Ennél az önironikus színezetű címnél jobb nem is kell, nem erőlködöm azzal, hogy egy másikat - gyengébbet - találok ki. Az előadás ötven percét szemlélve az elhanyagolt jelzőt valószínűtlennek tartom, de ezek után egészen biztosan a szélesebb nyilvánosság is méltányolni fogja Andrássy Máté és Újvári Milán adottságait. A tánc és a mozgásszínház kedvelőinek csak ajánlani tudom a megtekintést. Néhány gondolat:
A színlap szövegei nagyon sokat sejtetőek és ami lényeges: előre vetítik azt, amit látni fogunk. Nagy dolog az is, ha a néző azt az élményt kapja, amire felkészül.
Az előadás egészen végig a 198 cm magas Andrássy Máté és a 162 cm-es Újvári Milán közti alkati különbségre, erre a 36 cm-re épít. Azonnal az első kép beállításán elkezdünk nevetni, a kontraszt valóban jelentős, ha a két színészt egymás mellé állítják. Az ezt követő talán öt perces jelenet akrobatikus beállításai rengeteg kapcsolódási lehetőséget mutatnak barokk zenére (a "kegyetlen szépség" motívuma többször visszatér). A lényeg már ebben a bevezető etűdben megvan, utána már csak az alapötlet kibontása történik meg. Sok a poén, jól esik valóban lelazulni, kikapcsolódni. Helyenként Tom és Jerryre emlékeztető jelenetek követik egymást, zene nélkül, majd eljutunk egészen odáig, hogy megmutatják, a két férfi között nemcsak féltékenység, konfrontáció, de bensőséges szerelem is létezhetne. Hallunk jó néhány sóhajtást, beszédet viszont csak egy-egy mondat erejéig (voltaképp poén maga az is, hogy ez a Dumaszínház produkciója), és egy dalt azért közösen elénekelnek (kizárólag a "Hej Jancsika, Jancsika, miért nem nőttél nagyobbra sor kedvéért). A színlapon dramaturgot (Soós Attila), látványtervezőt (Dömölky Dániel), jelmeztervezőt (Szabó Márton István) és két ötletgazdát is feltüntetnek (Vinnai András, Litkai Gergely), írót nem. Helyenként érezzük a hiányát és szeretnénk, ha kicsit még sokrétűbb lenne az előadás. Ugyanakkor az összhatás feltétlenül pozitív.
A balett és a modern tánc számos eleme megjelenik ebben az előadásban is, és ez feltétlenül alkalmas arra, hogy még akkor is jól érezzük magunkat, ha csak nézzük, amikor jól csinálják mások. Igen, Andrássy Máté és Újvári Milán testének mozdulatai valóban alkalmasak vizuális gyönyörkeltésre, nem hazudik a színlap szerkesztője. Aki kíváncsi rá, meggyőződhet erről a Jurányiban, remélhetőleg hónapról hónapra több alkalommal is.
