A hetem legderűsebb órája kétségtelenül ez volt, szept. 20-án 17-18h között.
A Radnóti "emberemlékezet óta" tart egy nyilvános tájékoztatót törzsközönsége számára, amelyre ingyenes jegyet a szervezésen kell igényelni. Először Bálint András tájékoztat a nyáron történt átalakításokról (idén semmi jelentős nem történt, most erről nem volt szó - korábban átalakult már a nézőtér és az előcsarnok is), és a bemutatók kapcsán beszélget a rendezőkkel, sőt egy-egy jelenet is elhangzik. A jeleneteket látni azért is érdekes, mert nemcsak kedvet csinálnak az előadások megnézéséhez, de később a néző azt is megérezheti, hogy milyen nagy fejlődési folyamaton megy át egy-egy alakítás mire a bemutatóig eljut.
Én eddig majdnem minden évben elmentem erre a napra, nem azért, hogy megtudjam, hogy mi lesz a műsor (ez a honlapról kideríthető), vagy azért, hogy utána kihasználjam a lehetőséget és megtekintsem a színészbüfébe csoportosult művészeket karnyújtásnyi távolságból - nem. (Idén hátra se mentem, biztos voltak, akik most láthatták először a színpadot és nem akartam a tömeget növelni.)
Jó egy kicsit egy nyugodt színházban lenni, amelyik kevésbé van kitéve a kultúrpolitika áramlatainak, ahol a munkára koncentrálhatnak a színészek és akiket csak áttételesen érintenek más társulatot alapjaiban felforgató viharok. A Radnóti évtizedek óta nyugodtan dolgozik, már 1988-ban is Bálint András igazgatta, amióta én intenzíven járok Pesten színházba - és nem állt meg az idő. Változott a társulat, a repertoár is organikusan alakul - játsszák az előadásokat, amíg van rá néző.
Az idei évad egy Mohácsi-bemutatóval indul, ráadásul most átirat helyett saját mű készül. Még nincs egészen kész, de ezt bárki borítékolhatta volna, aki kicsit is hallott Mohácsi alkotómódszeréről. A színészek valószínűleg pánikban lesznek a bemutató előtt, de aztán fogják szeretni. Az, hogy milyen hosszú lesz, nem tudjuk - lehet, hogy most is ki van kötve, mint a Bolha esetén volt, hogy maximálisan 3 óra lehet...
A nyílt napon döntöttek végleges cím mellett: A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet.
Ami tudható és leszűrhető az előadott negyedórás jelenetből: egy társulat azt a hírt kapja, hogy európai turnéra hívják meg őket, ami igazolja a saját nagyszerűségükbe vetett hitüket. Történetesen a Bánk bánt akarják előadni, modernizált változatban. Az előadásbeli társulat karakterei a Radnóti művészeire lettek szabva, mindenkinek jó feladata lesz, hálás szerepe. (Aki többet tud hozzátenni, az lesz a fontosabb szereplő - ahogy ez a Mohácsi-daraboknál lenni szokott. Még van 5 hét, akármi történhet.) Sok volt ebben a részletben is a reflexió, utalás a színházcsinálás mai problémáira, ezt külön is lehet élvezni, ahogy véleményt mond a rendező a színházi kultúránkról.
A második bemutatót karácsonyra időzítik. Ibsen Hedda Gablere lesz ez, amelyik nem éppen a könnyedt szórakozás szinonímája. Valló rendezi Kúnos László fordítását. Én eddig Básti Julival és Fehér Annával láttam eddig. Most Petrik Andrea lesz Hedda, aki jóval fiatalabban kapja meg a szerepet, mint elődei. A tehetsége viszont éppúgy evidens, mint amilyen Básti Julié volt, így én nagy előadást várok ettől a bemutatótól is. Adorjáni Bálint erős partner lesz, és láthatjuk megint Csomós Marit is, akit hiányoltam az előző jelenetből. A jelmezek a XIX. század elejének hangulatát idézik majd. Bálint András kiemelte: nem attól lesz aktuális egy előadás, ha maiak a jelmezek. Ezzel egyet lehet érteni.
