Három az egyben – azaz film, színház és hangjáték együtt másfél órában, amit kapunk, ha a TÁP-Színház előadására elmegyünk. És minden perce nagyon aktuális, vonatkozik a mai színházi viszonyokra – jó annak, akit ez egyáltalán érdekel.
Az előadás a Keresztapa első részének egyik emlékezetes jelenetével indul – a szöveget Gigor Attila írta és meglepő módon egy pályázó és egy bíráló bizottsági tag között folyó beszélgetéssé változott át a maffia főnök és egyik emberének párbeszéde. Apró kis fricska ez, húsz százalék a tarifa, amelyben megállapodnak…
A színházi előadás Vinnai András negyven perces kis egyfelvonásosa, a Kovácsoltvas pelenka. Itt most kicsit más szemszögből pillantunk rá a pályázati témára. Vajdai Vilmos erősen ambicionálja a „rossz színházat” és most a darabbeli színjátszók a rendező (Zrínyi Gál Vince) és az író (Bánki Gergő) segítségével egy valóban lila és dilettáns vackot próbálnak. Erre jön két időutazó a premierről (Hegedűs D. Géza és Keresztes Tamás), akik mindenáron le akarják beszélni az előadásról az alkotókat. Hegedűs D. mintha nagyon élvezné ezt a kis letérést a függetlenek világába. Ez érződik.
Az előadás hozadéka, hogy megtudjuk, miként lehet hordani egy lavórt….Ebben a jelenetben van némi ripacskodás, önirónia – de olyan nagyon nem tudok mire ráismerni, mert eddigi tapasztalataim szerint a függetlenek körében születnek a legizgalmasabb színházi próbálkozások mostanság, csak néha engedik kiszabadulni magukból a dilettáns színjátszót és csakis a játék kedvéért.
Háy János hangjátéka a záró-elem, amely egy izgalmas alaphelyzetet vet fel: pályázatot írtak ki színházbontásra. A kiírásban nem kizáró tényező, ha egy társulatnak nincs épülete. Mit tehet egy nem-kőszínház, amely a tagok összességéből áll („A színház mi vagyunk!”), ki kell maradnia a buliból? Nem! A társulati tagok feldarabolása is egy teljesítési lehetőség performansz keretében....A hangjáték szereplői között Bálint András, Elek Ferenc, Fodor Tamás és nem utolsó sorban Dióssi Gábor is szerepelt.
Az előadásban némi szelíd utalás a legfrissebb közéleti eseményekre is vonatkozott – lsd. Kerényi Imre beszéde, amely a mai Műv.házat is megtermékenyítette.
