Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ha valaki most azt gondolja, hogy erősen feszegetem a határaimat, részben téved, részben nem. Magam is jól tudom, hogy már az opera esetén is erősen megkérdőjelezhető, hogy a zenei képzettség nélkül nyilatkozzon valaki pusztán az előadás színházi oldalára szorítkozva. Koncert esetén még rosszabb a helyzet, ha nem profi zenekritkus valaki. Még az ajánlónak sincs értelme. Egy opera-sorozat elején legalább még megvan az esély, hogy valaki egy bejegyzés hatására rászánja magát a megtekintésre... A most szóba kerülő négy koncertről tehát lemaradtatok, DE az utolsó, Bach H-moll miséje,  MA (nov.23-án 19.30)  még meghallgatható a budafoki Szent Lipót templomban. 

Tehát jelenleg pusztán arra hívnám fel az elmúlt négy napban látottak alapján a figyelmet: résen kell lenni. Mind a négy koncertről privát (FB-on keresztül) értesültem, van amelyikről egészen véletlenszerűen. A koncertkalendáriumban is csak egy volt benne....Így visszanézve, sajnáltam volna, ha kihagyom őket, bár kétségtelenül áldozatul estek a választásnak családi programok és prózai előadások is. Miért?

Csakis az énekesek miatt. Még mindig nem ment el az összes jó énekesünk külföldre. Úgy látszik, hogy kalandvágyból némelyek maradnak. Őket viszont nézni kell és örülni, mert vannak olyanok, akik fiatal koruk ellenére már egészen ki vannak teljesedve. 

I. Mozart Requiem - Olasz Intézet - Emlékezés Giuseppe Patanéra (2014.nov.19)

Szeretek utolsó pillanatban dönteni, lebegtetni dolgokat, elindulni és még mindig nem tudni, hogy négy színház közül melyiket választom. De rendszerint hetekkel korábban feltérképezem a lehetőségeket mindehhez. Ez rendkívüli eset volt, mivel 16.30-kor, két órával a kezdési idő előtt a maesteszinhaz.hu oldalra csak kíváncsiságból rápillantva jöttem rá, hogy hoppá!: Kolonits Klára Requiemet énekel. Miután rendkívül jó Fiordiligi volt nemrég, a megtekintés mellett döntöttünk. A döntés után derült már csak ki, hogy a művésznő valójában Kolozsváron ad gálakoncertet, de akkor már kedvünk lett a műhöz is. Rőser Orsolya lett helyette, akit idén már számos esetben láttam, és tetszett. Németh Juditot annál ritkábban nézhetem, évente csak néhány alkalom adódik, amikor például a Wagner napokon láthatom. Ő is és Megyesi Zoltán tenorista is "húzónévnek" számít nálam. (Utóbbi nekem még a 2006-os Kovalik-féle Mozart maraton óta fontos. Az elmúlt nyolc év alatt azt vettem észre, hogy mintha egyre erőteljesebben szólna a hangja, amelynek lírai szépsége már a Cosí fan tutté-ban is megfogott. Szívesen láttam volna idén is ebben a darabban, ha már bemutatta az Operaház, de sajnos csak egyszer, egy beugrás erejéig vették igénybe, amelyről ugyan tudtam, de Verdi Requiemet néztem helyette. Megyesi Zoltán igazán jó színész is, amely képessége a koncerteken nem érvényesülhet, érdemes rá figyelni.

Mindhárom fellépő énekes teljesítményén látszott, hogy már nagyon sokat énekelhették a darabot, magától értetődő természetességgel tették ezt most is.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a koncert egésze hagyott bennem hiányérzetet. Én egy Ferencsik János által vezényelt ősrégi felvételt hallgattam számtalanszor, számomra annak a tempója és hangzásvilága az etalon. Ahhoz képest érzek egy Requiemet jónak vagy sem. (Az október 23-i Requiem zeneileg és a templomi helyszín miatt  is jobban illett az elképzeléseimhez, mint ez a szerdai.)

 Pier Giorgio Morandi vezényelte a Nemzeti Filharmonikusok Ének- és Zenekarát. A kórus teljesítménye most mintha halványabb lett volna, mint a hétfői Dózsában. Meg kell említeni még a negyedik szólistát, aki érzékelhetően pályakezdő volt. Köpeczi Sándor nekem még új, basszistaként még nyilván nem elég kiforrott, de rengeteg ideje lesz, hogy még gyakoroljon. Ha nem ennyire nagyszerű a másik három partner, valószínűleg a hiányosságai kevésbé tűnnek fel. Viszont kellemes megjelenése van, jó kiállása és az is szimpatikus volt, ahogy a kapott virágot átadta az egyik zenésznek. 

A koncert előtt aránytalanul hosszúra nyúlt a kétnyelvű megemlékezés Giuseppe Patanéról. Megtudtuk többek között, hogy 240 operát és ezer szimfóniát tudott a mester kívülről vezényelni, láttunk róla készült filmrészletet is. Nekem a legfőbb élmény mégis az volt, hogy hallhattam olaszokat beszélni és kiderült, hogy még mindig nem felejtettem el a nyelvet egészen. 

