Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Az elmúlt hét folyamán a két és fél megtekintett előadás mellett öt esti programomat töröltem kényszerűségből, tehát most már a puszta ténynek is örültem, hogy megint színházban lehetek. Ahogy a pénteki Mellékhatásnál, még most is érzékenyen érintett a kórházra való utalás, és csak helyeselni tudtam: „ a házasság megkönnyíti az orvosi ügyintézést” mondatot. (Így van, egy sürgősségi osztályra éjfélkor biztos, hogy jobban beengedik az ember férjét, mint az élettársát és vannak ilyen helyzetek a való életben is.)

Az előadás ugyan a női főszereplő lábadozásának a története (egy baleset után), de ez mindössze a külső történés. Donald Margulies két lényeges kérdéskört kínál fel a nézőnek megfontolásra. Az egyik: tehetünk-e mi, egyszerű – jól szituált – színházi nézők akármit is, hogy a szörnyű nyomorban, háborús viszonyok között élők helyzete – tőlünk sok ezer kilométerre - megváltozzon? Mit kezdjünk azzal, hogy a globalizáció hatására tudomásunkra jutnak ezek a tények? (És ugyan a borzalmakat dokumentáló fényképész, aki ebből él, segít-e vagy netán élősködőnek számít? Lehet, hogy csak az adrenalin szintjének fokozása az első számára és ez nem sokkal több, mintha horrorfilmeket nézne?)

A másik kérdéskör valószínűleg még többeket érinthet: mi van akkor, ha a kölcsönös vonzalom ellenére két ember „szétfejlődik”, mások a célkitűzéseik, a vágyaik, már másként képzelik el a hétköznapjaikat?

A szerző csak részben nyilvánít véleményt, különösen az első kérdés esetén érezni, hogy maga sem tudja a választ, érezzük, hogy ő is a „hasznos élet” illúzióját táplálná ( a hősnőjével), de nincs egészen mégsem meggyőződve, hogy nem a férfi álláspontjára hajlítana minket az ésszerűség. Mi van akkor, ha tehetetlenségünket átélve mégsem akarjuk mindig félrerakni a saját életünket, mi van ha már belefáradtunk a felesleges küzdelembe és magunkra akarunk gondolni? A saját családunkra, a saját kényelmünkre, biztonságunkra?

A szerző felajánlja az álláspontokat ránk bízva, hogy ki felé hajlunk. Azt hiszem, hogy ez erősen múlik azon, hogy a néző a saját életében éppen hol tart, de azon is, hogy melyik színésszel szimpatizál igazán.

Horgas Péter lakásbelsője praktikus, a rendező által választott zene és a videó-bejátszások pedig azon kívül, hogy az átdíszítést segítik, abba a megidézett, másik világba visznek minket, amelyikről végig beszélnek, ahol háború dúl és éheznek az emberek. Ezek a pár perces részek segítenek a "kelet-nyugat" kontraszt hatás működtetésében.

Az ilyen darabokra a nézők elsősorban a szereplő színészek miatt váltanak jegyet, már csak azért is, mert ez nem Shakespeare, és a szerzőt valószínűleg senki sem ismeri úgy sem és a darab címe sem ismert. (Donald Margulies a Yale egyetemen tanít és drámákat ír. Családos ember, semmi extra nem fűződik hozzá, ami miatt a bulvárlapok celebet csinálhattak volna belőle.)

A háborús helyszínekről tudósító, most már nyugalomra és békére vágyó újságíró szerepében Bereczki Zoltán látható. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, amikor azt feltételezem, hogy a közönségnek legalább a fele miatta jött, hiszen hosszú éveken át volt az Operettszínház sztárja. Jól ismerik, nagyon nagy nevetéssel jutalmazzák azt a mondatát: „ a musicalek is színdarabok, csak szarabbak”. A szerző nyilván célzatosan ad a szereplők szájába néhány lesajnáló mondatot a „szórakoztató színházról”, és az egykori musical-színész szájából ezek most hatnak is. (Ha nem így lenne, a darabnak ezt a témához kevéssé kötődő részét simán ki lehetne húzni.)