A harmadik premiert Bálint András rendezi, mégpedig egy Schnitzler-művet, az Anatolt. Úgy tűnik, hogy Adorjáni Bálint kihasználtsága maximális lesz az évadban, mert ebben is főszerepel. (Jó választás, idén ő lett a legjobb férfi főszereplő, sőt a közönségdíjas is, pedig az szinte már tradíció, hogy leginkább Szervét Tibor kapja meg ezt, aki 11 éven belül 9 alkalommal volt a legnépszerűbb színész a Radnótiban.) Miután ezt a darabot nem ismerem, nem láttam még sehol, érdeklődve várom. Bálint Andrásnak viszont nem új a darab. Szolnokon Paál István rendezésében 1984-ben játszották a szobaszínházban az előadást és őt hívták meg vendégként a főszerepre. (Ezen kívül csak egy szekszárdi és egy kaposvári előadásról találtam színlapot, Pesten úgy tűnik, hogy nemigen volt egy ideje bemutató, vagy a színházi adattár nem elég jó.) Bálint András nem említette meg, hogy már köze volt a témához, de biztosan lesz néhány kritikus, aki majd a bemutató kapcsán emlékezni fog és majd összehasonlítja a két előadás felfogását.
A Radnóti egy új sorozatot is indít, az Irodallam címűt. Dinnyés Dániel zenei vezetésével minden művész kap egy-egy alkalmat, másfél órát, amelyben magáról beszélhet verseken, dalokon keresztül. A nyitó alkalom novemberben lesz és az önálló estek területén nagy tapasztalattal rendelkező Bálint András lesz az első, aki a mély vízbe ugrik. Ezek egyedi alkalmak lesznek, célszerű figyelni, ha valakinek van kedvenc színésze, nehogy elszalassza. (Azért lehet, hogy lenne olyan, amelyiket meg kell majd ismételni, borítékolható, hogy Szervét Tiborra sokan lesznek kíváncsiak, ha egyszer folyton rá szavaznak.)
A tájékoztató végén a legutolsó, negyedik (májusi) bemutatóról mondta el Alföldi Róbert, hogy miért választotta éppen a Platonov megrendezését. Az utóbbi két évadban számos Alföldi-előadásról jöttem úgy ki, hogy azt éreztem, hogy az én problémáim (is) megjelennek az előadásban, sőt ezeknek az előadásoknak a hatására azóta lényeges v. most annak látszó döntéseket is hoztam. Most, amikor Alföldi mintegy 3 percben nagyon precízen fogalmazva összefoglalta a történetet, ismét azt érzem, hogy meg fog szólítani. A rendezőnek már most van koncepciója a darabról, bár elismerte, hogy nem járt még sose a Radnóti színpadán. Lehet, hogy most szűrte le, hogy milyen apró térben kell majd dolgoznia. Elemzésében a darabnak különösen azt a mozzanatát emeli ki, hogy Platonov pedagógus, akinek a jövő nemzedékét kellene nevelnie és eközben egyre jobban elszakad mindenkitől és mindentől...Meglátjuk. A főszerepre Alföldi László Zsoltot viszi vissza a Radnótiba, akit én Fülesként, 1991-ben láttam a Radnótiban legelőször és azóta lényegében mindenben, amiben Pesten fellépett. Azonnal érzékelhető volt, hogy rendkívül tehetséges. Több mezei néző ismerősömnek is alapélménye volt ez a bizonyos Micimackó (benne Kerekes József, Kerekes Éva, Széles László, Bíró Kriszta is...nem rossz társulat volt már akkor sem a Radnótiban).
Így megnézve az évdtervet, a rendezőket, a szereposztást, van alapunk remélni, hogy a tavalyi 102%-os nézettség után idén még javulni fog a színháznak ez a mutatója is, és ezen kívül több előadásban ott az esély, hogy a Vágyvillamoshoz hasonló szakmai sikert érjen el. Erős évad lesz megint, minden feltétel adott hozzá.
