetett szabályok szerint IGAZÁN örülni annak, hogy párunk egy harmadik személlyel érzi jól magát éppen. Nagyon nemes cél, de az előadás mintha arra lenne példa, hogy meglehetősen nehéz elérni.
Az előadás közben bevillant a legutóbb látott előadás, a Büszkeség és balítélet kétszáz éves története, amikor egy nő semmiképp nem kezdeményezhetett. Őrült kontraszt, egy világ választja el ettől a darabtól, amelyben elvileg erősen győzködnek minket a több partnerrel egyszerre folytatott szexuális aktus üdvözítő mivoltáról.
Láthatjuk, hogy az emberiség halad egy bizonyos útvonalon, szabadabban hozhatunk döntéseket. Az, hogy ez voltaképpen jó-e nekünk, vagy sem, más kérdés. A két előadás formanyelve is erősen eltér, de mindkettő a maga módján szórakoztató, bár erősen függ a néző előéletétől és hátterétől. A Többszörös orgazmus valóban 18+-os előadás, figyelnek is arra, hogy ne menjenek be fiatalabb nézők. Élvezetéhez feltétlenül szükséges az előítéletek hátra hagyása, legalább arra a két órára, amíg éppen tart.
PS. A fotó az RS9 honlapjáról származik, ahol további képek is megnézhetőek.