„Oh mert tovább e kétség tűrhetetlen, a kockarázás kínját érzenünk…” – jut eszembe most az Arany-vers, aki hasonlóan kiélezett politikai szituációban írta le sorait, mint amilyen a mai nap, az országgyűlési választások napja. Ez a helyzet ihlette meg az egész Művház sorozatot (az első résztől folyamatosan hivatkoznak a stadion-avatás kapcsán a választásokra), a mai részt meg különösen.
Nyilvánvaló, hogy az alkotók szándékosan akartak épp a választások estéjére időzíteni egy részt. A számításokba pusztán annyi hiba csúszhatott, hogy a mindenfelé elfoglalt színészek közül sok nem ért rá. Így ebben a részben a hiányérzetnek igen nagy szerepe volt. NEM láthattuk SEM Szamosi Zsófiát, SEM Makranczi Zalánt, SEM Stefanovics Angélát, SEM Gosztonyi Csabát, sőt Thuróczy Szabolcsot és Tamási Zoltánt SEM. („Nincs rózsás labyrinth” és a többi, jut eszembe ez is.) Találkoztam egy másik nézőtárssal, aki Zalán miatt nézte volna…és nekem kellett a szomorú valóságról felvilágosítani, jegyszedőként a lelkes nézőtársat. (Én ezt az infót már délután kettő óta próbáltam feldolgozni...kevés sikerrel, mert nagyon szerettem volna az ő történetét tovább követni.)
Igen, van amikor nem várunk semmi extrát egy előadástól (lsd. esetemet a Művház 6-tal), máskor pedig felfokozott várakozásokkal megyünk és még csak a színészek sem azok, akikre számítunk. A színház mégis a váratlanság és a csoda művészete, a legjobb, ha valaki tényleg meg tudja azt valósítani, hogy nem számít semmire, csak nagyon nyitott. (Ezzel mindössze az a baj, hogy azokat leszámítva, akiket a partnerük rángat el színházba, mindenki más valóban mérlegel előtte és vagy a darab, vagy az alkotók valamelyikének a vonzása ülteti be a nézőtérre…)
De ennyi siránkozás után nézzük meg, hogy mintegy 45 percben mit láttunk ma este?
Az előadás első részében egy szavazatszámláló bizottság számolgatta a szavazólapokat. Ugyan még nincsenek most sem hivatalos eredmények, de Kopjáson fényes győzelmet aratott a Fidesz és az LMP-re, mint megtudtuk, csak Karesz és Zita szavazott. Ez a rideg valóság. Viszont a szavazatszámlálók egyike (Kardos Róbert most debütált a sorozatban) választási csalást kísérelt meg, de lebukott.
Az előadás második része Schruff Milán, Mészáros Piroska és Szilágyi Csenge jelenete volt. Akik követik youtube-on a sorozatot (a korábbi hat rész fent van), azoknak spoilerként annyit tudok kiszivárogtatni, hogy a turáni átkot nem sikerült feloldani ma sem, hiába lopták el a Szent Jobbot. Ez a második rossz hírem mára, nem lesz nagy összeborulás, nem lesz nagy összebékülés, hiába volt hozzá meg a táltos is. És ha jól sejtem, Szilágyi Csenge sem lesz később…
Rendkívüli módon bízom benne, hogy nem maradunk ennyiben, és a sorozat írói, Dömötör András és Kovács Dániel összekapják magukat, és még ebben az évadban megmentik a hazát, de ha azt nem is, visszahozzák nekünk a most hiányzó szereplőket. Addig is, akiknek szintén érdekes lett volna Makranczi Zalán: ápr.16-án lesz az Ódryn egy Don Juan. Csak aznap és másnap éjjel 11-től. Vagy lehet menni Székesfehérvárra…
