Holnaptól még négy alkalommal látható a Figaro házassága, részben régi (Palerdi András, Szegedi Csaba, Hajnóczy Júlia, Kiss Péter, Szüle Tamás, Bazsinka Zsuzsanna) részben új beállókkal (Szabóki Tünde, Kálnay Zsófia, Csíki Gábor), sőt olyanokkal is, akik az idei első szereposztás öt előadásában is szerepeltek (Kiss András, Zavaros Eszter). Időpontok: május 3 és 10: 11h, május 6 és 8: 18h. Jegyek az előadás napján 14h körül levadászhatóak még az online-felületen, egy-két foglalás ilyenkor felszabadul.
Nekem idén valóban rengeteg új élményt adott az első szereposztás öt előadása (két bejegyzés készült az első kettőről, illetve a további háromról), így most kíváncsian várom, hogy ez a csapat mit fog eszembe juttatni. Mert mindig van valami új tanulság, az biztos. A héten találtam egy régi Figaro-színlapot és ennek kapcsán egy reflexiót még most megosztok.
Galgóczy Judit rendezését láttam többek között 2012. november 11-én délelőtt 11-kor álomszerű szereposztással. Szokás szerint a rendezői megoldások "tökéletlenségei" kötöttek le alapvetően és így maga az előadás egyáltalán nem hatott rám, pedig a legtöbb fellépőt már akkor is hosszabb ideje figyeltem, van akit hat éve. Belejátszhatott persze az is, hogy azt a megtekintést a lányom erőszakolta ki, és aznap nem voltam Figaro-hangulatban. (Van ilyen is...) A néző állapota is meghatározó. Ma ha újra nézhetném, biztosan másként tenném. De a színház varázsa éppen az, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Minden előadással mi is változunk, ahogy a részvevők is alakultak azóta. (Voltak egyezések is az akkori és az idei fellépők között is.)
Szemközt ülve ezzel a színlappal az jutott eszembe, hogy mekkora tévedés (akár előadásról, akár szereplőről van szó) nem folyamatokat figyelni. Mert akár évek múlva, akár száz megtekintett előadás után is okozhat valaki meglepetést.
Én korábban sem hittem, most sem hiszem tévedhetetlennek magam, igyekszem a benyomásaimat a helyén kezelni és az ennedik Figaróra is nyitottan beülni, amennyire tőlem telik. De ami jön majd az újabb Figaro kapcsán, az akkor is csak egy vélemény, egy néző benyomása - akinek történetesen legalább olyan pörgős, stresszes és eseménydús napja lesz az előadás előtt, mint amilyen Figaróéknak...
