Az előzetes terveim szerint nem került volna ma sor arra, hogy Kovács D. Dániel rendezését, amelyet olyan nagyon szerettem, ma újra tudjam nézni. Egyszerű véletlennek köszönhető: visszamondta a jegyszedést egy másik önkéntes és mivel nem jelentkezett más, átvettem a helyét. Nagyon ritkán esik meg, hogy prózai előadást újranézek - operát is ritkán -, de ezek az alkalmak mindig emlékezetesek és jól esnek. Én elsőre is szerettem A heilbronni Katicát, másodszorra is kiállta a tűzpróbát.
Mi volt számomra a különbség a premier és a mostani előadás között?
Az óriási differencia abban állt, hogy a premier idején ugyan meglehetősen zilált idegállapotban voltam, de boldogan mentem, mivel még a nyáron eszembe jutott, hogy jó lenne, ha egy színház előhúzná a tarsolyából ezt a darabot. A jelenlegi előadás nézését már "csak" az az apróság zavarta meg, hogy megszűnik az előadást létrehozó Szputnyik 3 nap múlva. Lesz egy Katica hétfőn, majd később már csak június 4-én, ez is azért, hogy felkészüljenek a POSZT-ra.
Viszonylag lelombozó élmény egy olyan előadást nézni, amely évekig mehetett volna telt házzal, és amely jó lehetőséget ad több színésznek. Tudjuk mi nézők, hogy mesterségesen szakad vége az életének. Hasonló élményből sokat éltem át az Alföldi-korszak utolsó félévében, nem annyira szerettem, még akkor sem, ha többnyire jól működőek voltak. Egy előadás is élő organizmusnak tűnik és kegyetlen számomra az, hogy nem próbálják meg minden áron életben tartani, hiába sikerült jól. Kár.
Ha ezt leszámítom, és nem kesergek a szereplők helyett, akik valószínűleg jól érezték magukat közben, akkor megállapíthatom, hogy ma is jól ment. Ma is együtt lehetett menni Katicával (Kurta Niké), reménykedtem most is, hogy jól alakul a helyzete. De mégsem, ma sem lett happy end. Nem lehet erőltetni a boldogságot, nem változhat meg egy kapcsolat varázsütésre, ezen a ponton az alkotók már ellene mondanak Kleistnek és ugyan elhitetik velünk a kerubot, a császári közbelépést, a tűzből való csodás menekülést, de azt, hogy Katica boldog lesz azzal, akit az angyal kiválasztott számára - már nem. Talán jobb is valamire vágyakozni, küzdeni érte, mint elérve csalódni benne. (Nehéz eltekinteni az összefüggéstől, hogy Sugár Grófja akkor kéri meg a leány kezét, amikor az már nála magasabb státusú.)
Bízom benne, hogy minden szputnyikos színész megtalálja az új helyét rövidesen, és őket is megtalálják az új feladatok, amelyek majd kárpótlást nyújthatnak az elvesztett csapatért és például ezért a ki nem játszott, sikeres előadásért is. Még van három alkalom, amikor a Katica nézhető, használjátok ki!
