Mindenki, aki figyeli az Operaház kommunikációját, láthatja, hogy mind az évad elején (pl. Szabadság gála, A telefon, Csengő), mind az évad végén (jön májusban: Faust-fesztivál) a szokásos repertoár-előadásokon is túl, igyekeznek különleges eseményekkel odavonzani a még nem opera-függő nézőket is. Most a Valentin napot sem töltötték tétlenül, jótékonysági bált rendeztek szintén az egész évadot meghatározó Faust-tematika jegyében.
I. KINT:
De ennél is tovább lépve, nagyon szimpatikus módon gondoltak mindazokra, akik a jegyeket nem tudták kifizetni - 50-150 ezer forintot. (A bevételből mentőautó vásárlását tűzték ki, és egyébként sem lehetett olcsó a bálrendezés...) Délután négy órától kezdődően élő zenés utcabált szerveztek az Operaház bal oldalán lévő mellékutcában.
Nekem kétségeim voltak, nem gondoltam, hogy hatalmas tömegek jönnének el fagyoskodni. Úgy néz ki, hogy tévedtem, mert az élőben közvetített főműsor kivetítését is nagyjából 120-150 ember nézte. Hét körül a koncerten még ennél is többen voltak. Én a nyíregyházi színház vendégjátéka előtt és után néztem bele a programba. Szépek voltak az első bálozók, látszott, hogy jól betanulták a táncot, amely ugyan nem volt sokkal színvonalasabb, mint például az idei végzőseim szalagavató keringője (az ugyanis NAGYON ki volt dolgozva), "csak" a helyszín és a táncosok létszáma dobta fel nagyon. A kivetítésnek meg volt az az előnye, hogy sok arcot közelről láthattunk és így átélhető volt az az izgatottság és öröm, amely különösen a lányokon jól látszott. A balettintézet növendékeinek palotása szintén jól megválasztott program volt, ügyesen táncoló gyerekeket nem rossz nézni. (Lehet, hogy ez is azért került be a programba, mert állítólag mostanában huszadannyi gyerek sem jelentkezik a balettintézetbe, mint pár éve...Főleg fiúk nem.)
Ókovács Szilveszter másodmagával konferált, a bál köszöntő beszédét így nem ő, hanem Navracsics Tibor mondta. A beszéd frappáns volt, mindössze két perc és egyetlen gondolatra szorítkozott: "Magyarországot a sport, a tudomány és a művészet köti Európához". (A bálra e területek kiválóságait hívták meg, a díszvendégek névsora olvasható a www.faustbal.hu oldalon.) A műsor legtöbb zeneszáma a Faust-tematikához kötődött, már az első bálosok keringője is. A meghívott sztárvendég, Angela Gheorghiu három énekszámából egy a Faust Ékszeráriája volt.
Az estre díszvendégnek számos fontos énekest is meghívtak, de egyetlen egy kapott csak megmutatkozási lehetőséget - a báli műsort (meglepő módon) ezúttal a balett és a tánc dominálta. Cser Krisztián, aki mellesleg az operaház reklámarca is lett a tavalyi image-filmnek köszönhetően, franciául énekelte el Mefisto Rondóját Gounod Faustjából. Nem tudom, hogy a bál vendégei mennyire ismerték a szöveg jelentését, az idősebb generáció valószínűleg eleget hallhatta ezt a sláger-áriát. Mivel a közönség nagy része vélhetően nem tipikus operabarátokból állhatott, talán célszerűbb lett volna inkább magyarul énekeltetni ezt a dalt a pénz mindenhatóságáról... Cser Krisztián produkcióján kivetítve is látszott, hogy az énekes képes a duplára növelt teret uralni, betölteni hangjával, amelyet most nem kellett más énekeshez igazodva takaréklángra vennie. Kifejező volt, imponáló alakítás. Hátha előbb-utóbb a teljes szerepet megkapja és akkor a gombhoz (ami már megvan) elkészítheti a kabátot is... Az áriához kapott támogatásként néhány táncost, illetve látványeszközként beiktatták Kovalik Balázs Mefistofele rendezéséből a gömböket is...(A Faust fesztiválon kétszer nézhető az is,mindenkinek melegen ajánlom, a kedvenc rendezésem az Operaház kínálatából. Előadások: május 26, 28-án). A mellettem álló megállapította a Rondó után: Na, ez jó volt! Igen, az volt, bár előadás részeként még hatásosabb lehetett volna... (Meglátjuk, hogy milyen lesz a májusi Faust-bemutatón, mert az is lesz.)
Kicsit irigyeltem azokat, akik bent nézhették - mi tagadás erre a 2 percre nagyon bementem volna -, ugyanakkor amint a ruha-smink problematika is eszembe jutott, csak megállapítottam, hogy ez pont jó volt így. És nem kizárt, hogy az Operaház felteszi a bál részleteit a youtube-ra... Elégedett voltam ennyivel is. De persze azt is tudtam, hogy másnap én is megnézhetem az átalakított Operaházat, benne egy általam még sosem látott Kovalik-rendezéssel, a Jancsi és Juliskával, amelyet hat évvel a premier után elővettek ismét.
II. BENT - Jancsi és Juliska
Humperdinck operájának nagyjából harmadára húzott változatát Kovalik Balázs még művészeti vezetőként rendezte meg. (Nem láttam soha a teljes operát, lemaradtam a MüPa nemrég bemutatott nagyon jó hírű produkciójáról is, de a darab leírásához képest is markáns különbségek észlelhetőek.)
Az előadás létrehozásának eredeti koncepciója az volt, ami most is: az elegáns operabál után legyen valamiféle hasznosítása az izgalmas bálteremnek, és ezúttal ne a leggazdagabb emberek élvezhessék, hanem hátrányos helyzetű gyerekek. Érdekes lehetne, de nem sajnos nem tudom, hogy mi módon válogatták össze a közönséget, amely részben a földszinten a páholyok előtt elhelyezett székeken illetve a padlón foglalt helyet. Egy biztos, hogy nagyon sok gyereken volt hallókészülék, bár amennyire ez külső szemlélőnek megállapítható volt, ez nem akadályozta őket abban, hogy élvezzék az előadást. Valószínűleg egy ilyen alkalom önmagában is elég, hogy vonzónak találják az Operaházat. Nyolc éves koromig engem egyszer vittek el bábszínházba, de az is maradandó emlék - valószínűleg egy négy-ötéves gyerek egészen mesebeli helynek érezhette ma délelőtt az Operaházat. Én, aki valószínűleg ötszáz látogatáson is bőven túl vagyok az utóbbi harminc évben, még így is különlegesnek láttam és felejthetetlen ez a mai délelőtt.
Az előadás előtt Ókovács Szilveszter beszélt, aki a balett népszerűsítésének fontosságát külön kiemelte és ezzel is indokolta, hogy 2016 nyarán az Erkel Színházban Elton John-musicalt mutatnak be, a Billy Eliotot, amelyhez tíz év körüli táncolni-énekelni-színjátszani tudó szuper-gyereket keresnek. A kampány mától beindult, aki tud ilyen fiúcskáról, aki lelkileg is bírná a nyomást, amely az országos hírnévvel jár, az irányítsa el az illetőt a castingra (március 7-8.).
Az előadás motorja Aczél András volt narrátor-hegyi manóként. Annak idején Kovalik Balázs rendezőé volt ez a feladat, és most mivel Aczél András újította fel az előadást, így ésszerű döntés volt felvenni a szerepet is. Az Operaház játékmesterét én két koncerten is hallottam idén műsort vezetni (Gárdonyban és Székesfehérváron), most is megállapítható volt, hogy ez éppen neki való feladat.
A gyerekek nagyon élvezték az előadás interaktivitását, azt, hogy faként kellett susogni, vagy virágokká változni. És nagyon hálásan néztek azokra az énekesekre, akik megsimogatták őket. Hatalmas lelkesedéssel válaszoltak a kérdésekre is. Később Megyesi Zoltán, az álommanó által szétszórt csillagport szedegették lelkesen, a padlón ülők voltak olyan kíváncsiak, hogy be is másztak érte. Megyesi Zoltán igazi manó volt, aki buzgón végezte a feladatát és valóban elbűvölt minket felnőtteket is énekével, bár altató hatást nem vettem észre magamon.(Nemsokára esélye lesz kicsit kevésbé szimpatikus törpévé válni a Rajna kincse c. Wagner operában.) Geiger Lajos kolbászevő óriása úgyszintén telitalálat - a jelmeztervezőnek is sokat köszönhet, akinek a neve a színlapon nem szerepelt, pedig megérdemelné ő is az említést. Kertesi Ingrid tündére még repült is - a levegőben énekelt. Rujsz Edit koreográfiájára táncolt egy Pillangó (Bedő Dorisz) és egy Pitypang (Aragno Umberto). Sánta Jolán anyaként elég félelmetes volt, egy pillanatig összekevertem a boszorkánnyal (mezzoszoprán mindkét szerep amúgy is). De aztán az előadás vége felé előkerült a Mézboszorkány is, akinek már addigra rossz hírét keltették. Miksch Adrienn nem lett igazán ijesztőre maszkírozva, gondoltak a kisebb gyerekekre, nem akarták, hogy túlságosan féljenek tőle. A mézeskalács háza pedig egyenesen varázslatos volt. Minden nagyon kellemesnek tűnt. Lehet, hogy a rendező fel akarta készíteni a gyereknézőket az életre: nem minden jó, ami szép. Meglehet. A boszorkány - a húzásoknak köszönhetően is talán - nem rejtette sokáig véka alá az igazi mivoltát és terveit, de aztán hamar kikötött a kemencében.
Jancsi (Kis Tivadar) és Juliska (Gál Gabi) végig fenntartotta a figyelmünket. Drukkoltunk nekik, nevettünk rajtuk és reméltük erősen, hogy megússzák az erdei kalandot. Csak az sajnálható, hogy egyszer van egy évben operabál, egyszer alakul át így a palota - azaz évente csak kevés gyerek juthat hozzá egy hasonló élményhez. Már akkor, ha a Ház vezetői érdemesnek találják a kezdeményezést arra, hogy folytatódjon.