II. Gregor József Énekverseny - Nyitókoncert (2014. nov. 21.) - Székesfehérvár

Szeretek máshol lenni, mint ahol logikus lenne. Már csütörtökön nagy kalandnak éreztem, hogy órákat töltöttem el a Zeneakadémia hangtárában illetve a Szabó Ervin központi könyvtárában. Mintha az idő kicsit megállt volna. Ugyanez az érzés fokozottan előjött pénteken, mivel az utazással együt nagyjából hét órát fordítottam erre az egy óránál alig hosszabb koncertre. Régen voltam Fehérváron, talán két éve futólag. Gyönyörűen felújították a belvárost. A színházra véletlenszerűen bukkantam rá, megállapítottam, hogy lennének bőven olyan színészek, akik miatt érdemes lenne előadásnézéssel próbálkozni ott is. (Az utolsó (22.46) vonathoz, 22.15-kor véget kellene, hogy érjen az előadás, hogy aggódás nélkül elérhető legyen. Van ismerősöm, aki már pórul járt és nem jutott vissza Pestre.)

 A modern képtárba is be akartam menni, viszont előbb odajutottam a Szent István Művelődési házhoz, amely lényegében egy gyönyörű palota. Ennek a dísztermében volt a program.

Az énekverseny nyitókoncertje nem kapott kellő reklámot. A versenyzők egyrésze jelen volt, de félig sem töltötték meg a termet. Kár. Ugyan elhangzott, hogy túl sok az esemény Fehérváron, sok a koncert, de ez nem mentség. A hangulatot alapvetően javítja mindig, ha egy terem zsúfolásig tele van.

Az üdvözlő beszédek most is a program részét képezték, ezúttal az énekverseny névadóját emlegették.

Október elején, nem is olyan régen jártam egy másik Gregor-emlékkoncerten, Gárdonyban. Éppen az a koncert volt eddig a legjobb élményem ebben a műfajban,  mivel  - a helyszínből is adódóan - nagyon bensőségesre sikerült, jól fogadták a konferanszié szavait a nézők és nem utolsó sorban: remek formában voltak az énekesek.

Cser Ádám zongorázott most is, Herczenik Anna lapozta a kottát neki. Kár, hogy nem énekelt inkább, most is csak ez jutott eszembe. A műsorvezető pedig ismét Aczél András volt, aki ugyanazokat az anekdotákat mondta el Gregorról most is, hiszen nemigen volt átfedés a közönségben. Nyilván ezek a legjobbak, amelyek most is elhangzottak. Szórakoztató módon mesél, nagyon neki való a feladat. 

Az anekdoták között hét énekszám hangzott el. Összességében megállapítható, hogy most is azok a legerőteljesebb hatásúak, amelyeket kotta nélkül énekelt a két művész: Gábor Géza és Laborfalvi Sós Béla. (Utóbbinak jövő pénteken Miskolcon lesz premierje, mégpedig a Rigolettó.)

A tözsolvasóim most már tudhatják ennyiből is, hogy az én fehérvári kiruccanásomnak az volt a célja, hogy Gábor Gézát meghallgassam, akit még soha nem láttam koncerten fellépni. Biztosra mentem, és az énekes most sem okozott csalódást. Egész napi zsűrizés és próba után először Sarastro áriája hangzott el. (Nemsokára új belépőként nézhető lesz Almási-Tóth András Varázsfuvolájában (dec. 18, 22), abból hallottunk némi előleget. ) Kíváncsi leszek, hogy fog illeni hozzá annak az előadásnak a koncepciója, amelyben Sarastro minden csak nem bölcs és nem öreg, ahogy a legtöbb Varázsfuvola-előadás rendszerint beállítja. Ezt az áriát most még hagyományos felfogásban hallhattuk és a termet valóban a béke csarnokává varázsolta Gábor Géza igazán gyönyörűséges basszusa. Később a Fiesco-áriát énekelte, ezt is magával ragadóan. Jól ment neki a Don Pasquale hadaró-kettőse és a ráadásnak adott Tevje-dal is, amelyet szintén a bariton-partnerével adott elő. Összességében azt hiszem, hogy mégis a Fiesco-ária volt a koncert csúcspontja.

A koncert után kellemes élmény volt a vonatút is, összetalálkoztam Krasznai Gáspárral, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy a Zeneakadémián november 30-án vezényel majd egy koncertet, amelyhez két évforduló (az I. világháború és a Dózsa György parasztfelkelés) adja a kiindulópontot. Az esemény megtekintése ingyenes, mindössze regisztrációs jegy szükséges hozzá, amely megváltható a Zeneakadémia pénztárában. (Program)

A szombati két programról külön bejegyzésben olvashattok.

 

Címkék: Székesfehérvár Opera Gregor József Gábor Géza Megyesi Zoltán Kolonits Klára Németh Judit Cser Ádám Rőser Orsolya Hajnalka Olasz Intézet Köpeczi Sándor Aczél András

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr886924867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.