Kegyetlen dolog a műsor, ahogy a művészek azt játszhatják csak, amire felkérik őket, mi pedig csak azokat nézzük, akiket felkínálnak nekünk. így sokszor egy-egy művészi pálya követése nem valósulhat meg teljes egészében, cserébe a világ túlsó végéről is kapunk új arcokat...
Ma, a blogom eddig legtöbbet megidézett alanya negyven lett - lassan fél órája. A honlapjára újra és újra ránézve csak azt látom akárhányszor is, hogy ebben az évadban alig tudok majd mit írni róla, mert alig lesz Pesten. Négy évadon át néztem 40+ alkalommal, ehhez képest a max. 20 nagyon gyatra szám.
Frissnek tűnő kép a honlap Galériájából
(Ja, lehet a megmaradt időben prózai előadásokat pótolni, ez is igaz...)
Számomra sok élményt adtak a koncertjei, szerettem róla írni - és legyen itt emléknek ez, miután a születésnap elmúlóban.
Egy korszakhatárt biztosan jelöl a 40, eddig is éreztem, és most már még világosabb: "nemzetközi énekessé" válik a művész, és ennek az az ára, hogy mi kevesebbet fogjuk látni. Törvényszerű folyamat, menjen jól neki!
És a vers:
ps. " A basszus negyven felett kezdődik..." - a Művész évek óta meg-megemlíti ezt a napot riportokban, amelynek minden bizonnyal egy átlagos szülinapnál nagyobb jelentőséget tulajdonít.
Akinek a verssel kapcsolatban valami gyanús: ez késői hozadéka a Szabó T.Anna és Lackfi János korábbi "verspárbajának", egyszeri akció - mielőtt valaki megijed, nem török a Parnasszusra, csak villámlátogatás ez. (Legutóbb 2014-ben posztoltam ki verset, talán ez a gyakoriság elviselhető még...)
ps.2. 2018.01.21:
Tegnap egy riport jelent meg a Művész beszél pályájáról - érdemes ezt a hangfelvételt meghallgatni mindenkinek, akit érdekel, és némi bizonytalanságban van..
