Amikor megláttam a Súgóban, hogy Molnár Ferenc: Józsi, egészen elképedtem. Eddig abban a hitben voltam, hogy viszonylag jól ismerem a szerző életművét, olvastam minden darabját - erre jön ez a hír. Molnár írt néhány lazán összekapcsolható jelenetet, amelynek a főhőse egy igazán gonosz gyerek, aki mindent megtesz, hogy a környezetének rossz legyen. A Pinceszínházban létrehozott kétszer 50 perces mű alapjául ezek a jelenetek szolgálnak, de a dramaturg Góczán Judit hozzátétele sokkal jelentősebb annál, hogy említés nélkül hagyjuk. A jelenetek közé korabeli lapok cikkeit, gyermeknevelési tanácsait iktatta be átkötő szövegként.Természetesen sokkal több is kiderül ebből az új Molnár darabból, nem csak Józsika elvetemültsége. A fiú legföbb bűne a túlzásba vitt őszinteség, ami szépen ütközik az álszent környezet reakcióival. (Ha valakit a szöveg érdekel a Szabó Ervin könyvtárban van egy 1928-as Franklin kiadó által megjelentetett kötet, abból a jelenetek többsége hozzáférhető.)
Az előadás egy már nem EU-konform játszótér díszletében bonyolódik. Ez a tér hol alkalmasnak tűnik a cselekmények színtereként, máskor pedig az az érzésünk, hogy zavaró. Amikor ennyire karakteres a díszlet, önmagában jelképes érvénnyel bíró, akkor nem árt, ha minél több jelenetben érzi a néző, hogy ez a döntés valóban indokolt volt. Benyomásaim szerint jóval többször is kihasználhatóak lettek volna a játszótér eszközei az egyes jelenetek során, néhány játék csak dísznek volt kitéve, erősen úgy tűnt.
Az előadás kétségtelenül a színészekre épít elsősorban, Valló Péter nem is igen szokta magát különösebben ráerőltetni az előadásokra, színháza inkább irányítja a figyelmet a szereplőkre, mint a rendezői koncepcióra. Nem "rendezői színház" az, amit művel. Hálás szerepeket kínál a színészeknek. A főszereplő kisfiút még véletlenül sem osztja egy hamvas főiskolásra, bár lennének tippjeim, hogy kik lettek volna nagyszerűek ebben a szerepben. Gyabronka József lesz az előadás Józsija. Egyetlen mozdulatában sem mímeli a fiúcskát, nem próbálja a szerepet infantilizálni. Gügyögnek néha hozzá élen a dadával (Zsurzs Kati), a felnőttek úgy viselkednek vele, mintha egy valódi rossz gyerek állna a színpadon. Gyabronka komolyan veszi magát, ellenségesen áll a világhoz, amely taszítja - ezen viszont nincs mit csodálkoznunk. Egészen természetes a felvázolt körülmények között.
Jó partnerei vannak. Számomra a legemlékezetesebb jelenet az, amelyben a jellemzően Józsi apját alakító Marton Róbert kivételesen egy halálosan beteg osztálytársat játszik, akitől Józsi egy "gömbölyű réz bigyót" akar elkérni. Hirtling István pedig több kisebb karakter mellett szórakoztatóan adja a narrátort is, olvassa rendre az újságcikkeket. Nagyon neki való ez a korszak, természetesen áll rajta a jelmez, mintha rá öntötték volna.
Őt és Pálfi Katát látva ismét az Új Színház társulatának felbomlása jutott eszembe, örültem, hogy méltó színészi helyzetben vannak megint.
Az előadás azoknak való, akik általában szeretik a két világháború közötti korszak milliőjét ábrázoló "polgári" darabokat, élvezik Molnár Ferenc színházát és kíváncsiak erre a nem szokványos arcára is, kedvelik az előadásban részt vevő színészeket, eljárnak a Radnótiba és megnéznék Vallót, amint házon kívül alkot, de Veszprémbe már nem tudnak eljutni. lletve, akik szeretik a Pinceszínház intim terét, ahol szinte karnyújtásnyira vannak a színészek.
Ha a fenti tényezők közül egy is fennáll, akkor nem jár rosszul az, aki a Józsira elvetődik, amely szépen beilleszkedik a színház reperoárjába. A tavalyi előadások közül még mindig megy a Bányavirág és a "Hát hogy szeret maga engem?" - ez utóbbi Krúdyról szóló előadás, ami nekem különösen tetszett 2011 őszén. (Zárt körben írtam róla, még odáig nem jutottam el a régi feljegyzések átírásával. Előbb-utóbb az is fent lesz, remélem, hogy hamarabb, mint ahogy az előadást leveszik a repertoárról.)
Májusi Józsi-időpontok: 5, 10, 26