Én túl sokszor nem láttam Bereczki Zoltánt, az Operettben meg egyáltalán nem, de a Centrálban sikerült felfedezni magamnak az egyik – ma is futó – előadásban, az Illatszertárban, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok (háromszor néztem meg) és éppen miatta tervezem már időtlen idők óta a Lepkegyűjtő megtekintését is, csak még sose sikerült. (Átmenetileg most ez is az Átriumban vendégszerepel.) Most is jó benyomást tett rám a művész, egy komplett emberi sorsot rajzolt fel és talán ő engedett minket a legközelebb magához, az ő helyzetével tudtam a leginkább azonosulni. Érdekelne sok más előadásban is.

Vele ellentétben, Pokorny Lia már vagy húsz éve a látóteremben van folyamatosan, mégpedig Alföldi első Sirálya óta (kicsit többet néztem, amíg az Új Színház nem volt Újszínház). Neki is testhez álló szerep jut, a megsérült, de az önveszélyeztető életmódjához mindenáron visszatérni óhajtó fotóművész sorsát képes magára alakítani, bár éppen a szerep jellege miatt mégsem kerül annyira közel hozzánk, magányosságának szükségszerűségét átérezzük, de nem kerül hozzánk túl közel mégsem. Hiába, a túl erős nők mindig egyedül maradnak, ebből a darabból is ez a tanulság.

Horgas Ádám rendezése lassan indul, de nem sietünk sehova, azért mentünk az Átriumba, hogy a színészeket megfigyeljük és elgondolkozzunk a mondataikon. Amit legjobban szerettem, az említett két színész igazán élő tekintete. Sokat mondanak el magukról szavak nélkül is. Pokorny Lia az első jelenetben képes arra, hogy némán is kifejezze a kiszolgáltatottságát, bizonytalanságát és a várakozó álláspontot is. Még nem tudja, hogy valóban számíthat-e élettársára ebben a nyomorúságos helyzetében. (És mennyire szerencsés, hogy a dolgok rendszerint a papírforma szerint alakulnak: így, gyámoltalan helyzetében – amikor nem tud elutazni – még vonzóbbnak tűnik a férfi számára. Így befolyásolhatóbbnak látszik. De csak látszik…)

Bereczki Zoltán szemei hasonlóképpen sokat fejeznek ki. Érezzük, hogy mélyen sebzett, a féltékenységet nem tudja magában elfojtani. Aki egy érzékeny férfit szeretne látni, az nézze meg az előadást.

A darabban van még egy pár, akiknek a párbeszédek felélénkítésén kívül az ellenpontozás szerepe jut. Richard egy nála legalább húsz évvel fiatalabb nőnek udvarol, aki nincs vele azonos szellemi szinten, érezzük a két ember között húzódó hatalmas szakadékot, kulturális különbséget is, amely jóval áthidalhatatlanabbnak tűnik, mint a főszereplők közötti. Ennek ellenére a közös jövőkép, az, hogy mindketten gyerekkel képzelik el a következő éveiket kellő alapot ad nekik, hogy ezt a különbséget áthidalják. Ugyan tudjuk, hogy didaktikus ez a mondanivaló, de így a két pár által ténylegesen látunk is kétféle bevált utat. A második pár tagjai, Seress Zoltán és Ágoston Katalin is optimális választás a szerepre, elhihető, hogy komolyan gondolják el együtt az életet, sőt még az is, hogy igazuk van és mindketten nyertesként élik meg a helyzetüket.

A néző pedig szabad választás elé kerül, kiválaszthatja, hogy mekkora az a kompromisszum adag, amely még vállalható számára, kinek a sorsába szeretne belehelyezkedni. Könnyen lehet persze, hogy úgy távozik a színházból, hogy egyikükkel sem cserélne, mert úgy érzi, hogy ezeknél még neki is jobb. És ha így van, az sem baj, sőt...

 

Címkék: Bereczki Zoltán Pokorny Lia Átrium Ágoston Katalin Horgas Ádám Seress Zoltán Horgas Péter Pillanatfelvétel

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1811729753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása